Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk elemzés

A Pál utcai fiúk műfaja nevelődési regény, melynek középpontjában a hős felnőtté válása, egyben a felnőtt társadalomba való beilleszkedése áll. Jelen esetben Bokának felnőtté kell válnia ahhoz, hogy megtanulja: „a gyermekvilág milyen törékeny és múlandó”.

Bár a regény látszólag gyerekeknek szól gyerekekről, mégis több ennél: a felnőtté válás regénye. A regényben szereplő gyerekek a maguk képzeletvilágában a felnőttek világát utánozzák. Vezetőt választanak, törvényeket hoznak, gyakorolják a rájuk váró szerepeket. Úgy küzdenek a grundért, mintha a hazájuk lenne. Az iskola pedig a színhely, amely a felnőttek világára, az életre készíti fel a diákokat. A felnőtt világ pozitív értékei mellett, annak negatív jelenségei is fellelhetők gyermeki világukban. Ezek a jelenségek leginkább a vörösingesek csapatában találhatók meg. Gondoljunk a Pásztor testvérek „einstandjára”. A Pál utcaiak is szembesülnek a felnőtt világ negatívumaival, leginkább Geréb árulásakor.

A színhelyek közül a grund a legfontosabb, ez a „darabka föld” áll a regény cselekményének középpontjában. Az író személyes élményei alapján maga is kötődik a grundhoz. A második fejezet elején hosszabb leírást olvashatunk róla. A bemutatás egy összehasonlításra épül: a pesti és az alföldi diák játszóterének összehasonlítására. A Pál utcai fiúk úgy szerették a grundot, hogy készek voltak megküzdeni érte. Így kiáltottak: „Éljen a grund!” A hazaszeretet egyfajta megnyilvánulása ez. A vörösingeseknek a Füvészkert ért fel ugyanezzel. A két helyszín bemutatása mégis eltérő hangulatú. A Füvészkert félelmetes, rejtelmes, titokzatos világ a Pál utcaiak számára. Mindkét helyszín alkalmas arra, hogy gyerekek játékának színhelye legyen. Az író a Füvészkertet nagyobbnak mutatja be, mint amilyen az a valóságban. Ezzel is érezteti azt, hogy gyermeki képzelet akkorára nagyítja, amekkorára szükséges, így válhat a Füvészkert is izgalmas játéktérré. A regényben a három színhely: az iskola, a grund és a Füvészkert jelképpé válik. A grund a felnőtt társadalom pozitív értékeit, főként a becsületességet, a Füvészkert a félelmetes zárt világ lakóit, az iskola összeköti a gyermekek és a felnőttek társadalmát.

A szereplőket a cselekmény előrehaladtával ismerjük meg. Az egyik főszereplő Boka, gyors és határozott döntései, saját hibáinak beismerése, megfontoltsága vezéregyéniséggé teszik. A vörösingesek vezére, Áts Feri, Bokához hasonlóan rendelkezik olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy vezető lehessen. Gyors, határozott és igazságos amelyek által még a Pál utcai fiúk körében is tekintélyt szerez magának. A regény szereplői közül mégis egy szőke, félénk fiú válik igazán főszereplővé, hiszen minden tettének fontos szerepe van a mű cselekményében. Nemecsek, akit mindenki levegőnek nézett. Az örökös közlegény, aki engedelmeskedik mindenkinek. Boka az, aki megérti, a többiek csak a mű végén döbbennek rá, hogy milyen igazságtalanok voltak vele szemben. Boka bizalmába fogadja és szívesen osztja meg vele a titkokat is. Amikor a halálos ágyánál az öntudatlan kis beteg Nemecsek apának szólítja Bokát, – amikor még mindig a grund elvesztése a legfájóbb számára – akkor fejeződik ki legjobban kapcsolatuk lényege: Boka felnőtté válik, míg a kis Nemecsek gyermekként hal meg.

„A Pál utcai fiúk című ifjúsági regény íróját 18 évig Neumann Ferencnek hívták. A Molnár név felvett, ún. írói név. Állítólag egy kedvenc nagybácsi foglalkozása volt a molnárság. Nem mindennapi mesterség lehetett ez a Neumann családban. Jómódúak, nagyvárosiak, öntudatosan polgárok, zsidók, magyarok. A névválasztás az asszimiláció fénykorában és a millennium évében történt.

A Pál utcaiak és a vörösingesek ugyanebből a polgári miliőből kerülnek ki. Csak Nemecsek a Nagy Kivétel. Végül is ezek a srácok Neumann Feri osztálytársai a Lónyay utcai Református Gimnáziumból. Tudjuk, hogy az író Nemecseket Feiks Jenőről mintázta, aki szomszédgyerek volt a József körúton, lakótárs a párizsi diáktanyán és útitársainak egyike New Yorkban a „száműzetésben”.

Feiks Jenő grafikus volt és gyerekkönyveket is illusztrált.

Az író így nyilatkozott: „1906-banírtam folytatásokban egy ifjúsági lap, a Tanulók Lapja számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett.”