Ady Endre: Csinszka versek, Az Őrizem a szemed elemzés

Csinszka-versek

Boncza Berta szerepe Ady életében máig vita tárgya. Az azonban bizonyos, hogy Robotos Imre szándékoltan illúziófoszlató és -romboló tanulmánya (Az igazi Csinszka) a valóságnak, a tényeknek csak szerény szeletét fedi. A fiatal lány és a beteg költő kapcsolatának boncolgatása túl van az irodalomtörténet feladatán, különösen az értékelés lehetőségén, s a magánélet kívülállók számára többnyire érthetetlen szféráit érinti.

Más megítélés alá esik a Csinszka-szerelem költői megjelenítése. A halottak élén‘ kötet ˜Vallomás a szerelemről’ ciklusa tartalmazza e verseket. A kötet egészének megfelelően stilisztikai egyszerűsödés figyelhető meg, háttérbe szorul a szecessziós ornamentika és szcenika. A szecessziós–szimbolista versépítkezést felváltja a letisztult, népdalokat idéző, elégikus hangoltságú műforma. A Csinszka-versek legfőbb kérdése: lehet-e a szerelem menedék, rév, kikötő a világban, a világgal szemben? A válasz bizonytalan, még ha erősebbnek is érezzük az az „igen” akarását.

Általánosságban:

Az Őrizem a szemed az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély.

Az otthonos szerelem verse ez a költemény. A hazaérkezés motívuma már egymagában tanúskodik erről („Érkeztem meg hozzád”). Nem pusztán egy motívum ez a többi között, de meghatározta a költemény egészét. A hazaérkezésé a versben a megjelenített szituáció. Az egyik oldalon ott áll az idegen világ, a másikon ezzel szemben a társra lelt ember.

Elemzés

Jellegzetes paralelisztikus-ellentétező kompozíció (keresztszerkezet ABAB): a költemény két része, egymást keresztezve, felesel egymással; az inkább otthongondolatot megszólaltató 1., 3. és az inkább ellenséges világot megjelenítő 2., 4. szakasz.

Az első versszak két párhuzamosan szerkesztett kijelentő mondatból áll. Az ismétlések, a ragrímekből adódó keresztrímek, a 4/3 osztású, tiszta ritmusú ütemhangsúlyos sorok népdalszerű egyszerűséget hangsúlyoznak. A népi jelleget, nyugalmat a viszonylag hosszú, 3 s 4 szótagú, szavak nagy száma (53,9%) is felerősíti.

A formai sajátosságok a megtalált boldogsághoz való ragaszkodásról, nyugalomról beszélnek. Az egymást fogó kéz s az egymásba néző szem képe biztonságérzetet áraszt: sugallja a védő, gondoskodó érzés kölcsönösségét. A legtöbb kultúrában az egymást fogó kéz s az egymásba mélyedt szem mindig is a társra lelt sorsokat, szerelmespárokat jelenítette meg. Érződött az ábrázolt mozdulatokon át az otthon lényege: egyfelől az idegenséggel szemben a biztonság, másfelől pedig az értelmetlen létezéssel szemben az értelemmel telített emberi létezés.

De a felszín nyugalma mélyén megjelenik mindnyájunk közös sorsa, a „vénülő” melléknév megismétlésével, a halál közelsége, közeledése.

Csupa nyugtalanság a második strófa. Eltűnik a magyaros verselés, melyet a szeszélyesen hullámzó időmérték váltja fel; enjambement-ok, a rímtelenség és a néhány szótagú szavak sokasága szakítják meg a vers szabályosságát.

A szerelmeseken, az otthonon, kívüli valóság riasztó idegenségét megjelenítő, apokaliptikus helyzetet fest fel a versszak („Világok pusztulásán”). Az egyedi, elvont főnév többes számú használata, a világok alak s a gerundiumos tömörítés („mikor a világok pusztulnak” mellékmondat helyett a „világok pusztulásán” kifejezést használja) felnagyítja a veszélyt. Mint a vers szavai sugallják: a rettenet, a riadtság a jellemző érzés ebben a strófában.

A vadember szimbólum (2. sor elején: „ősi vad” metafora) a világirodalomban mindig a személyiség primitív rétegét, a tudat alatti mélyt idézte. Itt is ezt jelenti: innen lépett át az én a szerelem révén egy magasabb személyiségszintre, a vademberiből az igaz emberibe; az értelmetlenség birodalmából az értelemébe. Humanizáció ment végbe. Ennek tükre a lírai cselekvés: a társra találás, az otthonteremtés.

A világméretű katasztrófa élményét csak a hazaérkezés felvillanó motívuma enyhíti némileg, bár igazi biztonságot ez sem jelent („S várok riadtan veled”).

A harmadik strófa az első megismétlése. A grammatikai tartalom változatlan, de az érzelmi-hangulati háttér megváltozott. Hatással van rá a 2. versszak riadalma; ugyanaz a költői kép (az egymást fogó kezek s az egymásba néző szemek) már nem csupán a biztonságot sugározza, hanem a pusztulás hatására a görcsös egymásba kapaszkodást is. A tragédia lehetősége, közelsége felértékeli az egymásra találás boldogságát, de ugyanakkor tudatosítja e boldogság törékenységét, fenyegetettségét is.