A szereplők jellemzése a Rómeó és Júliában

Júlia dajkája ( a mindenttudó szerelmi közbenjáró)

Alakja ( a Kerítőnő ) a klasszikus komédiából került az olasz novellába, melynek jellegtelen mellékszereplője itt pompás karakterré válik, hogy humoros közjátékaival ellensúlyozza a tragédiát. Cserfes szerepében Mercutio párja , de vele ellentétben a szerelem belső köréhez tartozik. Ő képviseli a komikum határain belül a valóságról mindent tudó életvidám testiséget. Így lesz ” praktikus” tanácsával végül a szerelem árulója,akit megvetéssel maga mögött hagy a végzetébe induló Júlia.

Lőrinc barát ( a tudós lelkiatya )

Őt a magasztos erkölcsi elvek és a távlati célok vezetik. Vígjáték -figurája, mint a Hercegé , komoly és tiszteletre méltó. Önzetlenül nemes indítékú cselszövés mestere humanista természetbúvár, az emberi lélek humorral megáldott ismerője. Hogy lépést tartson a végzettel,mind kétségbeesettebb eszközökhöz kénytelen folyamodni, végül megfutamodik előle, és ő is magára hagyja Júliát.

Capulet és Capuletné ( a komikus apa és a protokolláris anya )

Gondos szülők, csak éppen hirtelen felnőtt gyermekük életének távoli irányítói.Capuletné a szerelmes Júlia számára elfásult, közömbös idegen. Capulet színesebb és változatosabb epizodista: kedélyes vénségből zord atyává, majd gyász-sújtotta aggastyánná változik.

Montague és Montague-né ( az árnyék- szülők )

Montague csak engesztelhetetlen és tanácstalan vénember, Montague- né „csak” belehal bánatába.A felnőtt fiú mögött homályba vész a régi otthon: lássunk ebben is szimbólumot?

Patikárius ( a halál zugárusa )

Középkori módon emblematikus halál-figura: a méreg és az arany allegórikus azonosságára emlékeztet.

Péter, Sámson, Gergely ( a Montague-ház komikus szolgái )

Mivel a darab tragédia nem tudnak kibontakozni. Csak Péter, a Dajka kísérője juthat némi humoros epizódszerephez.

Baltazár, Ábrahám ( a Montague- ház komikus szolgái )

Nincs jellemük, csak alkalmi funkciójuk. Ábrahámnak nyoma vész az első jelenet után, Baltazár szerepe a hírvivésre korlátozódik.