Babits Mihály ars poeticájának változása

Életrajz

1883. november 26-án született Szekszárdon. Édesapja Babits Mihály, édesanyja Kelemen Auróra. Apjának erkölcsi szigorúsága, anyjának finom műveltsége, versszeretete, s a család mély vallásossága rányomta bélyegét szinte az egész életére. Elemi iskolába Budapesten és Pécsen járt, majd a pécsi cisztercita gimnáziumba. 1900-tól kezdett el verseket írni. 1901-ben iratkozott be a Budapesti Egyetem Bölcsészettudományi Karára, majd mint helyettes tanár töltötte el gyakorlóévét. 1908 azonban fordulatot hozott életébe: áthelyezték Fogarasra tanárnak –> Babits büntetésnek, valóságos száműzetésnek tartotta az áthelyezést. 1909-ben megjelent első verseskötete: Levelek Iris koszorújából címmel. Híres lett, a Nyugat állandó munkatársaként, melynek haláláig szerkesztője volt. Szekszárdon érte az első világháború kitörésének híre, első perctől kezdve tiltakozott az esztelen vérontás ellen. 1921-ben házasságot kötött Tanner Ilonával (írói neve Török Sophi). Együtt Esztergomban nyaralót vettek, ami fontos szerepet játszott életében. 1937-ben vették észre, hogy gégerákban szenved, gégemetszést hajtottak végre rajta, egy időre hangját is elvesztette. 1940-ben fordult súlyosabbra betegsége. A Dante fordításáért a San Remo- díjat átvette, és a MTA tagjai közé választotta. Budapesten szanatóriumban halt meg 1941. augusztus 4.-én.

Korszakok

I. Elefántcsonttorony
II. Világháborús időszak
III. „Légy sziget”
IV. Jónás könyve

I. Elefántcsonttorony:

• elzárkózottan él (3 évig)
• kísérletezik: antik versformák, mitológiai utalások
• a politikai világról ír
• költő feladata: szépség, esztétika, L’art pour l’art
• versek: A lírikus epilógja, In Horatium, Hegeso sírja

A lírikus epilógja (A teljes verset itt olvashatod el.)

Cím: kent értelmezést rejt magában. Jelentheti (a határozott névelő miatt) saját záró gondolatait, jelenthet általánosítást a költőkre vonatkoztatva (epilóg=epilógus)
Téma: a külvilág hatásainak és a költőben zajló harcnak a bemutatása, lírai panasz
Szerkezet:

1. versszak: tehetetlenség érzete -> A teljességet akarja, de csak magáról tud írni (költészetének eredményeit vizsgálja). „Dióba zárva”- magányos, nem tud közel kerülni senkihez
2. versszak: Megkérdőjelezi a minden létezését, az „én” kerül előtérbe.
3. versszak: Csak a vágy tud kitörni ebből, de ő nem.
4. versszak: felméri saját korlátait -> magára marad személyiségével (így versei nem találnak megértésre).

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.