Jókai Mór – Az aranyember

1875-ben a kormánypárt tagja és képviselője lesz. Fokozatos népszerűtlenség. 1896-ban lemond az alsóházban való szereplésről. Utolsó éveiben az írás már inkább kenyérkeresés volt. Kalandregényeket írt, ahol a történelem csak háttér. Már nem a nevelés a cél, hanem a szórakoztatás.

A kuruc korban játszódik például A lőcsei fehér asszony című műve. 1893-ban jelenik meg a Sárga rózsa című elbeszélés. Fordulópont: hazajön Decsi Sándor a katonaságból; alapvető kérdés: mi volt a viszonya Klárikának Laca Ferkóval. Két legény: magyar nemzeti karakter jellemzése: (XIX. században: ez keletről származik Þ Az első fejezet címe A volgai lovas) nyugodt, racionális, szemérmes. Klárikának, mint idegennek a szembeállítása ezzel. Előtörténet: sorozás volt, Sanyi nem akart hazudni – elvitték. Laca Ferkó a puszta valódi gyermeke (civilizáció előtti ember értékei), de hazudik, amit pedig nem szabad a pusztán. Klárika kóros hazudozó (ha szerelmes, akkor sem tud igazat mondani), ő idegen. Ferkót a város bújtja fel hazugságra. Ami bűn az nem a pusztában terem, hanem idegenből jön. Az idegen erkölcs nem tiszta. Pusztai világban egyetemes erkölcsök, szigorú értékrend. Tradicionális világ. Ezt testesíti meg a mű (festő és kupec ellentétes funkció, festő dicséri, felértékeli a pusztát)

1894-ben 50 éves írói jubileuma (100 kötetben művei: Nemzeti Kiadás). 1899-ben elveszi a szegény, 20 éves, zsidó Nagy Bellát; rokonai és a közvélemény elfordul tőle. 1904. május 5-én 80 évesen hal meg Budapesten.

Az aranyember elemzés

A menekülő romantika Jókai: Az arany ember című regényében

Az arany ember 1872-ben jelent meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi helyzete egyre jobban megszilárdul (1871-ben felépítette balatonfüredi villáját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné is. Családi élete viszont válságba jutott. Feleségét 1869-ben méltatlan körülmények között nyugdíjazták, aki meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységgel gyötörte. Az író az 1870-es évek elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Az arany ember az illúziókkal való leszámolásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen. A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása után, a kiábrándultság jegyében jelenik meg. Jókai a szabadságharc bukása után nemzeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szerelmi, magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki, a tiszta természetbe. Ez nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény.

A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. Timár is egy jó szakértelmű, bár nem gáncstalan (furfangosság, becsapás) feltörekvő polgár. Karrierregény: alulról felemelkedő hős. A meggazdagodása erkölcsileg tisztátalan, de a pénzét jóra fordítja. Úgy tűnik, hogy egy belsőleg jó ember meggazdagodásához ilyen eszközök kellenek. Ő igazságot oszt: csak azt teszi tönkre, aki megérdemli. Pozitív értékei sajátos körülmények között jelennek meg. Tímár és Tímea neve összecseng: szóvarázs Þ összetartoznak. Ezt az eleve elrendeltetést a végzet megzavarja, megakadályozza boldogságukat. Az író a bonyolult lélekrajzokkal, az előre- és visszautalásokkal is ezt a végzetszerűséget erősíti meg bennünk. Tímár és Tímea a Vaskapu mítoszának metafizikai világában egymásra találnak. Tímeának az igazi világa a metafizikai világ, ezért nem imponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki nem sikeres. A házasság is csak formai volt (K:229,416,503), megőrzi a gyermeki világát. Ő megőrzi az eszmei tisztaságát, de mivel belekényszerítik a valóságba, ettől boldogtalan. Tímár otthon van az eszmei és a szabadversenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalanságukért a pénz a felelős. A senki szigetén nincs pénz, egyház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelemben is idilli. A senki szigetének eszményített képében az ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek; a természet világa az eszmény. Zárlat: a valós, szabadversenyes világban fel lehet emelkedni, de csak bűnök által és ezért nem lehet senki boldog. Az ember nem találhatja meg a boldogságot ezen a földön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja.