Friedrich Schiller: Tell Vilmos (1804), elemzés, tartalom

Schiller utolsó drámáját 1803-ban kezdte el, és 1804-ben fejezte be. A svájci Teli-mondára Goethe hívta fel figyelmét. A dráma megírásához Schiller igen alapos forrástanulmányokat végzett: bár sohasem járt Svájcban, név szerint megismerkedett a Vierwaldstátti-tó valamennyi sziklájával, a hegycsúcsokkal, az alpesi faunával és flórával. Legfontosabb történeti forrása Aegidius Tschudi XVI. századi Svájci krónikába, volt, de ismerte az ugyancsak ebből az időből származó népi játékot, az Urner-Spielt is.

1308. újév napján tört ki a svájci népfelkelés. Ekkor űzték el a Habsburg császár helytartóit, miután a kantonok szövetségre léptek egymással. Albert római király és császár személyesen akarta megtorolni a nép felkelését, de útban Svájc felé unokaöccse, János meggyilkolta. A felkelés előzményeihez tartozik, hogy Albert császár nem ismerte el a svájciak ősi szabadságjogait, mert maga akarta lefölözni a kereskedelmi utak vámját. Teljesen önkényesen, kizárólag családi érdekeit szem előtt tartva kormányozta az országot. Ahhoz, hogy megértsük, miért választják a dráma szereplői oly gyakran külön a királyság és császárság intézményét, holott ez Albert személyében egyesült, tudnunk kell a hűbéri láncolat XIII-XIV. századi jogi vetületéről. A német-római császárt a Hohenstaufok kihalása után választották, a császár hűbéresei, a királyok, hercegek stb. azonban utódaiknak örökül hagyták az uralmat. A császárság nem jelentett erős központi hatalmat. A német-római birodalomhoz tartozás önmagában véve még nem csorbította az ősi szabadságjogokat, a svájciak maguk dönthettek saját ügyeikben, de a Habsburg király megsemmisítette szabadságukat. Albert után Luxemburg grófját, a későbbi VII. Henriket választották meg császárnak, s ezzel a Habsburg-befolyás megszűnt Svájcban. 1315-ben a kantonok végleg legyőzték a Habsburgokat a moorgarteni csatában.

Schiller értelmezése szerint, ami a régi Svájcban történt, az modern értelemben vett szabadságharc, de még félfeudális-patriarkális gazdasági és társadalmi feltételek között. Célja: nem új jogokat és függetlenségeket kivívni, hanem a régieket biztosítani, mégpedig az osztálykülönbségek megszüntetésével. S ezt nem a társadalmi rend forradalmi átalakítása útján, hanem a paraszt, a polgár, a nemesség érdekegyesítésével, az idegen zsarnokság és önkény intézményeinek lerombolásával akarja megvalósítani.

A Napóleon által fenyegetett németség szabadságvágyát és ugyanakkor a sok apró államra szabdalt hűbéri Németország legjobbjainak polgári demokratikus törekvéseit fejezte ki az író, egyben a három kanton szövetségében az apró német államok összefogásának elengedhetetlen szükségességére is rámutatott. Középkori témájával fel akarta hívni kortársai figyelmét a német, francia és olasz kantonok egyenjogúsága alapján 1798-ban létrejött „egy és oszthatatlan svájci köztársaság” példájára.

A színdarab témája a politikai ösztönösségtől a tudatos tettig eljutó Teli Vilmos fejlődésrajza. A Teli-monda csak később kapcsolódott a történeti eseményekhez; a legújabb történeti kutatások szerint valószínű, hogy Teli valóban létezett, de a köréje font történet pusztán hozzáköltés.

A darab cselekménye a következő:

I. felvonás.

A Vierwaldstátti-tó partjára érkezik Baumgarten, aki Landenberg császár helytartó elől menekül. A viharos tavon senki sem meri átvinni, de Teli, a kitűnő vadász és kormányos vállalkozik rá. -Stauffacher, a tekintélyes schwyzi parasztbirtokos vállalja, hogy elrejti Baumgartent. Ezután Téllel együtt Altorfba megy, ahol Gessler helytartó nagy erődítést építtet. Stauffacher a politikai összefogás híve, Teli azonban nem akar belekapcsolódni semmiféle szövetségbe sem. Ha tetteire számítanak, „hívjátok Telit – úgysem tud elmaradni” – mondja. A három őskanton képviselői – Schwyz nevében Stauffacher, Uri nevében Walther Fürst, Teli apósa, Unterwalden nevében pedig az önkény elől menekülő Melchthal – készítik elő a politikai szövetséget.

  II. felvonás.

Attinghausen zászlósúr, az ősi svájci nemesség képviselője hevesen vitatkozik unokaöccsével, Rudenz Ulrikkal, aki az osztrákok pártján áll. A három kanton képviselői a Rütli-réten megkötik politikai szövetségüket, és megállapodnak abban, hogy az általános felkelést karácsonykór robbantják ki.