Romantikus jegyek Jókai Mór – Az aranyember című regényében

Életrajzi áttekintés

Jókai Mór (1825-1904) irodalmunk legolvasottabb és legtermékenyebb regényírója. Az ő munkássága teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett olvasóközönséget. Betetőzője a magyar romantikának. A romantikus cselekményregény továbbvivője, de művészetében beleszövődtek a népiesség majd a realizmus szálai is. Jókai neveli olvasóvá a magyar népet. Ő az első magyar író, aki meg tud élni az írásművészetből.

A Komáromban született írónak 1843-ban jelent meg első regénye Hétköznapok címmel. Részt vett a szabadságharcban, ezért az 1850-es években álnéven élt és alkotott. Pályája csúcsa az 1860-70-es évekre tehető. Ekkor keletkezett A kőszívű ember fiai (1869), A Fekete gyémántok (1870) és Az arany ember (1872).
Jókai Mór művészetét a magyar romantikus prózairodalom egyik legnagyobb teljesítményeként tartjuk számon, még ha jellemalkotás és mélység tekintetében joggal bírálta már a kortárs kritika is. Művei, kiváltképp regényei, teremtették meg nálunk a mai értelemben vett olvasóközönséget. Hosszú élete folyamán hatalmas bőséggel ontotta műveit, szinte halála napjáig.

Életműve egységes, látásmódja és stílusa viszonylag korán kialakult. Jókai művészetét általában sajátos kettősség: a romantika és a népiesség ötvözése jellemzi. Írói stílusa egyedülálló a magyar irodalomban. Nagyszerű mesélőerejével az eposszal rokon regényformát hoz létre; nagy terjedelmű, a történelem felett álló történetet mesél el, mely örök érvényű igazságokat közöl az olvasók számára. Ezeket gyakran értelmezi, kommentálja a cselekmény leírása során. Szókincse sokszínű, merít a népi és szakmai nyelvből is, valamint a nyelvújítás szókészletét is használja, azonban művei könnyen olvashatók. Közvetlen, lineáris elbeszélésmódot követ, mellyel gyakran az olvasót is megszólítja, ezzel bevonva őt a történetbe. Írásaira jellemző a látomásos ábrázolásmód, vagyis Jókai a cselekményt kiemeli a reális világból és az érzelmek világába helyezi azt. Regényszerkezetét az időbeli előrehaladás határozza meg. Ez az előrehaladás általában nem szakad meg hosszú leíró részekkel, ha mégis, akkor általában a mű elején. A történetet különböző műfaji elemekkel teszi gazdaggá. Romantikus jegynek tekinthető a művek anekdotaszerűsége, a drámai, hatásos jelentek, a váratlan fordulatok, a statikus jellemű végletes szereplők és az eszményített hősök. Regényeire jellemző még a népies, életképszerű, olykor humoros jelenetek és a realista, aprólékos részletezés, a hiteles társadalom- és korrajz, valamint a pontos lélekábrázolás.

Az arany ember

1872-ben keletkezett a regény, mely legközelebb áll a realizmushoz. Dezillúzió, az író leszámol azzal, hogy a kapitalizálódás, a polgári fejlődés boldoggá teszi az embert. Jókai nem hisz többé a „tiszta” nemzeti polgárosodásban, a társadalmi haladásban. Romantikus antikapitalizmusa, utópisztikus ábrándjai, a társadalomból a „Senki” szigete „ősközösségi idilljébe” való menekülése kiúttalanságát mutatja. Az arany ember Jókai legolvasottabb, s maga számára is legkedvesebb regénye.

Az arany ember romantikus regény. Ezt igazolják a néhol vadregényes tájleírások, a szereplők egymás ellentettjei, a történelmi hivatkozások. A romantikus cselekmény tele van váratlan, meglepő fordulatokkal, különös véletlenekkel. Romantikus motívuma a történetnek például, amikor Athalie álomporral altatja el a cselédséget, hogy elkövethesse a régóta tervelt gyilkosságot; vagy például romantikus véletlennek köszönheti Tímár, hogy sikerül eltűnnie a társadalomból.