Bertold Brecht német író, költő, drámaesztéta. 1928-ban született, apja gyáros volt, de ő szembehelyezkedett a család világnézeti felfogásával és a szocialista művészet harcos kiemelkedő alakja lett. Az első műveit 1918-ban írta. 19.. -ban a berlini színház dramaturgja lett, ott dolgozott egészen a Hitleri hatalom megjelenéséig. 1933-ban a fasiszta hatalomátvétel után átszökött Dániába, Angliába, Svédországba és Amerikába. Megfosztották a német állampolgárságától, mert műveiben harcolt a fasizmus ellen. Ismert darabjai a Jó embert keresünk, A szecsuani jó élet és a Galilei.

A háború erkölcse ellen emeli fel a hangját a Kurázsi mama és gyermekei című művében, melynek alcíme: Krónika a 30 éves háborúból. A 30 éves háború vallásháború volt, de ennek hátterében is a gazdasági élet állott. A drámának a főszereplője Fierfig Anna, a markotányos nő, a Kurázsi mama, és a háború. Kurázsi Mama üzletnek tekintette a háborút, amely jó alkalom a kalmárkodásra és a meggazdagodásra. A háborúból nemcsak élve szeretne kikerülni, és gyermekeiért is dolgozik, hanem meg is akar gazdagodni.

Rámutat a műben a háború embertelenségére, arra, hogyan pusztít el a háború kulturális értéket is, embereket is. Azonban Kurázsi mamát elvakítja a nyerészkedés, eszelős makacssággal űzi mesterségét, nem érti meg azt, hogy a háború az erősebb és a kisember csak rajta veszthet. Két fia van, Eilif, aki bátor, kalandkereső és ennek lesz az áldozata. A másik fia Stüssi becsületes, vállalja a háborúban azt, amit rábíznak, de ennek lesz az áldozata mert ami az egyik oldalon erény, az a másikon bűn. Kurázsi mama megmenthetné, de az ábrándozás annyira rabjává tette a nyereségvágynak, hogy mire megegyezett az ellenséggel, agyonlőtték a fiát. A 3. gyermek a néma Kathrin, gyerekszerető, emberségre vágyik, de amikor Halle városhoz közeledik, fölmászik a tetőre és dalolni kezd, hogy felverje az alvó várost, hogy az emberek tudjanak védekezni az ellenség elől. Kurázsi mama gyermekei elvesztése után sem változtat életmódján, önmagát fogja be a kocsiba és folytatja a kalmárkodást, nem érzi és nem érti, hogy a háborúban a közember rajta veszt.

Brecht ezzel a művével a fenyegetően közelítő II. világháború ellen emeli fel a szavát, figyelmeztetve az embereket a háború szörnyűségére, embertelenségére, hogy valahogy elejét lehessen venni az embertelenségnek.

Ez a mélységes humánum, emberszeretet az, ami Brecht művét világirodalmi értékké tette. Totális diktatúrák totális háborúja között szólt az emberekhez és ezért lett műve világirodalmi jelentőségű.