Ellenutópia – Fahrenheit 451 elemzés

Az utópia szó jelentései általában:

1. Olyan elmélet, amely a tökéletes társadalmat mutatja be.
2. Elmélet/elképzelés a világ és a társadalom jövőjéről.

Az utópia kifejezést (Szent) Morus Tamás használta először egy 1516-ban megjelent könyve címeként, mely Seholszigetről, a Morus Tamás által elképzelt tökéletes társadalomról szól. Ezek a társadalomelméletek alapvetően két csoportra oszthatók: azokra az utópiákra, amik a rendszer tökéletes működésére helyezik a hangsúlyt (pl. kommunizmus eszméje), és azokra, amik az ember kiteljesedésére (pl. anarchia eszméje).

Az utópia szó jelentése az irodalomban: pozitív jövőkép az emberiséget illetően.

Az ellenutópia/disztópia szó jelentése az irodalomban: negatív (társadalomkritikus) jövőkép.

Ezek a fantáziavilágok általában a science fiction irodalomban jelennek meg, melynek Ray Bradbury hatalmas alakja.

TÁRGYALÁS

A Fahrenheit 451 világa és fő dilemmája

A Fahrenheit 451-ben bemutatott ellenutópisztikus világ egészen félelmetes jövőkép. Fő mozgatórugója az olvasás tiltása, ezáltal az információszerzés, a gondolkodás ellehetetlenítése. Mozgatórugója a tűzőrség (ami a néhai tűzoltóságból alakult ki), egy szervezet, ami a rendszerszinten megszabott könyvégetésért felel: ha valahol könyvet találnak – besúgók által – odamennek, elégetik a könyveket, majd tulajdonosát letartóztatják. Zseniális, hogy ebben az ellenutópiában az utópiaelméletek mindkét pólusa látszólag jelen van:

• Tökéletesen működő rendszer, hiszen senki sem lázad nyíltan  a tévéfalak villogásával, és a bennük lévő „család” „szeretetével” ugyanis minden nagy tömeggel képesek elhitetni azt az illúziót, hogy élettel, gondolatokkal és szabadsággal rendelkeznek  sikerül elérni, hogy nagyon kevesen ébredjenek csak fel a körülöttük lévő világ valótlanságából, ezzel ellehetetlenítve a nyílt és tömeges lázadást.
• Mindazonáltal a tévéfalakkal, az azokból dőlő elferdített valósággal és a valódi gondolkodás hiányának észrevehetetlenségével azt a tudatot is sikerül az emberekbe táplálni (többé-kevésbé), hogy boldogok és teljesek, ezáltal nincs szükségük komolyabb önmegvalósításra.

Ugyanakkor a Fahrenheit 451 ellenutópisztikus világában mégis rendszerszintű és személyes szintű hiányosságok is találhatók:

• A rendszer nem működik 100%-osan, mert egyre többen „felébrednek” – a passzív lázadók módszerei ellen pedig nem tudnak védekezni.
• A könyvemberek itt a valódi önmegvalósítás képviselői – ők magukban hordozzák a valódi gondolkodás, és a félig-meddig létezésből való kilépés lehetőségét.

A Fahrenheit 451 egy alapvető kérdést és filozófiai problémát vizsgál, annak szinte minden aspektusában: a gondolkodás értelmét és célját (személyes szinten, és az emberiség szempontjából).

A főbb karakterek jellemzése a fő dilemma szempontjából – a könyvben és a filmben

Mivel a Fahrenheit 451 egy karakterközpontú történet, most szeretném elemezni a karaktereket, először a könyvben, majd a filmben. Ám mielőtt belekezdek, muszáj leszögeznem, hogy szerintem a könyv sokkal erőteljesebben közvetíti a Ray Bradbury által közölni kívánt üzenetet. A film művészete engem nem fogott meg igazán, a könyvvel ellentétben.

1. MONTAG

Montag nevének jelentése: hétfő  új nap  új kezdet

Montag lelki világán keresztül, és az ő gondolkodásmódjának segítségével figyelhetjük meg a gondolkodás értelméről szóló filozófiai vita különböző aspektusait, mely vitának – a könyvben – mindkét oldala, a pozitív és a negatív pólusa is megjelenik. Montag az ember öntudatra ébredését képviseli, ahogy a rendszer elemeként egyszer csak felébred, és elkezd „látni”. Az olvasó az ő útjának különböző aspektusait járja végig, ahogy a kérdések minden oldalával találkozik az őt körbevevő karakterek által.

Úgy gondolom, Montag karaktere jól van ábrázolva a filmben, nem veszít igazán érzelmességéből, jóindulatából. Gondolati ébredéséből, üzenetének jelentőségéből és súlyából veszít csak, de az nem az ő karakterábrázolásának a hibája.

2. A KÉRDÉSEK NEGATÍV PÓLUSA: BEATTY KAPITÁNY

Beatty kapitány a tűzőrség vezetője – az ő feladata a könyvek elégetése, az információ megsemmisítése. Ő gyakorlatilag a gondolkodás ellehetetlenítéséért harcol, annak az őre. És egészen zseniális és egyedülálló módon elvrendszerei és filozófiai elképzelései vannak azzal kapcsolatban, hogy szerinte a rendszer, aminek ő aktív fenntartója, valójában miért jó, és miért szolgálja az emberiség javát. Beatty kapitány úgy gondolja a tűzőrség tagjai a boldogság őrei: a gondolkodás ellehetetlenítése ugyanis azért szükséges, mert ha az ember elkezd gondolkodni, annak folyton az lesz a végeredménye, hogy újabb és újabb kérdéseket halmoz fel magában, amikre soha sem találunk teljes és valódi válaszokat  Beatty gyakorlatilag egy bukott filozófus, aki a boldogság keresése során önmagából kiindulva erre az egy lehetőségre jut. Úgy gondolom, Beatty valóban hisz az eszmékben, amiket hirdet – bár az valószínűleg számára is egyértelmű, hogy ezeket a keserűség szülte. Viszont szerintem teljesen őszintén úgy gondolja, hogy Montag számára ő egy pozitív pólust képvisel (vagy legalábbis erről árulkodik az, hogy végig az egész történet folyamán egyértelműen tud Montag vívódásairól, sőt akár „pálfordulásáról” is, és mégis már csak akkor használja fel konkrétan mindezt ellene, amikor már a saját felesége jelenti fel).
Miért akart Beatty meghalni?
Szerintem ennek két oka van:

1. Mint említettem, szerintem ő őszintén hitt abban, hogy a gondolkodás hiánya teszi az embereket boldoggá. De mivel ő régen megpróbálkozott a filozófia útján felfedezni a teljességet és a boldogságot – vagyis egyszer már elkezdett gondolkodni – ezt soha nem tudta magáról lesöpörni többet. Tökéletesen kifejezi ezt az, ahogy Beatty most is, évtizedekkel később, könyvidézetekben és filozófiai tételekben kommunikál és értelmez mindent. Beatty valószínűleg boldogtalan volt, és abban látta boldogtalanságának okát, hogy valaha gondolkodni próbált. Úgy érezte, hogy mivel egyszer már megpróbált nyitni a filozófia felé, örökbe elveszítette a boldogság (vagyis a nem gondolkodás) lehetőségét.
2. Mivel nagyon intelligens ember volt, és nem tudott megszabadulni gondolkodásának „terhétől”, nagyon valószínű, hogy ha nem is vallotta be, de mélyen belül tisztán látta, hogy a világ mekkora katasztrófa felé halad – többek között – az ő jóvoltából (gondolok itt most az atomháborúra).

Maximálisan a film legnagyobb hibájának tartom Beatty kapitány személyiségének és karakterének lecsupaszítását (és Fabian beleírását a filmbe, aki szerintem egy olyan sablongonosz, amire a történet üzenetének egyáltalán nem volt szüksége). A filmből gyakorlatilag teljesen kihagyták Beatty azon jellemvonását, hogy ő valaha értelmiségi volt, így ő ott csak a tűzőrség vezetője, mindenféle különösebb mondanivaló nélkül. A filmben emiatt szerintem nagyon erőteljesen sérül az a filozófiai vita, amit a könyv megjelenít. Gyakorlatilag csak a kérdések egyik oldala kerül képviselésre.

3. A KÉRDÉSEK POZITÍV PÓLUSA – CLARISSE ÉS FABER

Montag (és az olvasó) számára az eszmét, mely szerint a gondolkodás által élhetünk valódi életet, és az segít bennünket megismerni a világot és önmagunkat, Clarisse és Faber képviselik – a könyvben. Clarisse gyermeki hittel a világ csodáira mutat rá: mindenben, mindenkiben, mindenhol a világ valóságát keresi. Azért is kelti fel Montag figyelmét, mert egészen más, mint a többiek, és kérdezni is mer. Ő a pozitív pólus képviselője, majd tragikus halála után ezt a szerepet Faber veszi át. Faber már nem csak kérdésekkel, válaszokkal is szolgál. A gondolkodás nagy mestere, volt egyetemi tanár, aki számára Montaggal való első találkozásakor már egyértelmű volt, hogy a férfiban ott van a szikra a valósággal való megismerkedésre. Érdekes viszont, hogy Faber karaktere nem feltétlenül győz meg arról bennünket, hogy nincs igaza Beatty kapitánynak abban, hogy a gondolkodás magányossá, és boldogtalanná tesz. Az viszont biztos, hogy a tudás, a gondolkodás, az igazság és az igazi élet ismerésének tudata az egyetlen valódi reményszikra, ami annyi évtizeden át tartja Faberben a lelket.

A film másik hatalmas hibájának tartom a pozitív pólus képviselőinek megjelenítését: Faber kihagyását is, de legfőképp Clarisse karakterének újraértelmezését. A filmben ugyanis Clarisse a pozitív pólus egyetlen képviselője (túléli az egész filmet), és az életkorát megváltoztatták: itt nem 17 éves, hanem 20, és nem diák, hanem tanító. A legnagyobb problémám ezzel a korváltoztatással az, hogy ezzel a film meglebegteti Montag és Clarisse esetleges szerelmének szálját. Azért tartom ezt egy súlyos hibának, mert az eredeti történetben Montag a könyvolvasás elkezdésével valóban az öntudatra ébredéssel, és az előle elzárt gondolkodás és tudás lehetőségének megszerzésével próbálkozik. A filmbe pedig könnyedén bele lehet látni azt, hogy valójában a könyvolvasásra a Clarisse iránti érdeklődése indítja, ami szerintem gyengíti a film üzenetének súlyát.