Hirdetés

Brecht Kurázsi mama és gyermekei (1938-1939)

18 perc olvasás

A szereplők többször „politizálnak”, ironikus hangú véleményeket és szólamokat ütköztetnek a háborúról, a vezetőkről. Az őrmester azt állítja, hogy „a béke az disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.” A tábori pap kezdeti állásfoglalása szerint „ez vallásháború. Nem közönséges, hanem különleges háború, a hitért vívják, s ezért Istennek tetsző”; a szakács, ellentmondva, általánosít: „háború az, ahol sarcolnak, öldökölnek, fosztogatnak, egy kis megbecstelenítés se árt”. A svéd király hadjáratainak gúnyos jellemzése után (3.) levonják a következtetést: „Ha az ember a nagyfejűek szavát hallgatja, úgy látszik, hogy ők csak istenfélelemből vezetik a háborút, s mindenért, ami szép, ami jó. De ha az ember jobban odakukucskál, kiderül, hogy nem olyan tökfilkók – a háborút a haszonért vezetik. Különben a magamfajta kicsiny ember nem is segítene nekik” (Kurázsi mama, 3.). Mindegy, hogy milyen köntösben (a protestáns svédek, a katolikus németek látszólag vallási eszményekért harcolnak), de a birtoklásért, a harácsolásért folyik a küzdelem: „fenn” hódításért, leigázásért, „felszabadításért”; „lenn” élelemért, ruhaneműért. A túlélés reményében zászlót-hitet változtatnak (ahol „mindenki derék lutheránus”, ott, ha fordul a kocka, „mindenki derék katolikus”); mindenki részese a háborúnak: az elembertelenedett katonák, a kurvává váló lányok, az árulóvá lett parasztok. A tomboló nyomor és az erkölcsnélküliség romlásba dönt: amikor „egy zacskó sóért az ekéjüket” adják oda és „apácákat érnek rabláson” (9.), a tisztesség, a hazafiság érvénytelenített fogalommá válik; az értékek, erények „eladása” kerül a legkevesebbe: „a becsület elveszett, de egyéb semmi” (3.); elfogadott „morális alap”, hogy a „tízparancsolatnak haszna nem volt még sosem” (Salamon-dal).

Hirdetés

Az időmúlást, a helyszínváltásokat a jeleneteket bevezető, vetített vagy táblára írt, az epikus jelleget is erősítő feliratok közlik. Ezek a „kivonatok” a gondolatokra, a lényegesre hívják fel a figyelmet: követhetők ugyan a történelmi idő tizenkét évének eseményei is 1624-től 1636-ig, mindez azonban csak annyiban érdekes, amennyiben ironikus összefüggésbe hozható a kisszerű üzleti ügyekkel, amennyire a külső események a seftelési lehetőségeket befolyásolják. (Kivételes a 9. jelenet hosszabb, pontos háttérrajza a háború 16. évéből: „Németország elvesztette lakosságának több mint felét” stb., s bár ez a bevezető is indoklássá, a koldulás magyarázatává válik, itt a stílus tárgyilagos marad.) A többi feliraton a „nagy” fordulópontok lecsapódásának ironikus volta a meghatározó: „Tilly magdeburgi győzelme Kurázsi mamának négy tiszti ingbe kerül” (5.), „Wallhof erődje előtt viszontlátja fiát – szerencsés kappaneladás” (2.). (Az író szerint „a feliratoknak kritikus minőséget kell tartalmazniuk; ellentmondást kell tudtul adniuk, a dialektikának, az ellentmondásosságnak konkréttá kell válnia.”) A Kurázsi mama-féle nézőpontból sajátságosan köznapiak a világesemények: „nekem az a történelmi pillanat, hogy a lányomat fejbe vágták.” (6.)

A „nagyfejűek” halála is többszörös gúnyolódási alkalom ebből a perspektívából. Tilly temetésekor (1632) – a tábori pap által kommentált távoli dobszó és gyászzene közben – a markotányosnő leltározik és anekdotázgat: „Bizony kár a zsoldoskapitányért – huszonkét pár harisnya -, hogy így a fűbe harapott, mint mondják, baleset érte. A mezőben köd volt, az volt a hibás eltévesztette az irányt, előrekeveredett, és a csata kellős közepén bekapott egy golyót – már csak négy viharlámpás van hátra.”

A komikumot fokozza, hogy a katonák „elszelelnek” a temetésről, mert előre megkapták zsoldjukat, harangozni meg nem lehet: épp az elesett főkapitány „parancsára lőtték szét a templomokat” (6.). Amikor Gusztáv Adolf, „a svéd király elesik a lützeni csatában” (1632), a háború véget is érhetne, és akkor „a béke Kurázsi mama üzletét tönkremenéssel fenyegeti” (8.).

Az események fő vonulatát a markotányosnő üzletmenete adja, aki kalmárkodása közben egymás után veszíti el három gyermekét – így alakul ki a mű hármas tagolása (3., 8., 11.). A darab szerkesztésében a tanulságnak rendelődik alá az ellentételező jelenetsorrend: a mű felezőpontján Kurázsi mama megátkozza a háborút (mintha tanult volna már szerencsétlenségéből), erre csap rá a (rögtön ezután) bevágott felirat: „Kurázsi mama kalmárpályafutásának magaslatán”, majd a hősnő első megszólalása: „Nem engedem, hogy elvegyétek a kedvem a háborútól [É] lekaszálja a gyöngéket, de azok békében is elvesznének”(7.). Ironikusan ellenpontozó szerkesztési elvek érvényesülnek Eilif két jelenetében (2., 8.), ill. a békés (10.) és a feldúlt parasztházak képében (11.). Kattrin sorsának bemutatását az előkészítés, a felvezetés és a fokozásos tendencia szabja meg: a háború okozza némaságát („mikor kicsi volt, egy katona betömte a száját”); megverik és végleg elcsúfítják (6.); megtudja, hogy anyja rá hivatkozva – „nem hagyom itt a lányomat” – nem változtatja meg életmódját, ezért szökni próbál (9.); végül másokért feláldozza önmagát (11.).

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!