Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk elemzés

Jelentős gyermekirodalmi művek mindig sóvárgások és válságok mentén születnek. Önmagában a gyermekség motívumának irodalmi divatja ehhez sose volt elég. Az se ártott, ha valakiben életen át benne rejtőzött a gyerek, a kamasz. Kosztolányi 1934-ben írta Molnárról: „Őszen is hű maradt kamaszálmaihoz, s nem züllött se merevvé, se félénkké.”

És 1906-ban a csillagok állása is kedvezett a remekműnek. Divat a motívum, Molnárban ott a kamasz, és az a jókora válság sem hiányzott, ami elől visszamenekül a Pál utcába, Mária utcába.

A Pál utcai fiúkban mindvégig tavasz van, és süt a nap. A valóságban ősz van, amikor a regényt írja, az író életében sötét kétségbeesés és zűrzavar. Házassága a végét járja, és kiesik Vészi József főszerkesztő úr irodalmi kegyeiből is. Nemsokára a New York karzatán írja A Pál utcai fiúkat. Gyógyítja magát a gyerekkorral.

Művét néhány hét leforgása alatt vetette papírra: „… szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában.”

A Hét című folyóirat elfelejtett novellistája, Papp Mariska írta: „Szinte félek, tudjuk-e majd mi, árva ugari népek kellőképpen értékelni a munkát, mit nekünk Molnár Ferenc végzett, ahogy kialapozta szélesen, erősen, olyan művészi szépen, hogy tetőzetnek is beillenék – a modern gyermekirodalmat, egy külön, sajátos, eleven kis irodalmat, amilyen nekünk eddig nem volt.”

Molnár Ferenc kamaszkönyvében nemcsak a modern ifjúsági próza, a modern idők is polgárjogot nyertek. A regény térbeli világa a századvégen hirtelen világvárossá nőtt Budapest – valóságos terekkel, utcákkal. Mint tudjuk a grundot beépítették; a Mária és a Pál utca sarkán még napjainkban is az a bizonyos háromemeletes bérház szomorkodik. A hajdani Füvészkert egy része ma is botanikus kert, de nagy részének helyén az Üllői úti klinikák állnak. Nincs már meg a Rákos utca az Üllői út mellett, de Nemecsekék háza ott állhatott az Iparművészeti Múzeum közelében.

Nemecsek, a regénybeli tér, az idő is valóságos. És „sűrűn” kezeli a szerző. A tét nagy, mintegy 11-12 nap alatt játszódik a cselekmény. Mindettől nő a feszültség. Az író tudatosan igen gyakran pillant a regényvilág „órájára”.

Az író elfelejtette, hogy vasárnap is van a világon. De hát ez nem művészi tévedés. Molnárnak azt is elhisszük, hogy azon a héten valóban nem volt vasárnap. Márciusban játszódik a regény, és a Gittegylet pecsétjén ott áll az 1889-es év is.

De a regényvilága inkább a 90-es éveket ábrázolja. Tulajdonképpen azt az időt, amikor Molnár is kamasz volt, mint Bokáék. Akkoriban a hazafias érzelmeket nem akármilyen hőfokon élik, 1848 még elevenen él.

A Pál utcai fiúk nagy érzelmeket szólaltat meg, nagy érzelmekre hangol. A szabadságvágy, hazaszeretet, hősiesség, rendíthetetlen hűség, áldozatvállalás szomszédságában ott van a kicsinyes harag, az árulás, az alamusziság, az ügyetlenkedés, a bürokratikus merevség.

Molnár regényének egyik legnagyobb értéke, hogy benne minden a gyermeki világon belül jut szóhoz. A lélektani motiváció mértéke is a kamaszvilághoz igazodik. Nem lehet tehertétele a kalandosságnak. Nem lehet bonyolult sem. Molnár máig nehezen elleshető bűvészmutatványa, „hogy belülről hitelesíti az érzelmeket és érzelmi reakciókat, anélkül, hogy a külső körülményeket mesterségesen az érzelmek méretére növesztené.” A dolgok jelentősége a kamaszvilág értékrendje szerinti. Mérhetetlen fájdalomra ok, ha valakinek csupa kisbetűvel írják a nevét. De a halál, az túl van a fölfogható dolgok körén. Ahogy a regény egyik kitűnő értője, Nagy Péter írja, Molnár az iménti módszert Nemecsek halálakor a visszájára fordítja. „Itt az esemény nagy, s a gyermeki kísérő érzelmek értetlen kicsinyek;… a gyermekek mit sem értő, s mégis mindent sejtő érzelmi világának az ábrázolásával alkot mesterit…”

A regényvég megrendítő és feloldó, mert az átélt győzelem boldogsága elvehetetlen az olvasótól. De Nemecsek győzelme manapság megingott. A mai kamasz számára Áts Feri a hős. Rajta van mit csodálni, méltó ellenfél. A szeretetünkre is méltó. De a mai gyerek mintha csak azért szeretné, mert „tettre kész, ráhajtós, erős”.