Shakespeare élete, Rómeó és Júlia

William Shakespeare az Avon-parti Stratfordban, egy faluszerű kisvárosban született. Születésnapjának általában 1564. április 23-át, vagyis az új naptár szerint május 3-át tekintik, bár csak keresztelésének napja, április 26 bizonyos. 1616. április 23-án, tehát pontosan az ötvenedik születésnapján halt meg.

Apja, John Shakespeare, kisbirtokos volt. Terményeit részben maga dolgozta fel; ezen a címen jegyezték be a gyapjúkereskedők és kesztyűkészítők céhébe. Községi tanácsos, később polgármester lett. Felesége Mary Arden, egy squire leánya. John Shakespeare volt Stratford első polgármestere, aki színielőadásokat engedélyezett. A gyermek bizonyára látta az előadásokat. Stratford iskolájába a gyerekek nyolcéves korukban kerültek a gyerekek. Hét évet töltöttek itt. Az előkerült tankönyvekből kiderül, milyen latin nyelvi és mitológiai ismereteket szerezhetett Shakespeare, ha ezt az iskolát végigjárta. Sajnos nem tudjuki, hogy végigjárta-e. Vallási okai voltak annak, hogy apjának minden polgári tisztségből vissza kellett vonulnia. Anyagi bajai is támadtak: ebben az időben kezdődik a család elszegényedése. A család elszegényedésének kezdete könnyen véget vethetett az iskola látogatásának, s persze annak a szándéknak is, hogy Williamet magasabb iskolába küldjék.

Ezután William iskola helyett mint inas dolgozott apja különböző vállalkozásaiban. Néhány lélektelen okirat beszámol házassága történetéről is. Erős a gyanú, hogy a tizennyolcéves William volt az elcsábított fél, amikor 1582-ben feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t. első gyermekük, Suzanna, hat hónapra született. Két év múlva ikrek következtek: Hamnet és Judit. Ezekután Shakespeare tanítóskodott, és talán ügyvédi irodában is dolgozott. 1585 vagy 1586 lehetett az az időpont amikor otthagyta családját és Londonba ment. Megélhetésüket nem tudta Stratfordban biztosítani, és szerencsét akart próbálni a fővárosban. A közélet izgalmas pillanatainak lett tanúja: 1587 Stuart Mária kivégzése, 1588 a spanyol Nagy Armada legyőzése. Erzsébet a hatalom, a népszerűség csúcspontján. Fájt neki a családját érintő vallásüldözés. Pártfogója, Southampton grófja révén volt kapcsolata titkos katolikusokkal.

Mint színész Shakespeare kisebb jellemszerepeket játszik. A 90-es évek közepén már tekintély. Többször játszik (és játszák darabjait) a királynő kastélyában. Francis Meres-nek Palladis Tamia című könyvében van egy értékelés az angol irodalomról, s itt igen hízelgő szavakkal jelöli ki Shakespeare-nek az első helyet a drámaírók között. Időrendi adatok segírségével Shakespeare két évtizedes színpadi pályafutásának első felére (1590 – 1600) huszonkét darabot tehetünk: VIII. Henrik kivételével az összes királydrámákat, a Romeo és Júliát, a Szentivánéji álmot, a Velencei kalmárt, az Ahogy tetsziket és a Vízkeresztet. 1593-ban Southampton grófjának ajánlva kiadta Venus és Adonis című elbeszélő költeményét. A tragikus költőhöz méltók a Szonettek, amelyeken már ezekben az időkben dolgozik. 1596-ban hazalátogatott. 1597-ben megvette szülővárosa legnagyobb házát. Londont csak kenyérkereső helynek tekintette.

Pályafutásának második fele csodálatos tíz év volt! Julius Caesar, Hamlet, Troilus és Cresida, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopatra, Coriolanus és a Vihar évtizede , tizenöt darab közül kilenc vitathatatlan remekmű! S aztán a negyvenhat vagy negyvenhét éves férfi lemond az írásról és hazamegy. Nem szakít teljesen a fővárossal, ott is vesz házat, darabjait sűrűn játsszák, de a költő úgy érzi, hogy többé nem érdemes megszólalnia. Kevéssel Judit esküvője után két barátja , Drayton és Jonson látogatja meg. Aztán meghal, nem tudjuk milyen bajban. A templomban temetik el, s egy rossz sírverset költenek emléktáblájára. 1623-ban mellszobrát is felállítják sírhelye fölött. Kor- és pályatársa, Ben Jonson költeményt szentelt emlékezetének: /részlet/

Mert a költő nemcsak születik!

S te ilyen voltál! Az apai kép

a fiú arcán él tovább; eképp

él Shakespeare lelke s fényesen ragyog

sorain, lágyan itt, cikázva ott;

mindenkiben lándzsát ráz, úgy tünik,

űzve a tudatlanság képeit.

Szonettek

Az első két magyarra fordított Shakespeare-szonett, a 46. és 47. 1859. március    27-én jelent meg. A Kisfaludy Társaság 1860-ban Shakespeare bizottságot alapított, és elhatározta Shakespeare minden munkáinak magyar nyelven való kiadását.