Radnóti Miklós eclogaköltészete

Hetedik ecloga

Keletkezés: 1944 júliusa, a heidenau-i táborban írta a költő. Műfaj: címe szerint ekloga, valójában inkább életkép

Téma: a munkatáborban levő költő valósága és álmai, képzelete jelenik meg a műben. Mindvégig e kettőség jellemzi: valóság és álom világa, tények és vágyak élesen elkülönülnek.

Szerkesztőelv: a különböző valóságsíkok váltakoztatása

Szerkezet: váltakozó sorszámú versszakokra tagolódik a mű.

1. vsz.: a távollévő kedves megszólítása, a tábor vad világának és az álmukban szabaddá váló foglyoknak a megjelenítése, bezártság
2. vsz.: az otthon emlékének felidézése, menekülés a valóságból a képzeletbe, az emlékekbe – idilli
3. vsz.: ismét az „itt”, azaz a valóság nyomora, a kiszolgáltatott, állatként élő ember helyzetének leírása
4. vsz.: a vágyak megjelenítése
5. vsz.: a tények folytatása
6. vsz.: újabb megszólítás, szerelmi vallomás. A szörnyű valóságot csak az álmodozás, a múlhatatlan szerelem enyhíti.

Alapgondolat, üzenet: a legtragikusabb versek egyike ez, a bori notesz egy darabja. Hónapok múlva Radnóti már nincs többé…

Egy utolsó szerelmi vallomás a legelkeseredettebb állapotban, legkilátástalanabb helyzetben is.

A jelen, a valóság nem érthető, hisz helyzete semmilyen észérvvel nem indokolható. Kiszolgáltatott, csupán játékszer a történelem kezébe. Élete kettétörik, elveszik jövőjét, de lázadásnak, felháborodásnak nyoma sincs. S a sorok mögött a tragédia: az emberiség szégyene, a háború.

Egyetlen menekülési lehetőség van: a visszaemlékezés, a belső szabadság megteremtése. A múlt emlékeinek felidézése enyhíthet csak a jelen kínjain. Egyetlen bizonyosság van csupán: szeretete, szerelme örökkévaló.

Hangulat: nyomasztó, de a mű formai rendezettsége, a megszólaló költő türelme, bölcsessége megdöbbentő.