Hirdetés

Thomas S. Eliot

12 perc olvasás
Thomas S. Eliot

Thomas Stearns Eliot élete és munkássága

Thomas Stearns Eliot századunk költészetének egyik legnagyobb alakja. Mélyen átélte egy átmeneti és zaklatott kor emberének válságos lelkiállapotát, töredezett világképét, illúzióvesztését, és ezeket a tapasztalatait egy – a megszokott hagyományokkal szakító – intellektuális „személytelen” lírában hitelesen, nagy költői intenzitással mondta el.

Hirdetés

Az Egyesült Államokban született, ősei még a 17. században vándoroltak ki Angliából. 1906-ban az amerikai Harward egyetem hallgatója lett, majd a párizsi Sorbonneon és Oxfordban folytatta tanulmányait. 1914-ben Londonban telepedett le, ahol előbb tanított, majd banktisztviselői állást vállalt. Megismerkedett Ezra Pounddal, aki ez időben az imagizmus nevű avantgárd mozgalom vezéralakjaként az önálló életet élő metaforát tartotta a vers legfontosabb elemének, és döntően befolyásolta a nála mindössze három évvel fiatalabb költő további fejlődését. Eliot 1922-ben Criterion címmel folyóiratot indított, melyet aztán 17 évig szerkesztett, 1925-től pedig a Faber nevű kiadó munkatársa, majd igazgatója lett. 1927-ben felvette a brit állampolgárságot, és „a vallásban angol-katolikusnak, az irodalomban klasszicistának, a politikában királypártinak” vallotta magát.

Eliot nem szereti a modern világot, úgy látja, hogy abban a bomlás, a közönségesség és banalitás uralkodik. Az üres és töredékes jelenkort a hősinek és tartalmasnak érzett, idealizált múlt nevében marasztalja el. Nem tartja érvényesnek a reneszánsz embereszményét, nem tudja elfogadni a 18. századnak az értelembe és a 19. századnak a haladásba vetett hitét sem. Kedvelt korszaka a 17. sz. eleje, amikor a „metafizikus költők egy szétszakított, válságos korban lelki szintézis megteremtésén fáradoztak. Ők még olyan „érzékelésmechanizmussal rendelkeztek, amely képes volt bekebelezni mindenfajta élményt”; náluk még érzés és gondolat, az érzéki tapasztalat és az intellektuális reflexió elválaszthatatlan egységet alkotott. Eliot különösen nagyra becsülte közülük John Donne-t, aki mindennapi helyzeteket, konkrét drámai szituációkat jelenített meg, és ezeknek a bonyolult, intellektuális eredetű „metafizikus” kép segítségével többsíkú, gazdag jelentést adott. Hasonló módszerrel dolgozott Eliot is. Így érezte, hogy a személyes érzések közvetlen kifejezése lehetetlenné vált, ezért keresett valami közvetítőt, egy „objektív korrelatív”-ot, tárgyi megfelelőt, „a tárgyak sorát, egy helyzetet, az események olyan láncát, mely a meghatározott érzelem formulája”. Röviden: érzéseit tárgyakba, alakokba objektiválja, tárgyiasítja.

A kifejezhetetlent nem mondja ki közvetlenül és nyíltan, mert nem is lehet, hanem rejtett utalásokkal, célzásokkal (allúzió) megsejteti, felidézi. A vers az elbeszélés felé hajlik, a költői egyéniség pedig szereppé vagy szerepekké változik, a költő egy-egy alak maszkja mögül szól az olvasóhoz. Fő verstípusa a drámai monológ, amelyet a 19. századnak a romantikától távolodó költői (Robert Browning, Tennyson) nyomán Ezra Pound újított fel. Eliot a verset az élő beszélt nyelvhez közelítette, de ugyanakkor megtartotta emelkedettségét is. Költeményeiben a nagyszabású, költői elemek váltakoznak a kisszerű, prózai részletekkel, frivol köznapi fordulatokkal.

A puszta ország

T. S. Eliot első költői korszakát ironikus-szatirikus szemléletmód jellemzi. Ezt a pályaszakaszt Pound és Eliot közös műve, A puszta ország (1922) zárja le, mely századunk egyik legjelentősebb alkotása, határkő a költészet fejlődésében. Keletkezésének története röviden így összegezhető: Eliot nagy terjedelmű kéziratát Pound kuszának találta, s egy részét félretéve, különféle módosításokkal öt részből álló költeményt formált belőle.

Hirdetés

A költemény egy nagyarányú látomásban a modern világ sivárságát jeleníti meg. Eliot töredékekből, különféle szövegek egymás mellé helyezésével, montázs- és kollázstechnikával építette fel művét. A költő helyett különböző szereplők beszélnek egymást váltogatva. A mű egész szövegét Dante, Shakespeare, Baudelaire, Wagner és mások műveiből vett idézetek, mitológiai és irodalmi utalások szövik át, ezek ironikusan értelmezik a modern életet.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!