Hirdetés

Petőfi Sándor költészete

15 perc olvasás
Petőfi Sándor költészete
  • ezek sem túl jó versek, elsősorban a szerelemvágy s a szerelemköltői ambíció uralkodik
  • azonban van közöttük néhány kiemelkedő alkotás (pl.: Fa leszek ha… – melyben az egymáshoz tartozást szép hasonlatokkal fejezi ki)
Hirdetés

1846 szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával. Ez nem csak életében, hanem költészetében is fordulópontot hozott. Júliához írt versei két csoportra oszthatóak:

1) Udvarló költészet (1846 szeptember – 1847 szeptember)

Ezekben a költeményekben végigkövethető kapcsolatuknak története; minden fordulat és veszekedés. Petőfi boldognak tűnik, ez a boldogság azonban nem felhőtlen. Kezdetben nyíltan vállalta érzelmeit, de Júlia tartózkodó volt mert maga sem volt tisztában az érzelmeivel. Nem akarta még lekötni magát, de az iránta áradó szerelmet sem tudta visszautasítani. Szeszélyes, rejtélyes viselkedése miatt Petőfi többször is szakítani akart. Kapcsolatuk sorsfordító verse a Reszket a bokor volt. A végleges szakítás verseként született. A dallamos versforma, az azonosan felépített strófák, a természeti képekhez kapcsolt párhuzamos érzelmi tartalom a beletörődésnek, az érzelmi vihar elcsöndesedésének, a lelki veszteségen való felülemelkedésnek a jele. Hangvétele nyugodt lelkiállapotot tükröz. Sorsfordító szerepe:  Júlia szakított a határozatlansággal és belegyezett a házasságba. Válaszként csak annyit írt, hogy „1000-szer Júlia”. Ezután végtelen örömet, boldogságot sugárzó versek sora született a szeptemberi esküvőig.

2) Hitvesi költészet (1847 szeptembere után)

Petőfit tartják a magyar hitvesi költészet megteremtőjének, ugyanis ő az első költő a magyar irodalomban, aki saját felségéhez írt szerelmes verseket. Később Tóth Árpád és Radnóti Miklós is követték példáját. A korábbi bizonytalanságot felváltotta a magabiztosság érzése. Petőfi élete révbe ért, ez azonban nem tarthat örökké, mert az élet véges. Emiatt gyakran felbukkan a halál és a mulandóság gondolata a hitvesi versekben. Ez a motívum jelenik meg a Beszél a fákkal a bús őszi szél… című alkotásában is, melyet Koltói mézeshetek alatt írt.

„A koltói első szerelmes versnek nem a szerelem a tárgya. Júlia jelen van benne, de nem csak testi valójában alszik. A csöndet jelenti, a légkör túlfeszült figyelmét, mely alkalmat és indokot ad a költőnek, hogy nagy művész-virtuozitással egy mennydörgő, földrengető motívumot a leghalkabb pianóban játsszon el.” (Illyés Gyula)

A vers hangulatmegkötő helyzetképpel indít. Az őszi szél elmúlást susogó beszédére a fák tiltakozásul merengve rázzák fejüket: ki nem mondott halálsejtelem \leftrightarrow szerelmi idill meghittsége, boldogság. Az első versszak hangulata merengő, nyugodt és ezzel kerül ellentétbe a következő négy strófa, ahol a lírai én elmélkedése egyre szenvedélyesebbé válik.

Hirdetés

„Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története!”

Az olvasmányán való töprengés a kirobbanó érzelem-orkán forrása. A meditáció a zsarnokért és a szabadságért vívott háborúk különbségétől ível a jövendő kor jelenéseinek már ismert látomásáig, a „vérpanoráma” iszonyatáig. Közben azonban minden strófa végén megpihen a képzelet a refrén gyöngéden becézgető intimitásában. Az indulatok csatája tombol, égzengés és villámcikázás tölti meg a végső képet s közvetlen mellette halkan piheg a refrén – jelezve a roppant távolságot a bús őszi szél halk beszélgetése és a kiszabaduló érzelemvihar között.

„Soha ennyi feszültség egy lírai költeményben! Kezdet és vég között mily rendkívüli távolság!” (Horváth János)

A versben keveredik benne a szabadság és a szerelem témája. A refrénben mindig megjelenik felesége.

Fontos alkotások még Petőfi szerelmi költészetében az alábbi alkotások:

Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…

Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!