Tematikus, szerkezeti és formai változatosság Arany János balladaköltészetében
Arany János élete röviden
Arany János magyar költő, lapszerkesztő, tanár, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és tagja, az egyik legnagyobb magyar balladaköltő.
1817. március 2-án született Nagyszalontán. Tizenhat éves koráig otthon nevelkedett, előbb szülei oktatták, majd a helyi iskolában tanult és segédtanítóskodott.
1833-ban a debreceni kollégium főiskolai tagozatára került, de egy év múlva anyagi nehézségek miatt megszakította tanulmányait. Rövid időre vándorszínésznek állt, majd visszatért Nagyszalontára, ahol segédjegyzői, segédtanítói, majd később aljegyzői állást vállalt.
1840-ben feleségül vette Ercsey Juliannát. A házasságukból két gyermekük született: 1841-ben Juliska lányuk, 1844-ben pedig László fiúk.
Első irodalmi sikerét 1846-ban érte el: a Kisfaludy Társaság pályázatát az Elveszett alkotmány című művével nyerte el, majd 1847-ben újabb pályázaton a Toldi kapta a Társaság pályadíját. Az igazi sikereket utóbbi műve hozta meg számára.
Ekkor kezdődött legendás barátsága Petőfi Sándorral. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a Nép barátja című néplap társszerkesztője volt. 1849-ben a kormányt szolgálta, ezért a szabadságharc bukása után Szalonta környékén bujdosott.
1851 novemberében Nagykőrösön vállalt tanári állást a református kollégiumban, ahol magyar- és latin tanár lett.
1859-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
Élete gyökeresen megváltozott 1860-ban, amikor megválasztották a Kisfaludy Társaság igazgatójának, és Pestre költözött. 1865-től volt az Akadémia titkára, 1870-től pedig főtitkára lett. A kiegyezés idején a magyar irodalom és politika befolyásos alakja volt.
Az egyre több megpróbáltatással és elfoglaltsággal járó megbízatásról hét év múlva mondott le.1877-ben tavasztól őszig a Margitszigeten írással tölti idejét. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánva az Őszikék (kapcsos könyv) verseit.
Egy meg nem erősített városi legenda szerint 1882. október 15-én, a Pesti téren álló Petőfi-szobor leleplezése közben a már betegeskedő Arany János megfázott, majd 65 éves korában, 1882-ben tüdőgyulladásban meghalt.
Arany János életművében három balladaírói korszakot lehet elkülöníteni: 1847-1848 között a nagyszalontai, 1852-1857 között a nagykőrösi, valamint 1877-ben az Őszikék korszakot.
A ballada műfaja
A ballada verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az előzményeket, eseményeket, gyakran drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít. Előadásmódja szaggatott, jellemzői közé tartoznak az időbeli kihagyások, a térbeli váltások és az elhallgatás is. A drámai építkezés általában tragikus jellegű, de előfordul komikus is.
Csoportosításuk a következő:
- Felépítésük és eredetük alapján a balladák két csoportra oszthatóak: déli és északi típusúakra. A déli típusú balladák a románcos balladák csoportját alkotják, amelyekre a részletezőbb elbeszélésmód, a derűsebb hangulat és a békés végkimenetel a jellemző. Az északi típusú balladák a skót vagy székely balladák csoportja, amelyeket a kihagyásos szerkesztésmód, a zord hangulat, valamint a tragikus lezárás jellemez.
- Szerző szerint elhatárolhatunk műballadákat, amelyeknek ismert a szerzőjük, valamint népballadákat, amelyeknek az írója ismeretlen.
- Hangulat és végkimenetel, esztétikai minőség szerint tragikus és vígballadákat különíthetünk el.
Tematikus változatosság
A balladai műfaj, mivel főleg történéseket mond el, alapvetően alkalmatlan az önkifejezésre. Arany balladai virtuozitása abban rejlett, hogy a tudatos témaválasztás által, a ballada epikuma mögé rejtve ki tudta fejezni a lírai mondanivalót.
Arany János műveiben a nemzeti öntudat megszólaltatója, valamint az erkölcsiség szócsöve volt, így pályája során örök törekvése maradt a népköltészetnek és a népi témáknak a nemzeti irodalom szintjére emelése. Ez jelent meg a népies balladáiban (mint például a Tengeri-hántásban vagy a Vörös Rébékben), valamint a történelmi balladáiban (mint például A walesi bárdokban vagy Szondi két apródjában). Népi balladáinak jellemzője az erős lélektaniság. Történelmi balladáiban a költő olyan eseményeket választott témául, amelyek párhuzamba állíthatóak voltak az aktuális történelmi helyzettel. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után az elnyomás, a hazához, az eszmékhez való hűség, valamint a nemzeti öntudat kérdése is középpontba került.
A nagyvárosi balladák (mint például a Híd-avatás) fókuszában a nagyvárosi léthez kapcsolódó problémák álltak, mint például az anyagi javak hajszolása, az elidegenedés, a reménytelenség és a céltalanság.
Arany balladáinak jelentős része lélektani mű, mivel gyakran fordult a bűn, büntetés és a bűnhődés problémaköréhez. A középpontban a bűnt elkövető személy áll, akinek a büntetése nem valamely társadalom által kirótt szankció, hanem saját lelkiismeretével való megküzdés. Arany szerint a bűn a büntetést is egyértelműen magával vonja, a bűnösök személyisége széthullik, megtébolyodnak a felismerés súlya alatt. A bűnhődő ember lelkében végbemenő folyamatokat pszichológiai pontossággal mutatja be a költő.
A balladák szerkezete és formavilága
Az Arany-balladák szabad, kötetlen formája és összetett szerkesztésmódja a misztikus, borongós környezet és a tragikus hangulat megteremtését szolgálja.
A lineáris balladákban (mint például a Pázmán lovagban) az események időrendben követik egymást, a cselekmény egy szálon fut.
A körkörös felépítésű balladákban a mű kezdetén szereplő meghatározó motívum, mint például a hely vagy a cselekmény visszatér. Erre példaként említhetjük a lován ülő Edward királyt vagy a leplét mosó Ágnes asszonyt.
A párhuzamos szerkesztésű balladákban a cselekményt időben vagy térben párhuzamosan végbemenő események teszik szaggatottá. Az V. Lászlóban az idő és a tér, a Szondi két apródjában pedig a tér perspektívája ezt mutatja.
A lineáris balladák jellemzően egyszólamúak, hiszen egy szereplő nézőpontjából ismerjük meg a történetet. A párhuzamos szerkesztésű balladák általában többszólamúak, mivel több személy szólal meg a műben, illetve több személy gondolata válik ismertté az olvasó számára.
A kihagyásos szerkesztésmódban a költő néhány részletet emel ki, a történet kiegészítését az olvasó fantáziájára hagyja, amely így alkalmas a balladai homály létesítésére, ezáltal megteremtve a borzongató hangulatot, valamint előkészítve a tragikus befejezést.
Arany hatása
Arany a ballada műfaja által az epikus elemeket vegyítette a lírai mondanivalóval, amely által túllépett a romantikára jellemző „én-lírán”, és megpróbált költészetének objektívebb szemléletmódot kölcsönözni. Ez az előremutató, világirodalmi irányzatokkal összhangban álló törekvés a magyar irodalomban később Babits Mihály munkásságában is megjelenik.
