Hirdetés

Madách Imre: Az ember tragédiája elemzés

4 perc olvasás

Az ember tragédiája Madách Imre legfontosabb és legismertebb műve. 1859. február 17-én kezdte írni és 1860. március 26-án fejezte be. Arany János javaslatára és segítségével 1860-61-ben javításokat eszközölt művén. Nyomtatásban először 1862. január 12-én jelent meg. Színpadi bemutatására 1863-ban került sor.

Hirdetés


Hirdetés

Keletkezése:

Madách: “Kezdtem 1859 február 17.-én, végeztem 1860 március 26.-án” – 1857 körül kezdett foglalkozni a témával. – 1859. február 17. – 1860. március 26. – Elsőként Szontágh Pálnak olvasta el. – történeti hitelesség szempontjából néhány jelentős változtatást javasolt. Madách elfogadta. – Szontágh javaslatára 1861 elején átadta a kéziratot Arany Jánosnak: – Arany először nem is akarta elolvasni, gyenge Faust utánzatnak vélte, majd 1861. szeptember 12-én levelet ír Madáchnak, néhány stiláris javítást javasol – őmiatta került a mű végére: “Küzdj és bízva bízz” – 1861. október 31-én a Kisfaludy Társaságnak bemutatja a művet. – 1862. január 12-én jelent meg kiadásban először. – 1863. – második, javított kiadás. Ez a végleges

Keletkezésének családi okai: – felesége elhagyta – öccse meghalt – nővére családját meggyilkolták

Társadalmi, politikai okok: -az 1848-as szabadságharc bukása utáni általános kiábrándultság a műnek minden kor számára van érvényes mondanivalója, nem csak Madách korát veszi alapul. Ugyanis elsősorban inkább kérdez, mint kijelent, s ezek a nyugtalanító kérdések, melyekkel a műben foglalkozik sohasem idejemultak -a tragédia nem a Mo.-i nemzeti problémákról szól, az egész emberiség nevében nyilatkozik

Az időpont, a téma és a műfaj összefüggése

Hirdetés

Tíz év telt el a szabadságharc bukása óta; elegendő idő, hogy már rálátással tudja a magyar értelmiség értékelni jelentőségét és a bukás okait; elegendő idő ahhoz, hogy a megírást kiváltó konkrét történelmi esemény tanulságai általános emberi szintre kivetítve jelenjenek meg. Ebből fakad a mű szinte kivételes jelentősége és sajátossága a magyar irodalomban: nem az egyedi, a sajátosan nemzeti felől közelít az általános felé, hanem az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintről próbál választ adni a nemzeti problémákra is. Ez a törekvés tükröződik a műfaj kiválasztásában is.

Műfaj a. Drámai költemény vagy lírai dráma: b. Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométheusz című művéből ered, s a szintagma egyszerre utal a romantika esztétikájának műfaji határokat lebontó törekvésére, valamint arra, hogy nem a külsődleges drámai akció a fontos, hanem a szereplőkben lejátszódó gondolatok ki vetítése, azaz a műfajban minden a szereplőkben lejátszódó lírai folyamatoknak van alárendelve. c. Világdráma, emberiségköltemény: d. A feldolgozott problémakör az egész emberiséget érinti; a lét alapvető kérdéseit kutatja többnyire a mítoszokhoz visszanyúlva. e. Emberiségköltemények: Milton: Az elveszett paradicsom f. Calderon: Az élet álom g. Goethe: Faust h. Byron: Manfred; Káin i. Shelley: A megszabadított Prométheusz j. Ibsen: Peer Gynt k. Wilder: A mi kis városunk l. Sütő András: Káin és Ábel m. Könyvdráma: n. Műfaji jellemzőinek megfelelően hatását elsősorban olvasmányként fejti ki. E téves nézet sokáig meghatározta a mű megítélését, s elsősorban a magyar színjátszás tehetetlenségéből fakadt, mert az 1960-as évekig nem volt képes megfelelő módon előadni Madách remekművét. Dramaturgiai elemzésekkel azonban már akkor is bizonyítható volt, hogy ellentétben a Goethei Faust-tal a Tragédia nagyon is színpadi mű. Olyannyira az, hogy valódi mélyrétegeinek megfejtése csakis a színházi szakemberektől és nem a száraz irodalmároktól várható.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!