Petőfi Sándor sokszínűsége, pályája, korszakai

Petőfi Sándor költészetének sokszínűsége, pályája, szakaszai

Petőfi 1823. január 1-jén született Kiskőrösön, eredeti nevén Petrovics Sándor. Anyja Hrúz Mária, apja Petrovics István. Születése után Kiskunfélegyházára költöztek, Petőfi itt töltötte gyermekkorát, és ezt  várost nevezi „szülőföldjének” a Szülőföldem című versében. Kiskunfélegyházán kezdte tanulmányait, majd Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon és Selmecbányán tanult. A selmeci líceumot abba kellett hagynia, mert apja tönkrement anyagilag. Pénz hiánya miatt több helyre szegődött vándorszínésznek, egy ideig a Pesti Magyar Színházban dolgozott statisztaként. Katonának is szegődött Sopronban, de gyenge fizikuma miatt leszerelték. 1841 őszétől a Pápai Református Kollégiumban tanult. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Jókai Mórral. 1842-ben jelent meg első költeménye, A borozó, amit még Petrovics Sándor néven írt alá. 1843-1844 telét Debrecenben töltötte mint segédszínész, és ennek emlékére írta meg Egy telem Debrecenben című versét. Pestre ment kiadót keresni egy kötetre való költeménnyel, ahol Vörösmarty Mihály segítségével kiadatta műveit, Versek 1842-1844 címmel. Szintén az ő segítségével kapott állást a Pesti Divatlapnál. 1844-ben megjelent A helység kalapácsa című vígeposza, valamint hozzákezdett a János vitéz megírásához. Arany János Toldijának megjelenése után levélben köszöntötte a szerzőt, és szoros barátságot kötöttek. A költőnek három kiemelkedő múzsája volt, Csapó Etelka, Mednyánszky Berta és Szendrey Júlia. 1847. szeptember 8-án össze is házasodott Júliával. Petőfi az 1848-as események egyik legmeghatározóbb alakja volt. A költő a segesvári vesztes csata után 1849. július 31-én eltűnt.

    Petőfi pályáját 4 szakaszra lehet felosztani, amiben költeményeit írta:

I. pályaszakasz: 1842-1844 – „Zsengék” korszak

Ezt a korszakot a népiesség jellemzi – Befordultam a konyhára 1843. A népiesség nála nem csak művészi elvet jelent, hanem társadalmi, politikai programot is. Az egyszerű és természetes versbeszéd, a népköltészet beszédmódjainak és műfajainak utánzása is jellemzi. Műveinek alaphelyzete egy általánosnak tekinthető emberi helyzet: szerelem, bánat. Megjelenik családlírája is – Egy estém otthon 1844, István öcsémhez 1844. Petőfi előtt a családi élet nem jelent meg költői témaként, a kortársak ezeket a verseket is népiesnek tartották. Bevezette a magyar költészetbe az Alföldet – ellentétben a romantika által kedvelt hegyek – és annak jellegzetes tárgyait és alakjait – csárda, betyár, juhász – mutatta be. Kitágította a líra témakörét és új műfajokat teremtett, mint például helyzetdalok – Befordultam a konyhára –, életképek – A szerelem, szerelem –, bordalok – A borozó, Temetésre szól az ének. Az 1844-es év Petőfi első nagy irodalmi sikereinek esztendeje volt.

II. pályaszakasz: 1845-1846 – Válságkorszak

Ezt a korszakot individualizmus jellemzi, és a szakirodalom válságkorszakként értékeli. A korábbi ön-és világértelmezése elbizonytalanodik kritikák és személyes sérelmek miatt. Új költői szerepet és kifejezésmódot keres, a romantikus személyesség elmélyül.

Ebben a pályaszakaszban 3 versciklus jelzi saját lelke felé fordulását.

1.      Cipruslombok Etelka sírjáról: 1845. március

Ebben a ciklusban 34 verset írt és többségében szerelmi és gyászdalokat. A 15 évesen meghalt Csapó Etelka ihlette ezeket a verseket.

2.      Szerelem gyöngyei: 1845. október

39 verset írt ebben a ciklusban, fő téma a szerelem iránti vágy. Ezt a ciklust Mednyánszky Berta ihlette, ő volt a második szerelme. Bertánál meghiúsult leánykérése. Fa leszek, ha … című versét is ebben a ciklusban írtam ami egy udvarló költemény. Formája, motívumai hasonlítanak a népdalokhoz. A versben sok párhuzamot – fa,virág –,  ellentétet – mennyország, pokol –,  és fokozást – egyre nagyobb dolgokat vállal – találunk.

3.      Felhők: 1845. november – 1846. március

Ebben a ciklusban 66 rövid költemény található, amik epigrammákhoz állnak közel, de különböznek is a műfajtól. Zaklatottság, embergyűlölet és világfájdalom jellemzi a verseket, elégikus, tragikus hangvételük van. Többnyire 4-8 soros műveket tartalmaz. A bánat? Egy nagy óceán, Emlékezet, Ha jőne oly nagy fergeteg, Mögöttem a múlt című versei ide tartoznak.