Babits Mihály munkássága

Politikai és háborús versek:

Babitsot nagyon foglalkoztatta a politika és a háború gondolatának témaköre.

Május 23-án Rákospalotán (1912) egy nagy tüntetés volt Pesten, mely választójogért és Tisza István személye ellen irányult. Ezen élmény alapján készült a Május huszonhárom Rákospalotán című vers, ami két tájat mutat be: a várost és ezzel szemben a csöndes falut. A városban a forradalom zajlik. Forradalom képeit hangutánzó szavakkal kapjuk: „csörren az ablak, csorran a vér, forran a forradalom”. Az eszme a szabadság eszméje. A faluban néma csend honol. A villamos köti össze a várost és a falut, de egy döglött „villanyos” fekszik a vágányon. A forradalom zaja és történései tehát ide nem jutnak el. A második részben a jövőhöz szól. A jövő „sűrű fátyol” alatt érkezik, nem lehet tudni, hogy jót vagy rosszat hoz a világnak. Egyszerre határozottá válik a költő, nem érdekli, hogy milyen lesz, de jönnie kell, „Jöjjön az igazság, mely eltörli az igazságtalanságot, jogtalanságot, elnyomást, diktátorokat és a gyilkosokat”. „Látni és teremteni kell”. Mindig először át kell gondolni a dolgokat és csak aztán cselekedni.

A Húsvét előtt (1916) a háborús versek témakörbe sorolható. Nagy rapszódia: zaklatott hangvételű lírai költemény. A Nyugat esten olvasta fel, nagy hatást váltott ki. Zaklatott refrén sor: „Ha szétszakad ajkam akkor is”. A háború szimbóluma a malom, mely mindent felőröl, valamit a vér; az alvadt és a friss vér. Az alvadt vér a halottakra apellál. Egyszerre van jelen az élet és a halál, mint egymástól két külön nem választható fogalom.

Dicsérni kéne a győzteseket, óriások vak diadalmát, gépeket, háborút. De ő nem dicsőíti ezeket. Ő nem a győztest énekli. Nem az a hős, aki gépekkel tud harcolni, hanem aki ki meri mondani, hogy legyen béke már. A második rész a húsvéti hangulatot idézi, amikor béke van. „Sose nézzünk hátra”. Ne gondoljunk a múltra, meg kell bocsátani mindenkinek, és feledni kell. „Adjon Isten bort búzát, bort a feledésre”. Mély vallásosságról tanúskodik ez a költemény.

Fortissimo (1917). A jelentése: még erősebben. Itt már nem tud imádkozni a költő, átkot mond az Istenre. Azt mondja, hogy az Isten süket és nem hallja meg az emberek kínjait és jajveszékeléseit. Az ember hangosan ordít, mint egy állat. Rettenetesen elkeseredett a költő. Az lenne jó, ha az ember is süket lenne és akkor nem hallaná a háború borzalmait. Minden vallásos dolognak ellent mond ez a vers.