Hirdetés

A politikai költészet változatai (Batsányi, Petőfi, Vörösmarty, Babits, Ady)

8 perc olvasás

Minden időben a költők a világban, a világgal éltek; s a külvilági események, történelmi körülmények sokszor befolyásolták gondolataikat, témát adtak kezükbe.

Hirdetés


Hirdetés

BATSÁNYI JÁNOS – A franciaországi változásokra

A magyar felvilágosodás forradalmár költője, epigrammában üdvözli a franciaországi változásokat.  A franciaországi változásokra (1789) egyik címzettje mindjárt a vers elején megtalálható: „Nemzete! Országok!”, s az ezt követő 4 sor a megszólított jellemzése: „Nyögtök a rabságnak kínos kötelében…ö. Forradalmi indulatról vall a képhalmozás (rút, kelepce, gyászos koporsó), de a düh érzéséről adnak hírt az akusztikai elemek is, az alliterációk: kínos kötelék, rút rabság. A másik megszólítottak a felszentelt hóhérok, a megkoronázott királyok, kinek léte és uralkodása ésszerűtlen. A két megszólítás után következik a felszólítás, a csattanószerepét is betöltő zárómondat: „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,/ Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” Az egész epigramma egyetlen körmondat? A mellékmondatok sora késlelteti a főmondat elhangzását. A versforma a klasszikustól eltérően nem disztihon, hanem páros rímmel (aabb) ellátott négyütemű 12-es (3/3/3/3).

PETŐFI SÁNDOR- Nemzeti dal

A XIX. században PETŐFI SÁNDOR gyakran felszólalt a nép nevében az aktuális politikai körülmények ellen. Nemzeti dal (1848) című költeménye kevert műfajú: a dal és az óda jellemzőit is felmutatja. Dalszerűségét a kétütemű felező 8-as adja. Nem dalszerű ugyanakkor a vers emelkedett hangja, ünnepélyessége és a verset indító megszólítás, sőt a téma sem. Mindezek inkább az óda műfajára emlékeztetnek. A Nemzeti dal kiáltvány, felhívás, szózat a nemzethez. Az első szakaszban a megszólított a magyar nemzet, a megszólítás pedig egyben mozgósító felszólítás is: „Talpra magyar, hí a haza!/ Itt az idő, most vagy soha!/” A megszólítás után feltett kérdés: „Rabok legyűnk vagy szabadok?” tulajdonképpen a választ is tartalmazza. Az első 4 sor felszólításaira és kérdéseire a refrén adja meg a választ, de míg a kérdést egyetlen hang teszi fel, a választ a T/1-ű igékkel egy közösség, a tömeg, az egész nemzet harsogja: „A magyarok istenére/ Esküszünk/ Esküszünk, hogy rabok tovább/ Nem leszünk!”. Petőfi ódájában is fontos szerephez jut az idősíkok váltakozása. A beszélő a múlt, jelen és jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni.

VÖRÖSMARTY MIHÁLY – Szózat

A verset nyílt szakításnak szánta a bécsi udvar számára. A költő vállalja szerepét: a nemzet közösségi érdekeit szolgálni, felelősségteljes munka, s az ezt vállaló költő a nemzet költője. Szónoki beszédre jellemző szerkezete van: a felhívás lényege a mű kezdetén megjelenik („Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!”), egyre erőteljesebbé válik ( a múlt, jelen, jövő szemszögéből is igazolva), mintegy paranccsá erősödve a költemény végére, ahol ismét elhangzik A haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen értelmet adó kerete. Az igazságtalan Sorssal szembeszálló hősies küzdelmet mutatja be., figyelmeztet, hogy a jelen folytatása a múltnak. A múltból áthajlik a jövőbe, a népek hazájához szólva („Népek hazája: nagyvilág”), fellebbez a történelmi igazságszolgáltatásért. Tiltakozásának nincsenek igazán érvei, hanem inkább indulattal szól indulatai: a versszakok kezdetén makacsul megismételt “Az nem lehet” tagadja csupán a múlt és a jelen küzdelmeinek értelmetlenségét. A kezdőszakaszok megismétlődnek a vers végén, ám már többet mondva: hiszen paranccsá erősödött s magéba sűríti az eddigi érzelmeket, gondolatokat.

A vers nyelvezetére jellemző az alliterációk gyakorisága, a múlt idejű igealakok használata, mely ünnepélyességet, komolyságot kölcsönöz a stílusnak. A Sors szeszélyes és kiszámíthatatlan, indokolatlanul, erényeinktől vagy bűneinktől függetlenül áld vagy ver, nem a Végzetet elfogadva, hanem vele szembeszállva kell élnie és halnia az embernek kiegészíti az ezeréves múlt történelmi eseményeivel, tanulságaival. A Szózat történelemszemléletében már nem csupán “régi dicsőség“, csodált és elérni kívánt eszményképe jelenik meg, mely az elkorcsosult, tehetetlen korral, a jelennel áll szemben, hanem a nemzeti létért, a szabadságért folytatott küzdelemsorozat, bátor szembefordulása ként is. A jelen tehát nem szemben áll a múlttal, hanem annak egyenes folytatása. Egy másik idősík, a jövő is szerepet kap a költeményben, a múlt és a jelen ezentúl már csak egy-két utalásban szerepel. A bukásaiból feltámadó nemzet küzdelmes múltja, ezredévi szenvedése jogán a népek hazájához, a „nagy világhoz” fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért. A “Még jőni kell, még jőni fog” ismétlése és sorrendje ugyan még az előző versszakokban kiküzdött hitet és reményt fejezi ki, de a “jobb kor” nem képes megindítani. A Szózat nemzethalála azonban nem a lassú elkorcsosodásnak a következménye, hanem a múlt történelmi tapasztalataival összhangban a kiszámíthatatlan, igazságtalan végzettel szembeszálló, a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus, de egyben elismerést is kiváltó elbukása.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!