Kezdet:

A számolást az emberiség történetében mindig alkalmazták, az első gép, amit létrehoztak az abakusz volt. Az abakuszt némi módosítással a XVI. század legfontosabb számoló eszköze volt. Nagy áttörést jelentett a logaritmus megjelenése, amit John Napier 1-1 pálca segítségével valósított meg.

Mechanikus gépek:

Az első mechanikus számológépet Blaise Pascal 1642-44 között készítette el. A számológéppel csak az összeadást és kivonást lehetett elvégezni, a szorzást és az osztást nem lehetett. Pascal számológépét Gottfried Wilhelm von Leibniz, fejlesztette tovább. Ez a gép volt az első, amely közvetlenül végezte el az osztást és a szorzást, valamint kiegészítő művelet nélkül a kivonást. 1833-ban Charles Babbage elkezdte az analitikus gép elkészítését. Herman Hollericht a lyukkártya alkalmazásához egy adatrendező gépet dolgozott ki melyet népszámláláshoz használt Amerikában.

Elektromechanikus gépek:

Németországi számítógépgyártás meghatározó egyénisége Konrad Zuse mérnök. 1939-ben készült el az első mechanikus rendszerű számítógépe, a Z1. Ez az első gép, mely már a bináris számrendszerre épült. Külön volt a tár és az aritmetikai egység, az utasításokat beviteléhez mikronyelvet alkalmazott. Ezt követte a Z2, mely igazolta Zuse programvezérlési elgondolásainak helyességét. A Z2 továbbfejlesztésnek eredményeképpen megszületett a Z3.

Az 1900-as években a számítógépek fejlődésének meghatározó személyei közé soroljuk Wallace J. Eckert, valamint Howard Hathaway Aikent. Aiken kutatása a számítógépekben alkalmazott aritmetikai elemek számának jelentős növelésén keresztül a lyukkártyás gépek hatékonyságának növelésére irányult. Aiken és az IBM 1939-ben megállapodást kötött a közös fejlesztő munkára, amelynek eredményeképpen 1944-ben elkészült az elektromechanikus elven működő Mark-I. A gépet egy papírszalagra sorosan felvitt utasítássorral lehetett vezérelni. A készülék kb. százszor volt gyorsabb, mint egy jó kézi számolókészülék, megállás nélkül dolgozott, egy nap alatt hat hónapi munkát végzett el. A Bessel-függvények értékeit számították ki vele táblázatos formában, de más területen – mint például közönséges és parciális differenciál-egyenletek megoldására – nem alkalmazták.

Elektronikus gépek:

A háború alatt a haditechnika fejlődésével felmerült az igény a számítások precizitásának növelésére. Több gépet is kifejlesztettek, de ezek egyike sem bírta felvenni a versenyt a náluk kb. 500-szor gyorsabb ENIAC-kel. A gép 30 egységből állt, minden egység egy meghatározott funkciót végzett el. A főleg aritmetikai műveletek végrehajtására tervezett egységek között 20 úgynevezett akkumulátor volt az összeadáshoz és kivonáshoz, továbbá egy szorzó, egy osztó és egy négyzetgyökvonó egység is. A számokat egy IBM kártyaolvasóval összekapcsolt ún. konstans átviteli egységgel lehetett bevinni. Az eredményeket egy IBM kártyalyukasztóval kártyára lyukasztva adta ki.

Számítógépes generációk:

1) Első generáció:

Az ötvenes években a Neumann-elveket felhasználva kezdték építeni az első generációs számítógépeket. Az első elektronikus digitális számítógép az ENIAC. Meg kell említenünk az EDVAC és az UNIVAC gépeket is.

Tulajdonságaik:

• működésük nagy energiafelvételű elektroncsöveken alapult,
• terem méretűek voltak
• gyakori volt a meghibásodásuk,
• műveleti sebességük alacsony, néhány ezer elemi művelet volt másodpercenként,
• üzemeltetésük, programozásuk mérnöki ismereteket igényelt.

2) Második generáció:

A tranzisztor feltalálása az ötvenes évek elején lehetővé tette a második generációs számítógépek kifejlesztését.

Tulajdonságaik:

• az elektroncsöveket jóval kisebb méretű és energiaigényű tranzisztorokkal helyettesítették,
• helyigényük szekrény méretűre zsugorodott,
• kialakultak a programozási nyelvek, melyek segítségével a számítógép felépítésének részletes ismerete nélkül is lehetőség nyílt programok készítésére,
• tárolókapacitásuk és műveleti sebességük jelentősen megnőtt.

3) Harmadik generáció:

Az ötvenes évek végén a technika fejlődésével lehetővé vált a tranzisztorok sokaságát egy lapon tömöríteni, így megszületett az integrált áramkör, más néven IC (Integrated Circuit). A hetvenes évek számítógépei már IC-k felhasználásával készültek.

Tulajdonságaik:

• jelentősen csökkent az alkatrészek mérete és száma, így a gépek nagysága már csak asztal méretű volt,
• megjelentek az operációs rendszerek,
• a programnyelvek használata általánossá vált,
• megjelentek a magas szintű programnyelvek (FORTRAN, COBOL)
• műveleti sebességük megközelítette az egymillió elemi műveletet másodpercenként,
• csökkenő áruk miatt egyre elterjedtebbé váltak, megindult a sorozatgyártás.

4) Negyedik generáció:

A hetvenes évek elején az integrált áramkörök továbbfejlesztésével megszületett a mikrochip és a mikroprocesszor, melyet elsőként az Intel cég mutatott be 1971-ben. Ez tette lehetővé a negyedik generációs személyi számítógépek létrehozását. Ebbe a csoportba tartoznak a ma használatos számítógépek is.

Tulajdonságaik:

• asztali és hordozható változatban is léteznek,
• hatalmas mennyiségű adat tárolására képesek,
• műveleti sebességük másodpercenként több milliárd is lehet,
• alacsony áruk miatt szinte bárki számára elérhetőek,
• megjelentek a negyedik generációs programnyelvek (ADA, PASCAL).

5) Ötödik generáció:

Az ötödik generációs számítógépek létrehozására irányuló fejlesztési kísérletek a nyolcvanas évek elején Japánban kezdődtek meg.

Tulajdonságaik:

• a mesterséges intelligencia megjelenése,
• felhasználó-orientált kommunikáció.

Az ötödik generációs számítógépek fejlesztése még kezdeti stádiumban van, ezért piacon való megjelenésükre a közeljövőben nem számíthatunk.