Arany János balladái – bűn és bűnhődés lélektani ballada

Arany János a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Hárompillérű életművet hozott létre. A 3 műfaj egyforma jelentőségű, együtt alkot egészet:

• Verses nagyepika (Toldi, Buda halála)
• Verses kisepika (balladák)
• Lírai művek: elégiák, ódák, dalok, létösszegző versek

Arany J. Nagyszalontán született 1814-ben, és Bp-en halt meg 1882-ben. Apja földművelő volt, családjában 10 gyermek született, de csak 2 maradt életben, emiatt szülei mindentől óvták, féltették, így túlságosan félénk, visszahúzódó emberré vált. 3-4 évesen apja hamuba írt betűkön tanította meg olvasni, Nagyszalontán járt iskolába. A MTA főtitkára, a Kisfaludy Társaság titkára, a korszak irodalomszervező alakja volt, de úgy érezte, ezeket a tisztségeket nem érdemli meg, önmagában állandóan kételkedett. Nem volt népvezéri alak, magányos alkatú költő volt. Ezt a szerepet a kor kényszerítette rá.

Balladaköltészetének 2 nagy korszaka van:

• Nagykőrösi balladák
• Kései balladák

A Ballada eredetileg népköltészeti műfaj. Az epikába tartozik, de lírai és drámai vonásai is vannak.

Aranyból a ballada Shakespeare-je vált. Balladáinak csoportosítása:

• Tragikus – Víg
• Téma szerint:
  • Történelmi: tárgyukat főleg a 14-15. sz-ból, a Hunyadiak, Anjouk korából és a török korból merítette (Szondi két apródja)
  • Népi: (Ágnes asszony)
  • Lélektani: általában tragikus végkimenetelű balladák, középpontjukban a lélekállapot változásai, a bűn és bűnhődés problémája áll. (Tetemre hívás, Ágnes asszony)
  • Szerkezet szerint
  • Egyvonalú, lineáris
  • Körkörös

Ágnes asszony

Az Ágnes asszony, a nagykőrösi korszak egyik legismertebb költeménye, 1853-ban keletkezett. A mű népi ihletésű ballada, ugyanakkor megjelennek benne lélektani elemek is, mint például a bűn és bűnhődés motívuma. A ballada körkörös szerkesztésű, amit az ismétlődő versszakok, valamint a refrén bizonyítanak.
A mű három pillérversszakra (első, huszadik, huszonhatodik) épül, melyek Ágnes megtébolyodásának folyamatát szimbolizálják. Ezekben a strófákban a nő egy véres fehér leplet mos újra és újra, még akkor is csak mos, mikor a lepedő már teljesen tiszta. A folt ekkor már csak megbomlott elméjének és bűntudatának szüleménye. A pillérversszakokban az idő kettéválik, megjelenik a külső, illetve a belső idő, hiszen az évek ugyan telnek, Ágnes is idősödik, azonban benne mintha megállt volna valami, egyre csak a vért kívánja eltüntetni az immár szétrongyosodott lepelről.
Az Ágnes asszony három szerkezeti egységre bontható. Az első rész, mely a negyedik versszakig tart, a bűntényt írja le. Ebben a szakaszban erőteljesen jelen van a balladai homály, ugyanis a bűncselekedetet nem mondja ki, azonban számos bűnjel utal rá. Ágnes férje eltűnt, ám amikor a szomszédok utána érdeklődnek válaszként ésszerűtlen reakciók érkeznek a nő részéről. Ágnes elsődleges célja az első részben, hogy megtisztítsa véres leplét a bűnjeltől.

„Jaj, galambon, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”

A második szerkezeti egység az ötödiktől a tizenkilencedik versszakig tart, azonban ez két további szakaszra tagolható. Az első ezek közül a kilencedik strófáig tart, és a börtönben játszódik. Ez a rész szimbolizálja legjobban a megőrülés folyamatát. A cella sötétsége Ágnes elméjének elborulását, a reménytelenséget jelzi. Ennek ellenpontja egyetlen kis fénysugár, mely a megtisztulásra utal, ám szinte elveszik a feketeségben.

„Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.”

Az Arany által dőlt betűkkel szedett szavak egy belső nézőpontot jelenítenek meg, és szintén a megőrülést mutatják be. Ágnes lidérceket lát, ám ennek ellenére rendbe akarja hozni külsejét, aminek az adott szituációban semmi haszna. Ez is azt mutatja, hogy már nem ő irányítja cselekedeteit. A történet a tárgyaláson folytatódik. A bírók látva Ágnes szenvedését megszánják őt, és hazaküldik, holott bűnössége egyértelmű. Büntetéséül saját bűntudatát és megtébolyodását szabják ki.

„Eredj haza szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled”

Ebben a szakaszban megjelenik a szerző személyes véleménye is a liliom, a víz és a hattyú szavak által, melyek mindegyike a tisztaságot hordozza magában.
A harmadik szerkezeti egység a huszadik versszaktól egészen a mű végéig tart. Ez a rész mutatja be az idő múlását. Ágnes asszony arca öregebb lett, a lepel is már csak egy rongydarab, de a nő továbbra is csak mos.

„S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa”

Ekkor már világossá válik, hogy Ágnesnek szinte már nincs is kapcsolata a külvilággal, nem érzi az idő múlását, csak egyetlen dolog érdekli: hogy megszabaduljon az őt felemésztő bűntudattól. A dőlt betűs „akkor éjjel” kifejezés a bűntettre utal vissza, és ezzel Arany kimondja, hogy a nő megőrülése arra az estére vezethető vissza.
Az Ágnes asszony (1853) verselése a népi témához adekvát ritmus, felező nyolcas. A refrén az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért. Arany ily módon beilleszti balladáját az irodalom azon meghatározó vonulatába, mely szerint a művészet igazi célja a könyörgés megszólaltatása a kegyelem jegyében. A bűn értelmetlensége tükröződik a büntetés illetve a bűnhődés folyamatának értelmetlenségében. Arany kivételes lélektani hitelességgel ábrázolja az elme tisztánlátásáért folytatott küzdelmet, az állandó önreflexiót, mely paradox módon már jele az elme megbomlásának. Hatásosan él a folyamat bemutatásában a poliszémák (több jelentésű szavak) és a homonimák (azonos alakú szavak) stilisztikai lehetőségeivel.
Arany irodalmi munkássága kihatott az addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná.