Jókai Mór – Az aranyember

A mű felépítése: Tímea és Tímár egymásra találnak a metafizikai világban, Tímea továbbra is abban él, de Tímár kilép a valós világba, hogy el tudja érni Tímeát. Ám, hogy elérje e magasztos célját, le kell mondania eszmei tisztaságáról, és emiatt Tímea már nem tudja szeretni. Csalódottsága közepett Tímár rátalál az eszményi világra, mely mentes minden világi rossztól és itt végre megtalálja a szerelmet, a boldogságot, de ez Tímea boldogtalansága miatt nem lehet felhőtlen. A történet példázat voltát emeli ki a hitelesítési próbálkozás.

Durva- és finomszerkezet Az arany emberben

Egy műben a durva szerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk, nagyjából magyarázatot tudunk adni a szereplők cselekedeteire. A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a finomszerkezetben található információkkal tudjuk megtenni. Tehát a finomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez.

Az 1872-ben kiadott Az arany ember című mű karrierregény. Egy alulról felemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. Tímár beleszeret Tímeába és tulajdonképpen minden további cselekedete azt a célt szolgálja, hogy sikerüljön rátalálnia a lányra. Ám mikorra idáig eljut, akkorra Tímea már Kacsukába szerelmes. Ahhoz, hogy megértsük a cselekményszál eme egyik legnagyobb fordulatát, ahhoz Jókai jellemfestését kell megvizsgálnunk. Tímea, ki megtartja gyermeki ártatlanságát a metafizikai világban van otthon. Így Tímár szerencséje, gazdagsága nem képvisel számára értéket, és mivel Tímár nem udvarol neki, a passzív jótevő szerepét játssza, ezért nem is tud szerelmes lenni belé. Sokkal inkább szimpatikus számára a valódi világban szerencsétlen, a magát csak sodortatni hagyó Kacsuka. A többi jellem kidolgozása is nagyon érdekes. Tódor Tímár ellenpárja: ugyanazok történnek vele is (K: 447 Þ mind a két lányt Tódornak ígérik, de mégis Tímár kapja őket), de a származása, körülményei miatt ő gazember lesz. Tehát a társadalom berendezkedése eleve rossz. Tódor mondja: gazembernek kevés pénze van, jómódúnak sok; ők nem, csak környezetük tehet róla. Itt ő az író szócsöve: bírálja a társadalmat: milyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré. Jókai ezt komolyan is gondolja, meg nem is, mint a bűnös önmentségét. Nagyon differenciáltan mutatja be a negatív hősöket is. Vannak azért mentségeik. Ilyen Athalie is. (K. 202) Elmegy Kacsukához, ezzel kockáztatva jóhírét, hogy megmondja, megvárja, míg meggazdagodik. Kacsuka ezt elutasítja, ekkor Athalie fölajánlja magát („mindent mondó szemek”). Athalie szemében ez nemes, önmagát megtagadó, a világgal dacoló cselekvés, Kacsuka azonban ezt mind negatívnak látja. Bonyolult, összetett lélekrajz.

A finomszerkezet jelentés-kiegészítő szerepében nagy hangsúlyt kapnak az előre- és visszautalások. Ez a regény az egyik legkidolgozottabb ilyen szempontból. Az, hogy a cselekmény erre épül, az megváltoztatja azt. Maga a technika is megváltoztatja a jelentést. A motívikus előre és visszautalással szépen berendezi a világot, a szereplőket is így gyűjti össze. Mindegyikkel természetes módon ismertet meg, véletlenszerűen kerülnek elő, így gördülékennyé teszi az olvasást. Első olvasásnál nem tűnnek fel, csak amikor oda érünk, amire előreutalt. (pl. K:7  senki szigetére utal, K:41). A sejtető előreutalás, mint neve is mutatja sejteni enged bizonyos cselekményeket, így a regény jelentésének megformálásában is nagy a szerepe. (K: 43; K:130  sejteti, hogy a kincs szerencsétlenséget okoz, a hold mindig megjelenik, ilyenkor Tímárban felüti fejét az önvád; K:63  harc a cicáért, ez előrejelzi a Tímárért folyó harcot;  ennek párbaja K:119  Tímea édességét csak Kacsuka fogadja el, Tímár már elment). Előkészítő előreutalás például a brazíliai ügynök és Dódi levele. Nem olvassák el azokat rögtön, így feszültséget okoznak. K:112 sárkányvérpasztella: ennek a szerelemnek vége; démonikussá teszi. Ez sejtető előreutalás. Utal arra is, hogy a gyilkossági kísérletnél megsebesíti Athalie Tímea homlokát. Végzetszerű, ennek így kellett történnie. Az egész konfliktus végzetszerű. Az előre- és visszautalások különösen nagy szerepet játszanak a regény jelentésében. Ezzel a történet végzetszerű lesz (eleve elrendelés).