Hirdetés

Móricz Zsigmond: A boldog ember

11 perc olvasás
Móricz Zsigmond: A boldog ember

A pesti munkavállalás szélesíti ugyan látókörét, de szemléletét nem alakítja át. Ennek Lieb úr, a szociáldemokrata mázoló az oka, aki ostobán bánik Joó Györggyel, a „szervezetlen paraszttal”. Azért nem tud Joó György találkozni a munkásosztállyal, mert Lieb hangjából elsősorban a parasztot lenéző „úr” hangját érzi ki, s nem a’ sorsa megjavítását célzó lehetőséget. Ebben a magatartásban a jobboldali magyar szociáldemokrácia parasztpolitikájának éles és helyes bírálatát adja az író.

Hirdetés

Móricz kitűnően ábrázolja Joó György szerelmi életét.

Tipikus parasztszerelmeket mutat be: az egészséges érzékiség praktikus meggondolással párosul. Joó György gyönyörködik a lányok szépségében, szeret udvarolgatni, de nagyon meggondolja, hogy kit vegyen el. Megfigyeli a család életét, apróra kikérdezi a vagyoni viszonyokat, nemcsak a szívére, hanem az eszére is hallgat. Házassága is tipikus: Kőmíves Erzsit veszi el, aki ott él a szomszédban. Jól is jár vele, hiszen régen ismerik egymást, és a szólást: „messze járj udvarolni, közel járj házasodni!”

Joó György édesanyját is paraszt módra szereti. Korán rájön, hogy neki kell helytállnia, mert egy asszony nem tudja elvezetni a gazdaságot. Ezért mái-gyermekkorában bizonyos fölénnyel tekint az anyjára, szeméremmel titkolja, hogy szereti, de minden tettéből kitűnik, hogy gyöngéden kíméli, és segíti a tehetetlen öregasszonyt.

A regény indái a faluban, a környéken s még Pesten is messze elnyúlnak.

Hirdetés

Hálózat ez, melynek középpontjában Joó György áll. A faluban két világ áll egymással szemben: az uraké és a parasztoké. Joó György korán megtanulja, hogy az urakat és a papokat nem szabad megbántani. Valójában nem is érti, miért haragszik rá a jegyző, míg édesanyja meg nem magyarázza: „nem akar a megbékélni, ha akármit is csinálsz neki, mer haragudni akar. Mer az neki a haszna, ha haragszik. Mer kicsi annak, amit mitülünk kaphat, de neki úgy kell táncolni, ahogy a nagyok kívánják, mer azoktul él.” Ennél mélyebb paraszti bölcsességet még nem írtak le: mindez évszázados tapasztalat kristálytiszta leszűrése.

Móricz kitűnő néprajzos: a népköltést friss bugyogásában mindjárt a forrásánál ízlelgeti. Az 5. beszélgetésben egy ijesztő mesét mutat be, az amúgy is félős kisfiút rémtörténettel ijeszti meg egy rokon. A 22.-ben a dallal üzenést beszéli el, s több beszélgetésben népszokásokat ismertet. Mindezt közvetlenül, természetesen, hiszen Joó György élményeiről ír, akinek érzés- és gondolatvilágát éppen ez a költészet fejezi ki, és ezeket a szokásokat tekinti életformájának.

Az író legkedvesebb idilljeire emlékeztetnek Joó György udvarlásai. Milyen megkapó a farsangi jelenet, amelyben Labanc Lidivel ismerkedik meg a regény hőse:

„Aj, de szép derék fejércseléd vót. Mondom neki, szabad-e leülni mellé.

– Szűk a hely – azt mondja.

Hirdetés

– Akkor ájjon fel.

– Minek ájjak fel?

– Ne kérdezze, hogy minek, csak ájjon fel hamar.

A megijedtibe felugrott, én meg-leültem a székre, ütet meg megkaptam, az ölembe ültettem.

A meg nevetett nagyon, hát ezér kellett neki felállni.

– Ha szűk a hely – mondom.”

Ez a falusi kötődés nagyszerű példája: a két fiatal szinte szerepet játszik. A fiúnak támadni, a lánynak pedig megfelelő szabályok szerint védekezni kell. Az idilli küzdelem szabályai íratlan, de szigorú törvények: ha a Fiú durva vagy a lány könnyen enged, akkor a falu szokáserkölcsébe ütközik. Ez a láthátatlan törvény kormányozza az indulatokat, ez írja elő a viselkedést, amely temperamentum szerint módosulhat, de az előírt mértéknek mindig megfelel.

Hirdetés

A szegényparaszt politikai ismereteit mutatja be a 23. beszélgetés. Bimbó Mihály elmagyarázza az 1848/49-es szabadságharcot úgy, ahogy apjától hallotta, és nagy könyvekből olvasta. Sok naivság van ebben a riépi történelemben, de a lényeget helyesen látja Bimbó Mihály: Kossuth, Görgey és Ferenc József szerepe világosan áll Joó György előtt a magyarázat után. Nagy értéke ennek a történelmi elbeszélésnek a szemléletes stílus, amely mindent láttat a hallgatóval. Figyeljük meg ebből a szempontból Görgey árulásának elbeszélését: „…mikor a Gőrgei Vácnál vót, édesapám is ott vótvele, hát elkanyarította a sereget a fejér országútra, a csivirgós-csavargós gyarmati útra. Mit tudta az az alföldi magyar katona, more mennek, csakhogy mán megvót az egyesség az orosszal, mint egy kapu. Úgy vitte be Gőrgei a seregét, osztán mikor bent vótak, felállította, azt mondta, barátaim, látjátok, hogy körül vagyunk zárva. Körül bizony, mert a fegyverbe vitte őket.”

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!