Hirdetés

Petőfi Sándor költészete

15 perc olvasás
Petőfi portréja

Petőfi költészetének áttekintése

(A címekre kattintva a versek teljes szövegét elolvashatod.)

Első ismert költeménye: Búcsúbeszéd (1838) melyet Aszódon mondott el.

  • ott kezdett el verseket írni
  • ott lett először szerelmes
  • ott határozta el, hogy színésznek áll

1842-ben jelent meg először nyomtatásban verse (A borozó); innentől számítják költői pályáját (4 szakasz):

1) 1842-44 (korai költészet, pályakezdő szakasz)

  • az uralkodó korstílus ekkor a romantika volt
  • új irodalmi formát hozott létre, a népies költészetet, melynek lényege, hogy a népköltészet gondolatait, motívumait emeli be a műköltészetbe \rightarrow rendkívül újnak és szokatlannak számított a korban
  • egyéniségét, személyiségét nyíltan felvállalta (legtöbb versében önmagáról írt) \rightarrow Petőfit tartják az első önéletrajzi költőnek a magyar irodalomban + családlíra (saját családi kapcsolatairól is nyíltan írt)
  • műveinek alaphelyzete egy általánosnak tekinthető emberi helyzet: szerelem, bánat, stb…
  • verseinek hangvétele közvetlen és könnyed, szerkezete egyszerű és könnyen áttekinthető
  • új tájeszmény: Alföld (ellentétben a romantika által kedvelt hegyek)

“Mit nekem te zordon Kárpátoknak//Fenyvesekkel vadregényes tája!//Tán csodállak, ámde nem szeretlek,//S képzetem hegyvölgyedet nem járja.” (Az Alföld)

2) 1845-46 (válság – Felhők-korszak)

  • életrajzi válság: Csapó Etelke halála / sikertelen lánykérés: Mednyánszky Berta (bolyongás az országban)
  • anyagi gondok: kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből \rightarrow költői válság
  • költészetéből eltűnt a magabiztosság, amely addig jellemezte
  • igyekezett új témákat és kifejezési formákat keresni gondolatainak, de ekkor még nem talált megfelelőt
  • költészetében visszaesés figyelhető meg, nem születtek kiemelkedő alkotásai (főleg versciklusok jellemzők)
  • művei: Felhők-ciklus (versciklus); Cipruslombok Etelke sírjáról; Szerelem gyöngyei (M. Bertához)

3) 1846-48 (érett költészet: a szabadság és a szerelem vonzásában)

  • megtalálta a megfelelő formákat gondolatai kifejezésére, újra magabiztos
  • kedvelt történelmi eseménye volt a francia forradalom (1789-1815)
  • jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség! (problémamentes világ, paradicsomi állapot)
  • Petőfi republikánus, azaz köztársaságpárti volt (radikális, szélső bal) \rightarrow történelemszemlélete szerint az emberiség célja a világszabadság megvalósítása, amely csak egy nagy, véres háború után jöhet létre, de a szabadságpártiak le tudják győzni a zsarnokság híveit
  • kiemelkedő művei születtek:
    • forradalmi témájú versek (a ’48 márc. 15. előttiek csoportja: „forradalmi látomásköltészet”) pl.: Egy gondolat bánt engemet
    • Szendrey Júliához írt hitvesi versek (Petőfi írt elsőként szerelmes verseket saját feleségéhez) pl.: Szeptember végén

4) 1848-49 (a forradalom és a szabadságharc alatti események)

  • a szabadságharc és a napi politikai események állnak a középpontban (néha magánéleti témák is feltűnnek)
  • művei: Nemzeti dal; Föltámadott a tenger; Az apostol (alapja a szabadszállási választási kudarc)

Petőfi költészetében pályája 3) és 4) szakasza a legjelentősebb, a politika azonban mind a négy szakasz során végig jelen volt (politizáló költő). Külföldön ő volt a legismertebb magyar költő. Életműve nagy. Rengeteg verset írt, azonban más művei is vannak:

Hirdetés
  • regény (A hóhér kötele)
  • dráma (Zöld Marci)
  • műfordítások (pl. Shakespeare)

Szerelmi költészete

A politika mellett másik nagy ihletforrás a szerelem, az igazi mély szenvedély volt. Már pályája 2, szakaszában próbálkozott szerelmes versek írásával, azonban ezeknek nagy része mesterkéltnek tűnik.

1844: „Pesten megismerkedett a 15 éves Csapó Etelkével, aki azonban váratlanul meghalt. \rightarrow versciklus (szerelemvágy, gyász): Cipruslombok Etelke sírjáról

  • a ciklus versei túl színpadiasak és mesterkéltek, melyeket Etelke halála ihletett
  • gyakori bennük az epigrammai szerkezet
  • keresi az alkalmat, ürügyet, hogy Etelke haláláról, a maga gyászáról, bánatáról énekelhessen \rightarrow őszinte bánat

1845: „újabb sikertelen szerelem: Mednyánszky Berta (megkérte a kezét, de a lány apja hallani sem akart a házasságról) à versciklus: Szerelem gyöngyei (október)”

  • ezek sem túl jó versek, elsősorban a szerelemvágy s a szerelemköltői ambíció uralkodik
  • azonban van közöttük néhány kiemelkedő alkotás (pl.: Fa leszek ha… – melyben az egymáshoz tartozást szép hasonlatokkal fejezi ki)

1846 szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával. Ez nem csak életében, hanem költészetében is fordulópontot hozott. Júliához írt versei két csoportra oszthatóak:

1) Udvarló költészet (1846 szeptember – 1847 szeptember)

Ezekben a költeményekben végigkövethető kapcsolatuknak története; minden fordulat és veszekedés. Petőfi boldognak tűnik, ez a boldogság azonban nem felhőtlen. Kezdetben nyíltan vállalta érzelmeit, de Júlia tartózkodó volt mert maga sem volt tisztában az érzelmeivel. Nem akarta még lekötni magát, de az iránta áradó szerelmet sem tudta visszautasítani. Szeszélyes, rejtélyes viselkedése miatt Petőfi többször is szakítani akart. Kapcsolatuk sorsfordító verse a Reszket a bokor volt. A végleges szakítás verseként született. A dallamos versforma, az azonosan felépített strófák, a természeti képekhez kapcsolt párhuzamos érzelmi tartalom a beletörődésnek, az érzelmi vihar elcsöndesedésének, a lelki veszteségen való felülemelkedésnek a jele. Hangvétele nyugodt lelkiállapotot tükröz. Sorsfordító szerepe:  Júlia szakított a határozatlansággal és belegyezett a házasságba. Válaszként csak annyit írt, hogy „1000-szer Júlia”. Ezután végtelen örömet, boldogságot sugárzó versek sora született a szeptemberi esküvőig.

Hirdetés

2) Hitvesi költészet (1847 szeptembere után)

Petőfit tartják a magyar hitvesi költészet megteremtőjének, ugyanis ő az első költő a magyar irodalomban, aki saját felségéhez írt szerelmes verseket. Később Tóth Árpád és Radnóti Miklós is követték példáját. A korábbi bizonytalanságot felváltotta a magabiztosság érzése. Petőfi élete révbe ért, ez azonban nem tarthat örökké, mert az élet véges. Emiatt gyakran felbukkan a halál és a mulandóság gondolata a hitvesi versekben. Ez a motívum jelenik meg a Beszél a fákkal a bús őszi szél… című alkotásában is, melyet Koltói mézehetek alatt írt.

„A koltói első szerelmes versnek nem a szerelem a tárgya. Júlia jelen van benne, de nem csak testi valójában alszik. A csöndet jelenti, a légkör túlfeszült figyelmét, mely alkalmat és indokot ad a költőnek, hogy nagy művész-virtuozitással egy mennydörgő, földrengető motívumot a leghalkabb pianóban játsszon el.” (Illyés gyula)

A vers hangulatmegkötő helyzetképpel indít. Az őszi szél elmúlást susogó beszédére a fák tiltakozásul merengve rázzák fejüket: ki nem mondott halálsejtelem \leftrightarrow szerelmi idill meghittsége, boldogság. Az első versszak hangulata merengő, nyugodt és ezzel kerül ellentétbe a következő négy strófa, ahol a lírai én elmélkedése egyre szenvedélyesebbé válik.

„Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története!”

Az olvasmányán való töprengés a kirobbanó érzelem-orkán forrása. A meditáció a zsarnokért és a szabadságért vívott háborúk különbségétől ível a jövendő kor jelenéseinek már ismert látomásáig, a „vérpanoráma” iszonyatáig. Közben azonban minden strófa végén megpihen a képzelet a refrén gyöngéden becézgető intimitásában. Az indulatok csatája tombol, égzengés és villámcikázás tölti meg a végső képet s közvetlen mellette halkan piheg a refrén – jelezve a roppant távolságot a bús őszi szél halk beszélgetése és a kiszabaduló érzelemvihar között.

„Soha ennyi feszültség egy lírai költeményben! Kezdet és vég között mily rendkívüli távolság!” (Horváth János)

A versben keveredik benne a szabadság és a szerelem témája. A refrénben mindig megjelenik felesége.

Fontos alkotások még szerelmi költészetében az alábbi alkotások:

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Hirdetés

Elhull a virág, eliramlik az élet…

Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

Műfaja elégia*. Szerkezete tökéletes, hiszen a kezdeti tájélményt Petőfi összeköti saját sorsával és szerelmével. Verselése szimultán, azaz ütemhangsúlyosan és időmértékesen is lehet ritmizálni – ez költészeti bravúr. A vers hangulatához az időmértékes ritmus nagyon illik. Az emberi élet és a boldogság, a szerelem mulandóságáról töpreng.

Kiindulási pontja közvetlen tájszemlélet, a korai őszi táj, amely a nyár szépségeit a tél fenyegető közelségében mutatja. Ettől a tájélménytől jut el az elmúlás gondolatához; ugyanezt az ellentétet fedezi fel önmagában is és az őszi táj által sugallt negatív hangulatot magára vonatkoztatja Petőfi: fiatal, ifjú szívében még ott a viruló kor, de sötét haja őszbe vegyül már. Az első versszak utolsó négy sorában mind a négy évszak megtalálható, sejtetve a rohanó időt.

A második versszakban a fenyegető elmúlás közvetlen látványa személyes élménnyé mélyül: elgondolkozik azon, hogy mi lesz a szeretett asszonnyal, ha ő meghal. Feleségét közvetlenül megszólítja, s eljátszik a gondolattal, hogy mi lesz, ha Júlia másba lesz majd szerelmes az ő halála után.

Hirdetés

A harmadik versszakban a fiatal özvegy képének látomása hívja elő a fájdalmas elképzelést, hogy Júlia újra férjhez mehet. A XIX. század elején divatos szentimentális költészet mintájára egy színpadias jelen leírásával közli érzelmeinek örök voltát: láttatja az özvegyi fátylat eldobó asszonyt, s a hitvesi hűtlenségre nincs más szava, mint a halálon túli szerelem, hiszen még a sírban is örökre szeretni fogja Júliát.

Minek nevezzelek?

Petőfi hitvesi költészetének legszebb verse a Minek nevezzelek?. Műfaja rapszódia** (érzelem-megnyilvánulás). Ezt formailag alátámasztja a rímek hiánya és a sorok változó szótagszáma. A „Minek nevezzelek” sor formában tartja az egész szöveget és mivel szabályosan ismétlődik, refrénnek is tekinthető. Témája

„A megnyilatkozni vágyó, de kibeszélhetetlen nagyságú szerelem.” (Horváth János)

Petőfi keresi azt a kifejezést, amely leginkább illik felesége szépségéhez. Ezt jelzi a címben és később a versben is többször megismételt kérdés is, amely végül megválaszolatlanul marad. A kérdő mondat elragadtatott hangulata szervezi az egész művet, ugyanis a kérdés után nagyszerű kifejezések egész áradatát vonultatja fel Petőfi. Hogy felelni tudjon a kérdésre, különböző helyzeteket idéz fel emlékeiből, melyek érzelmileg egyre fokozódnak. Az első négy versszakban egy-egy találó metafora kibontásával próbálja megnevezni felesége szépségét és ezek a metaforák is egyre fokozódnak:

  • 1. versszak: a merengő szemek esti-csillagának friss ámulatából próbál erőt meríteni a megnevezési szándék: a szem sugarához a képzelet a szerelem patakjának képét társítja, a patak pedig a lélek tengerébe folyik
  • 2. versszak: tekintet szelíd galambjának metaforája
  • 3. versszak: a tavaszt ébresztő csalogány-hangok zengéséhez hasonlítja
  • 4. versszak: végül az ajkak lángoló rubintköve a kifejezőképesség fokozását szolgáló eszköz – a szerelmi csók tüzében olvadó lelkek misztériumából fakadó boldogság nem ismer térbeli és időbeli korlátokat, s ez a boldogságérzet az örökkévalósággal azonosul

Az ötödik versszakban is megmarad a (már megalapozott) felfokozott hangulat, s egy halmozás-sorral próbálja megnevezni hitvesét. A halmozás azt jelenti, hogy a költő a már elhangzottakat nem tartja elég méltónak, kifejezőnek. Az „Édes szép ifju hitvesem” sor már-már válasznak tűnik a kérdésre, de mivel az utolsó sor ismét a címben szereplő kérdés, így az megválaszolatlannak tekinthető és nyitva hagyja a verset. Ez a nyitottság azt tanúsítja, hogy Petőfi számára a nyelv szegényes eszköz, hogy Júlia szépségét méltóan ki tudja fejezni. (A koltói mézeshetek után ifjúkorát lezártnak tekinti Petőfi, s a családi tűzhely boldog melegében, a révbe ért ember védettségében szívesen fel-felidézi hányatott pályakezdésének egy-egy epizódját.)

*Az elégia népköltészeti eredetű, líroepikus műfaj. Az antik poétikákban és költői gyakorlatban tartalmi megkötés nélkül minden, az epigrammánál hosszabb, disztichonban írt költemény. A reneszánsz még az antik elégiákat újította fel; a mai értelemben vett műfaji fogalom jelentéskörét Schiller elmélete (A naiv és szentimentális költészetről, 1795) tette egyértelművé: elégikus a magatartás, ha a valóság és az ideál nem felel meg egymásnak, az eszmények nem találhatók meg a valóságban, s ezért a költő rezignáltan szólal meg. Ez az elégiafogalom már egyértelműen lírai műveket jelöl. Petőfi reprezentatív elégiájában (Szeptember végén, 1847) általános érvénnyel szól az elmúlásról.

Hirdetés

**A rapszódia az ódai műfajok közé tartozik. Eredetileg a rapszodosz (görög ‘vándorénekes’) által a homéroszi eposzokból előadott dal. Műfajfogalommá a 18. században vált. Jellemző vonásai: a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása; a kötetlen szerkezet (melynek részei elsősorban nem logikailag, hanem a képzelet és az asszociációk síkján kapcsolódnak egymáshoz); a közvetlen és szubjektív kifejezésmód eszközeinek gyakori és változatos felhasználása; a külső forma és a ritmus kötetlensége; a hangnem emelkedett. A költői kifejezés szabadságát hirdető romantika jellemző műfaja.