A hámszövetek, hámok szerkezete és működése

A hátszövetek szerkezete

A törzs- és egyedfejlődésben legkorábban megjelenő szövet, amely mindhárom csíralemezből differenciálódhat. Az állati szervezet elsődleges védelmét a külvilágtól a hámszövetek látják el, belső vagy külső felszínen helyezkednek el. Sejtjei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, sejtközötti állományt nem tartalmaz. Nincsenek benne vérerek, nyirokerek. Ezek a hámszövet alatt mindig megtalálható kötőszövetben haladnak. A két szövet határa emlősöknél sohasem közvetlen, egy szerkezet nélküli hártya, az alaphártya választja el őket. A hámba, különösen többrétegű hámok esetén kötőszöveti szemölcsök, papillák nyúlnak be, így a hám- és a kötőszövet nagyobb felületen érintkezhetnek egymással. Ez azért fontos, mert a hámszövet táplálása az alaphártya felől történik, diffúzióval. A szomszédos sejtek több ponton is összeérnek, ahol általában keskeny fehérjecsatornák kötik össze őket – a hám egy összefüggő, élő szövetrendszer. A hámsejtek csúcsi felszíne különböző differenciálódásokat mutat; mikrobolyhok növelhetik felületét (bélcsatorna) vagy csillók figyelhetők meg (légcső).

Működés szerint a hámok lehetnek

• fedőhámok (védelem)
• felszívóhám (különböző anyagokat vesz fel a vérbe vagy a nyirokba)
• légzőhám (gázcsere)
• mirigyhám (váladéktermelés)
• érzékhám (ingerfelvétel).

A mirigyhámok váladéktermelésre kifejlődött szövetek. Végkamra és kivezető cső. A termelt váladékot a test külső vagy belső felületére ürítik, például verejtékezéskor. A belső elválasztásúak váladékaikat közvetlenül a testfolyadékba juttatják, például a hormonok a vérbe.

Alak és rétegződés szerint

Egyrétegű hámok

• egyrétegű laphám: tüdőhólyagocskákban, vesetestecskék kettős falú tokjában, erek falában. Két speciális formája a mezodermális eredetű endotélium és mezotélium. Az endotélium a vér- és nyirokereket, szívet bélelő hámréteg. Egyes sejtjei fagocitálni is képesek (retikulo-endotéliális rendszer – RES). A mezotélium a mellhártya, a hashártya, a szívburok fedőhámja.
• egyrétegű köbhám: vesecsatornácskák felszívóhámja, mirigyek kivezetőcsövének fala
• egyrétegű hengerhám: bélcső felületén a felszívóhám.
• többmagsoros, csillós hengerhám: minden sejtje az alaphártyából indul ki, a felszínt azonban csak egyes sejtek érik el. Előfordulás: légcsőkben, hörgőkben.
• átmeneti hám (urotélium): Ez is többmagsoros hámok közé tartozik, mert a hám minden sejtje eléri az alaphártyát. Nagymérvű tágulékonyság jellemzi, amit az esernyősejtek biztosítanak (húgyutakban).

Többrétegű hámok

• többrétegű el nem szarusodó laphám: nedves, nyálkával bevont területeken – halak bőre, szájüreg, nyelőcső, szem szaruhártyájának elülső felszíne.
• többrétegű elszarusodó laphám: mechanikai ingereknek kitett testfelületeken – emberi bőr. Az elpusztult sejtek az alaphártya felől folyamatosan pótlódnak.
• többrétegű hengerhám: ritka, emlősök gégefedő porcának felületén