Hirdetés

Nagy László: Himnusz minden időben

5 perc olvasás
Nagy László: Himnusz minden időben

Nagy László Kossuth-díjas magyar költő és műfordító. Inspirálói voltak a népi írók. A népköltészet tudatosította benne a költői kép erejét, a költészet cselekvési lehetőségét, az erkölcsi normák szigorúságának igényét, felszabadította költészetének látomásos-metaforikus karakterét. Az 1956-os forradalom leverése mélyen megrendítette. Újabb kötete csak 1965-ben jelent meg Himnusz minden időben címmel. Verseiben elhatalmasodtak a pusztítás és a halál képei, de azért jelen van az idill és a játékosság utáni sóvárgás is. A dalok és a hosszúversek a meghatározóak, de megjelennek a félhosszú versek is. Gyakori az ódai, a himnikus, a rapszódikus hangvétel.

Hirdetés


A kötet címadó verse az 1958-as keletkezésű Himnusz minden időben, a vers műfaja himnusz, s a szerelem ideáját köti az emberi létezés lényegéhez, az egész személyiséget megmozgató, életerőt varázsoló hatalomként mutatva fel azt. De nemcsak szerelmes versként, hanem az emberiség himnuszaként is értelmezhető. Nemcsak dicsőít, hanem kér is, segítségért fohászkodik a megszólító személy.

A költemény 12 négysoros versszakból áll, minden versszak végén refrént találunk. Két szerkezeti egységre tagolhatjuk. Minden sor egy- egy állítást tartalmaz, amely a himnusz által megszólított személy szépségét, fenségességét, tökéletességét emeli ki, mindennel azonosítja a megszólítottat, aki a világot jelenti a költő számára. A refrén az első 11 versszakban fohászkodást, könyörgést fogalmaz meg, míg az utolsóban feltételt. A címben a „minden időben” kifejezés az állandóságra, az örökérvényűségre utal.

Az első három strófában a társadalomkép konfliktusos voltára, az abban való létezéshez szükséges segítségre csak a „siralomvölgy” utal. A negyedik strófa szavai („lázadás”, „dutyi”) mind a konfliktusosságot, mind a jelent behozzák a szöveg jelentéskörébe. A következő versszak még folytatja a segítő hatalom, a védő angyal képzetkörét, a hatodikban azonban egy segítségre szoruló nőalak jelenik meg. A harctér és a cirkuszi-karneváli jelleg után a kettőt tragikomikusan egyesítő atomkori látomás következik, a nyolcadik versszak viszont feloldja ezt a negatív látomást: a segítő szerep minden időre vonatkozik.

Az első három versszak a siralomvölgyben a szépséget mutatta fel, a 4-7 inkább a siralom és a segítségre szorulás indokoltságát emelte ki. Az összegző szakasszal a mű egy újabb szintre lendül át. A könyörgés címzettje eddig az általános nő-eszmény volt. Azonban ez a nőalak társsá válik a versben.

Hirdetés

A kilencedik strófa átvezető jellegű. Addig ugyanis a megszólító személy csak a refrénben van jelen, viszont itt már az első három sorba kerül át. A 10-12 versszakok főalakja a könyörgő személy lesz, míg a megszólított közvetlenül már csak a refrénekben jelenik meg. A 10. versszakban a segítséget kérő énekmondót fenyegető, a kérést megindokló bajok mutatkoznak meg, a 11.-ben ezek leküzdésének a lehetősége részben a segítség révén, részben a társadalmi törvények igazi érvényesítésével:

„Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem!”

A segítségkérés mögött ott rejlik az 1956-os forradalom napjainak tapasztalata, valamint ezeknek a napoknak a sikertelensége miatt kiiktathatatlan a feltételesség a zárószakaszban, hiszen az ideális állapot még csak a képzeletben létezik.

A himnusz szerkezeti rendjét erősíti a motívumok domináns megjelenése is. A fény- és a szépség motívumköre az 1-3. és 12. versszakban meghatározó. A harcé, a veszélyeztetettségé a 4-10. versszakokban, a győzelem esélyét hordozó szembeszállásé pedig a 11.-ben.

Szintén az 1956 utáni megrendült lélekállapot jelenik meg a Ki viszi át a Szerelmet című versében, mely a költő legismertebb műve. Itt a szerelem egy jelkép, egy érték és ennek az átmentését fogalmazza meg a mindössze 14 sorból álló versben.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!