Vörösmarty Mihály – Nemzeti sorskérdések hazafias lírájában

  Tartalma: Olej Tamás a megkérgesedett lelkű bacsa (juhász) nem ejtett könnyeket a felesége halála után, távol marad az érzelgősségtől. A nagy hatalmú fiatal hercegnek megtetszik a bacsa lánya, Anika, de gőgös és tiszteletlen a herceg az öreg bacsával és hamar érthetővé válik, hogy a bacsa nem szívesen adná a lányát a nagy pofájúnak. A herceg ezer birkát számláló nyáját is odaígérné az akollal (a birkák éjszakai szállásával) együtt a lányért cserébe. Ez aprópénz a hercegnek, de felbecsülhetetlen vagyon a bacsának, így elgondolkodik az ajánlaton, hiszen emelt fővel, gazdagon járhatna ezután az emberek között… de „Mit ér minden hiú becsültetés, ha egy nagy fekete árnyék jár majd nyomában? Egy nagy fekete árnyék, – az önvád.” Az önvád, hogy ennek a semmirevaló ficsúrnak adja el a lányát akárhány birkáért. Százszor inkább adná ingyen is egy becsületes parasztnak. A bacsa tehát nem alkuszik, így a herceg a Anikát megszökteti. De a birkákat átruházó írást hátrahagyva az öregnek. Az öreg ráeszmél a szöktetésre és a megaláztatástól és a tehetetlen dühtől vezérelve rágyújtja a birkákra az akolt. Az akol és az oly sokszor mesésen lefestett táj helyén egy égett fekete folt marad, ahol sohasem nő ki többé a fű.