Arany János balladái – bűn és bűnhődés lélektani ballada

Arany János a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Hárompillérű életművet hozott létre. A 3 műfaj egyforma jelentőségű, együtt alkot egészet:

• Verses nagyepika (Toldi, Buda halála)
• Verses kisepika (balladák)
• Lírai művek: elégiák, ódák, dalok, létösszegző versek

Arany J. Nagyszalontán született 1814-ben, és Bp-en halt meg 1882-ben. Apja földművelő volt, családjában 10 gyermek született, de csak 2 maradt életben, emiatt szülei mindentől óvták, féltették, így túlságosan félénk, visszahúzódó emberré vált. 3-4 évesen apja hamuba írt betűkön tanította meg olvasni, Nagyszalontán járt iskolába. A MTA főtitkára, a Kisfaludy Társaság titkára, a korszak irodalomszervező alakja volt, de úgy érezte, ezeket a tisztségeket nem érdemli meg, önmagában állandóan kételkedett. Nem volt népvezéri alak, magányos alkatú költő volt. Ezt a szerepet a kor kényszerítette rá.

Balladaköltészetének 2 nagy korszaka van:

• Nagykőrösi balladák
• Kései balladák

A Ballada eredetileg népköltészeti műfaj. Az epikába tartozik, de lírai és drámai vonásai is vannak.

Aranyból a ballada Shakespeare-je vált. Balladáinak csoportosítása:

• Tragikus – Víg
• Téma szerint:
  • Történelmi: tárgyukat főleg a 14-15. sz-ból, a Hunyadiak, Anjouk korából és a török korból merítette (Szondi két apródja)
  • Népi: (Ágnes asszony)
  • Lélektani: általában tragikus végkimenetelű balladák, középpontjukban a lélekállapot változásai, a bűn és bűnhődés problémája áll. (Tetemre hívás, Ágnes asszony)
  • Szerkezet szerint
  • Egyvonalú, lineáris
  • Körkörös

Arany balladáit 3 szempont szerint csoportosíthatjuk:

1.: Keletkezés szerint:

a; Nagyszalonta (1847-51)

Zömmel románcos balladák.

pl.: A varró lányok, Szőke Panni

b; Nagykőrös (1850-es évek)

Többnyire népi balladák. Arany összegzi a kialakult hagyományokat: az erdélyi székely népballadákból a kihagyásos és a párbeszédes szerkezetet veszi át, az angol-német műballadákból a titokzatos, félelmetes környezetrajzot.

pl.: Ágnes asszony, A walesi bárdok

c; Pest (1860-as évek)

pl.: Endre királyfi

d; Budapest (1877 körül)

pl.: Vörös Rébék, Hídavatás

2.: Téma szerint:

a; Népi balladák

Ez Arany első balladakorszaka. E korszakban keletkezett balladáinak jellemzője az erős lélektaniság, ahol érezhető az alföldi székely illetve a skót balladák hatása. Szerinte a szabadságharc nem csak a külső ellenség miatt bukott meg, hanem mert kiütköztek a magyarok rossz tulajdonságai, belső viaskodásaik. Arany nem képes illúziókkal szemlélni a magyar múltat és jelent, pesszimista, de mégis úgy gondolja, hogy a nemzetnek biztatásra van szüksége, és tudja, hogy ez az ő feladata. Ez a kettősség jelenik meg balladáiban is: a kétlelkűség.

pl.: A hamis tanú, Tengeri hántás

b; Történelmiek

Arany olyan szituációt választ ki a történelemből, amely párhuzamba állítható a levert szabadságharc utáni állapottal, s rajtuk keresztül Arany feleletet adhat a kor problémáira. Legfontosabb témái: zsarnokság, elnyomáshoz való viszony, a zsarnokság természetrajza, a hazához az eszmékhez való hűség, a költők és írástudók felelőssége.

pl.: Mátyás anyja, Szondi két apródja, V. László

c; Romantikus ihletésűek

A kísértetballada, rémromantika hatása érzékelődik rajtuk, valamint Goethe hatása. Időmértékes. Romantikus nyelvezete van. Légkörük tragikus, de néha irónia kíséri.

pl.: Tetemre hívás, Éjféli párbaj

d; Nagyvárosiak

Pesten írta őket élete utolsó éveiben. Az Őszikék ciklusban találhatóak. Ezek nem annyira tökéletes balladák mint amiket korábban írt. Az Őszikéket visszavonulása után írta, magának.

pl.:Hídavatás

 

3.: Szerkezeti megoldás szerint:

a; Egyszólamúak

Vonalszerűen előre haladó balladák. Jellemzői: lépcsőzetes elbeszélés, kihagyások, gyors átkötések.

pl.: A walesi bárdok, Zács Klára

b; Többszólamúak

Előrehaladó szerkesztés. Jellemzői: szaggatottság, térben vagy időben párhuzamos történések.

pl.: Szondi két apródja, V. László

c; Egyszólamúak

Körkörös felépítésű. Jellemzői: a befejezésben a kezdő sor visszatér.

pl.: Ágnes asszony

Ballada: Olyan műfaj, amely tartalmaz lírai, drámai és epikus elemeket egyaránt. Az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Egy tragikus történetet beszél el, melynek bizonyos részei homályban maradnak, kihagyások és a szaggatott előadásmód miatt. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. A népballada kései műfaj, a középkor végén jelent meg, a legrégibb feljegyzések a 15. századból valók. Csak énekes formában élt, gyakori külső jegye a sor- és versszakismétlés. Európa közös népköltési műfaja. Az ún. régi stílusú balladák a 19. század előtt keletkeztek, s megőrizték a műfaj klasszikus jellemzőit, a három műnem elemeinek jelenlétét, a tisztán tragikus vagy komikus jelleget. Az új típusú balladák fénykorukat a 19. században élték, elsősorban a betyárballadák voltak gyakoriak. A ballada iránti érdeklődés a folklórkultusz függvényében, a (pre)romantika korától jelentkezik. A romantikus műballada-szerzőknek főleg a dán és skót népballadák szolgáltak mintául (ezekben sok a tündéries és a hősepikai elem), a spanyoloknál a románcos jellegű változat volt a meghatározó. Az európai költészettörténetben már a XIV. században jelen van. Fénykorát a XVIII. század második felétől éli a folklórkultusz hatására. A romantikában divatos műfaj.

A magyar műballadát Arany emelte világirodalmi szintre. A balladák a legjobban szerkesztett költeményei. Legtöbbnek a bűn és bűnhődés áll a középpontjában.

Ágnes asszony

Az Ágnes asszony, a nagykőrösi korszak egyik legismertebb költeménye, 1853-ban keletkezett. A mű népi ihletésű ballada, ugyanakkor megjelennek benne lélektani elemek is, mint például a bűn és bűnhődés motívuma. A ballada körkörös szerkesztésű, amit az ismétlődő versszakok, valamint a refrén bizonyítanak.
A mű három pillérversszakra (első, huszadik, huszonhatodik) épül, melyek Ágnes megtébolyodásának folyamatát szimbolizálják. Ezekben a strófákban a nő egy véres fehér leplet mos újra és újra, még akkor is csak mos, mikor a lepedő már teljesen tiszta. A folt ekkor már csak megbomlott elméjének és bűntudatának szüleménye. A pillérversszakokban az idő kettéválik, megjelenik a külső, illetve a belső idő, hiszen az évek ugyan telnek, Ágnes is idősödik, azonban benne mintha megállt volna valami, egyre csak a vért kívánja eltüntetni az immár szétrongyosodott lepelről.
Az Ágnes asszony három szerkezeti egységre bontható. Az első rész, mely a negyedik versszakig tart, a bűntényt írja le. Ebben a szakaszban erőteljesen jelen van a balladai homály, ugyanis a bűncselekedetet nem mondja ki, azonban számos bűnjel utal rá. Ágnes férje eltűnt, ám amikor a szomszédok utána érdeklődnek válaszként ésszerűtlen reakciók érkeznek a nő részéről. Ágnes elsődleges célja az első részben, hogy megtisztítsa véres leplét a bűnjeltől.

„Jaj, galambon, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”

A második szerkezeti egység az ötödiktől a tizenkilencedik versszakig tart, azonban ez két további szakaszra tagolható. Az első ezek közül a kilencedik strófáig tart, és a börtönben játszódik. Ez a rész szimbolizálja legjobban a megőrülés folyamatát. A cella sötétsége Ágnes elméjének elborulását, a reménytelenséget jelzi. Ennek ellenpontja egyetlen kis fénysugár, mely a megtisztulásra utal, ám szinte elveszik a feketeségben.

„Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.”

Az Arany által dőlt betűkkel szedett szavak egy belső nézőpontot jelenítenek meg, és szintén a megőrülést mutatják be. Ágnes lidérceket lát, ám ennek ellenére rendbe akarja hozni külsejét, aminek az adott szituációban semmi haszna. Ez is azt mutatja, hogy már nem ő irányítja cselekedeteit. A történet a tárgyaláson folytatódik. A bírók látva Ágnes szenvedését megszánják őt, és hazaküldik, holott bűnössége egyértelmű. Büntetéséül saját bűntudatát és megtébolyodását szabják ki.

„Eredj haza szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled”

Ebben a szakaszban megjelenik a szerző személyes véleménye is a liliom, a víz és a hattyú szavak által, melyek mindegyike a tisztaságot hordozza magában.
A harmadik szerkezeti egység a huszadik versszaktól egészen a mű végéig tart. Ez a rész mutatja be az idő múlását. Ágnes asszony arca öregebb lett, a lepel is már csak egy rongydarab, de a nő továbbra is csak mos.

„S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa”

Ekkor már világossá válik, hogy Ágnesnek szinte már nincs is kapcsolata a külvilággal, nem érzi az idő múlását, csak egyetlen dolog érdekli: hogy megszabaduljon az őt felemésztő bűntudattól. A dőlt betűs „akkor éjjel” kifejezés a bűntettre utal vissza, és ezzel Arany kimondja, hogy a nő megőrülése arra az estére vezethető vissza.
Az Ágnes asszony (1853) verselése a népi témához adekvát ritmus, felező nyolcas. A refrén az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért. Arany ily módon beilleszti balladáját az irodalom azon meghatározó vonulatába, mely szerint a művészet igazi célja a könyörgés megszólaltatása a kegyelem jegyében. A bűn értelmetlensége tükröződik a büntetés illetve a bűnhődés folyamatának értelmetlenségében. Arany kivételes lélektani hitelességgel ábrázolja az elme tisztánlátásáért folytatott küzdelmet, az állandó önreflexiót, mely paradox módon már jele az elme megbomlásának. Hatásosan él a folyamat bemutatásában a poliszémák (több jelentésű szavak) és a homonimák (azonos alakú szavak) stilisztikai lehetőségeivel.
Arany irodalmi munkássága kihatott az addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná.