Hirdetés

A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei

6 perc olvasás
A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei

1. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei

A beszéd egyik legfőbb jellemzője, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben a hangképző szervek állandó mozgásban vannak, és már az előző hangok formálása közben felkészülnek a következőre. Ez kisebb-nagyobb mértékben módosítja az egymás mellé kerülő hangok fiziológiai tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük. Többféle formája található meg a magyar nyelvben.

Hirdetés

A legfontosabbak a mássalhangzók találkozásakor: hasonulás, összeolvadás, rövidülés; a magánhangzók kapcsolatában pedig: hangrend és illeszkedés. A közvetlenül egymás mellé kerülő mássalhangzók hasonulása lehet részleges és teljes:

– a részleges hasonulás egy megkülönböztető jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülő mássalhangzók egyikét.

2. Két eset lehetséges:

zöngésség szerinti részleges hasonulás: a második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az előtte álló mássalhangzó, hogy ebben a képzésmozzanatban egyneművé váljanak (pl.: vasban-vazsban, tűzhet-tűszhet); – képzés helye szerinti részleges hasonulás: itt egyetlen hang, az n képzésének helye változik meg, ha utána ajakhangú mássalhangzó következik. (pl.: színpad-szímpad, különben-külömben); – a teljes hasonulás akkor következik be, ha két különböző képzésű mássalhangzó teljesen egyneművé válik az egyik hang egy vagy több képzésmozzanatra kiterjedő változásával (pl.: egészség-egésség, egész sereg-egéssereg; vassal, vízzé, mossa, mosson, anyja-annya.

Hirdetés

Az összeolvadás két különböző mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása a két mássalhangzó kölcsönös átalakulása révén. Pl.: építsz-épícc, szabadság-szabaccság, kabátja-kabáttya, tanítjuk-taníttyuk.

A rövidülés hangtani feltételektől függő változás, akkor következik be, ha hosszú és rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben. Pl.: monddmond, szálldos-száldos. A magyar nyelv hangzási sajátságainak egyik legjellemzőbb vonása a hangrend és az illeszkedés. A hangrend törvénye azt jelenti,hogy az egyszerű magyar szavakban a magán hangzók előfordulása szabályhoz van kötve. Ezek szerint megkülönböztetünk: – mély hangrendű szavakat: csak mély magánhangzók vannak a szóban (pl.: boldog, kapu); – magas hangrendű szavakat: csak magas mássalhangzóval (pl.: idő, üzen); – vegyes hangrendű szavakat: mély magánhangzó + (i,í,e,é) hangok együtteséből alakult szavak (pl.: csillag,fazék).

Az összetett szavakban és kisebb mértékben az újabban átvett jövevény és idegen szavakban kötöttség nélkül fordulhatnak elő magas és mély magánhangzók. Pl.: összeolvas, szárazföld, ideális, operatőr.

Az illeszkedés ennek az állapotnak fenntartását biztosító nyelvi működés: olyan hangalakú toldalékot fűzünk a szóhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrendűség. Pl.: fésülködik, gondolkodik.

A vegyes hangrendű szavakhoz a toldalékok illeszkedése többféle, egyes szavakban ingadozó is lehet: a, mély toldalékot fűzünk a vegyes hangrendű szavakhoz, ha az utolsó magánhangzó mély: virággal, sziromban; általában mély a toldalék -az utolsó magánhangzótól függetlenül- akkor is, ha a szóban mély magánhangzó plusz (i,í,é) hang fordul elő: kávéja,hamisság; b, magas a toldalék, ha az utolsó szótagban (ö,ü) van: sofőrnek, kosztümben; c, ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó + e hangot tartalmazó szavakban: Ágnesnak-Ágnesnek, fotelban-fotelben,de mágnesez. Az összetett szavak toldalékát az utótag hangalakja szabja meg: várkertből, kertajtóban, gépkocsival.

Hirdetés

Az illeszkedést az teszi lehetővé, hogy a magyar nyelvben a toldalékok nagy részének többféle hangalakja is van. Pl.: -ban,-ben,-ba,-be, -ból,-ből, amelyek a szótő hangrendjének megfelelő alakban valósulnak meg. A toldalékok nagy részének csak egy alakja van. Egyalakú minden olyan toldalék, amelyben csak mássalhangzó van, vagy (i,í,é) mássalhangzó (önmagával vagy mássalhangzóval együtt). Pl.: ajtók, hegyek, hazai, erdei, alakít, épít. A toldalékok nagy része két változatú: -ra,-re,-ó,-ő,-juk,-jük.

Egyes toldalékoknak három alakjuk is van, egy mély és két magas változat: -szor,-szer,-ször.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!