Tamási Áron: Kivirágzott kecskeszarvak
A narrátor külső, kísérő, aki tárgyilagos hangon közli az eseményeket, nem foglal állást, a hangsúly a párbeszédeken és a lírai jellegű meditatív részeken van.
Az elbeszélői formák közül a párbeszédeken van a fő hangsúly, ezek lendítik előre a történetet. A leíró részek líraiságot, egyfajta álomszerű lebegést kölcsönöznek a műnek.
Realista vonásokat találunk az írói ábrázolásban. Objektív, külső narrátor az író, aki személytelen, tárgyilagos hangon szólal meg. Realisztikus igényű, részletező leírásokkal találkozunk a műben, remek a falurajz, az egyszerű emberek hitvilágának, szokásrendjének a bemutatása.
A naturalizmus is jelen van a műben a fiúk féktelen szerelmi vágyának a rajzában, az érzések, vágyak, ösztönök intenzív megélésében. A szürrealista vonások a műben élesen körvonalazottak és groteszkbe torkollnak: a tudatalatti világ jelentkezése, beszélgetés a Holddal(holdkórosság), az átváltozás, a kivirágzott szarvak, a démoni világ jelentkezése, a lélekvándorlás, a fekete mágia és a rontás.
Az üde, játékos népnyelv finom árnyalatú iróniával ötvöződik. Az összhatás egyedi élményt nyújt, a novella remek, szórakoztató és mélyen elgondolkodtató.
Lapozz a további részletekért