Visky András élete és munkássága

Visky András

  Visky András (Marosvásárhely, 1957. április 13. –) József Attila-díjas erdélyi magyar író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár, színházi teoretikus. A Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, művészeti aligazgatója.

  Gyermek- és ifjúkora

1957-ben született Marosvásárhelyen, sokgyermekes református lelkészcsaládban. Édesapja, a köztiszteletben álló református lelkész, Visky Ferenc volt, akit az ’56 utáni ideológiai tisztogatás politikája idején, 1958-ban 22 év börtönbüntetésre ítélt a román kommunista vezetés (ebből hat évet le is töltött). Nem sokkal ezután feleségét, Visky Júliát és gyermekeit – köztük az ekkor kétéves Visky Andrást – a Bărăgan-alföldi táborba internálták.

  Miután édesapja 1964-ben szabadult, a család is hazatérhetett kényszerlakhelyéről.

  Családja meghurcoltatása és szenvedéseik később meghatározó témájává vált alkotói munkásságának is. Édesanyja helytállásának, férje iránti hűséges szerelmének és istenszeretetének Júlia című drámájában állít emléket.

  Hazatértük után szülővárosában folytatta tanulmányait. 1976-ban érettségizett, majd Temesváron tanult tovább. 1982-ben szerzett mérnöki diplomát. 1989-ben Kolozsvárra költözött és pályát változtatott. A Korunk szerkesztője lett, majd 1999-től egészen 2009-ig a Koinónia Könyvkiadó igazgatója és főszerkesztője volt. Doktori címet szerzett az ELTE Esztétika Tanszékén.

  Színházi és oktatói pályája

1990-ben kezdett dramaturgként dolgozni a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. 2002-ben Budapesten szerzett DLA címet, a Színház- és Filmművészeti egyetemen. 

  Egyetemi tanári pályáját a Babeș –Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékén kezdte (jelenleg ugyanitt docens). Írói munkásságáért 2009-ben József Attila-díjjal tüntették ki.

  Pályája során nagy nevű rendezők egész sorával dolgozott (leggyakrabban Tompa Gáborral). A Kolozsvári Állami Magyar Színháznál több mint 40 előadás létrejöttében vett részt dramaturgként, drámáit pedig magyar, román és amerikai színpadokon is bemutatták. A 2009-2010-es tanévben a michigani Calvin College vendégtanára volt.

    Kitelepítés (2022-ben jelent meg) 

A marosvásárhelyi születésű Visky András korábban inkább költőként és színpadi szerzőként szerzett magának ismertséget, most azonban a Kitelepítés című nagyregénye aratott zajos elismerést.

  A mű sikerének számos oka van. Olyan témát dolgoz fel, ami ritkaságszámba megy a magyar irodalomban, ez pedig az 1956 után Romániában felfokozódó ideológiai tisztogatás nyomán megindult letartóztatási hullám során börtönbe vetettek, büntetőtáborokba deportáltak szenvedése. A szerző a rá és népes családjára kirótt, mérhetetlenül igazságtalan, embertelen sínylődést írja meg olyan hasonlíthatatlanul szép szöveget formázva, olyan aprólékos, dokumentarista ábrázolást nyújtva, amely felejthetetlenné, örök érvényűvé emeli a regényét.

  Az ok, amiért a kommunista állam a regénybeli s vélhetően a valóságos család ellen a terrorintézkedést alkalmazza, teljesen abszurd. A református tiszteletes apa a lehető legmélyebb hittel hirdette az igét, amit az állam vezetése önmagára nézve egzisztenciális fenyegetésként azonosít. Ez pedig azzal jár, hogy az édesapát 1958-ban huszonkét év börtönre ítéli, amiből aztán hat évet le is kell töltenie. A hat gyermek gondja így az édesanyára, valamint egy, a családhoz önként csatlakozó fiatal árva lányra marad, akit korábban befogadtak. Őt, ezt az angyali ártatlanságú teremtést a gyerekek hamar elfogadják, megszeretik és Nényunak nevezik el. Nényu pedig akkor is kitart mellettük, amikor a csonkán maradt családot – nem sokkal az édesapa letartóztatása után – mint elemente dusmanoase, ellenséges elemként, mindenüktől megfosztva kitelepítik a Duna-menti Baragan büntetőtelepére.

  A hosszan hömpölygő cselekményt a legkisebb gyerek, András szemszögéből követhetjük végig. Tőle tudjuk meg, hogy olyan kietlen vidékre kerülnek, ahol a szürke porviharokban megszámlálhatatlan ördögszekér görög a pusztaságban, és ahol kezdetben egy földbe vájt odúban hajthatják álomra a fejüket. Ezt a zugot is meg kell osztaniuk holmi, a környéken tengődő rókacsaláddal. Később egy ócska, huzatos barakkban, bordelben húzzák meg magukat, és a legidősebb testvér, Ferenc megtiltja a gyerekeknek a pityergést, hiszen ezzel csak édesanyjuk szívét keserítenék.