Kassák Lajos élete

„Konok tisztaságigénnyel vall benne gyerekkoráról, vándoréveiről, folyóiratairól, a kor politikai eseményeiről; éles, kegyetlen arcképet rajzolva kortársairól.” (Szabolcsi Miklós)

Az emlékirat 1919 végéig, a magyar határ átlépéséig rögzíti az életutat; a folytatással sajnálatos módon adós maradt Kassák. A fokozatosan elmagányosodó, a kísérletezésekkel felhagyó, elégikus hangra váltó alkotóról a költő vall teljesebben. A változás nyomai már a számozott versek utolsó kötetében érzékelhetők (35 vers, 1931), s válogatott verseinek megjelenésével váltak nyilvánvalóvá (Földem, virágom, 1935). Az Ajándék az asszonynak 1937 és a Fújjad csak furulyádat 1939 az egyén és a társadalom nyomasztó valóságából küzdi ki egy sajátos bukolika hangjait, míg a tépődő lélek a vallásos élményhez kerül közelebb. Bölcselet és líra találkozásából született Kassák bensőséges levélregénye (Anyám címére, 1937). Az évtized végére tovább komorult fölötte az ég (feleségének öngyilkossága, lapjának betiltása, a világháború). Művészeteszménye a babitsi új klasszicizmus felé közeledett, s Móriczhoz hasonlóan a napi politikából való kivonulást hirdette. A 40-es évek legelején verseiben a rezignáció és a magány érzései uralkodnak (Sötét egek alatt, 1940; Szombat este, 1941). Regényeiben, újra szaporodó elbeszéléseiben a lírai emlékezés és a moralizálás elemei keverednek (Egy kosár gyümölcs, 1939; Azon a nyáron, 1940; Hídépítők, 1942; Egy álom megvalósul, 1943; Karácsonyiék, 1943). Egy lélek keresi magát 1941 című lélektani regényét képzőművészeti érdeklődése is ihlette. Ennek eredménye szakmailag érett interjúkötete (Vallomás tizenöt művészről, 1942), s festőkről írt portrésorozata (Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, 1947). A háború utolsó évében visszavonult. Az ostrom szorongásairól, a túlélés hitéről lírai naplója tudósít (Kis könyv haldoklásunk emlékére, 1945).

1945 után nagy lendülettel látott munkához. Szerkesztői tevékenysége, megújuló alkotókedve felélesztették avantgárd vonzalmait. Két folyóiratot alapított (Kortárs, Alkotás). A szürrealizmus és a konstruktivizmus hagyományai felé tájékozódott, a történelmi változásokat tükröző lírája a posztexpresszionizmus jegyében idézte a tízes évek ódai hangütéseit (Szegények rózsái, 1949). Prózájában a tragédiákon túljutott társadalom, az egyén önvizsgálatának (Az út vége, 1946; Mögötte áll az angyal,1948) és az új kor dokumentálásának – sematikus vonásoktól sem mentes igénye munkált (Ahogyan elindultak,1949). A belső száműzetésben a politikai viszonyokat is leleplezte naplója (Szénaboglya, 1955-56, 1988). Művét az öregedés lírájának, kiérlelt művészeti nézeteinek, atmoszférateremtő erejének együttese klasszikus értékűvé avatja. A mellőzöttségben festői ambíciói újra feltámadtak, s megírta avantgárd mozgalmainak történetét (Az izmusok története, Pán Imrével közösen). Visszatérve az irodalmi életbe, megindult regényeinek életmű-kiadása, összegyűjtötte elbeszéléseit (Boldogtalan testvérek, 1957; Mélyáram, 1960). Egykori formabontó mestereit (elsősorban Cendrars-t) fordította, rendszerezte és kiegészítette munkásságának, alkotóműhelyeinek dokumentumait. Pályájának ismételt megújulását öregkori költészete teremtette meg. Az emlékezés és a mulandóság hétköznapi élményeiből alakította ki szuverén, emelkedett, tárgyias líráját (Költemények, rajzok,1958; Szerelem, szerelem, 1962; Vagyonom és fegyvertáram, 1963; A tölgyfa levelei, 1964; Mesterek köszöntése,1965; Üljük körül az asztalt, 1968).

Kassák hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szól zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai. A szocialista művészetek terjesztésére és a munkásművelődésre szánt lapjai – az ideológiai ellentmondásaik ellenére – kritikus történelmi időkben őrizték és gyarapították a progresszív társadalmi és művészeti szellem alapvető értékeit. Műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. Pályájának különös színt ad autodidakta indulása, kemény jelleme és szellemi fölemelkedésének éthosza.