A német romantika, a francia romantika
A német romantika
E.T.A.Hoffmann (1776-1822)
Ernst Teodor Amadeus Hoffmann alakja úgy él a köztudatban, mint a jellegzetesen romantikus művészé, aki nem tűrte a polgári társadalom kötöttségeit és bohémként élte életét, az őrület határán, alkoholmámorban, látomások között. Pedig a művész megbízható tisztviselőként dolgozott, mint jogi tanácsos, de állását a Szentszövetségi Poroszország politikai pere miatti ellenállása miatt elvesztette. Hoffmann épp a polgári- és a művészlét kettősségét élte meg, és ábrázolta. A polgári lét korlátozottságával és kicsinyességével szemben a művészlét általános értékek hordozója. A művész az, aki érti a természet szavát, eggyé tud válni a világmindenséggel : Diótörő és Egérkirály (1816) című novella végén olvashatjuk. 1814 Az arany virágcserép azt fogalmazza meg, hogy a modern társadalom művészetellenes Hoffmann legtöbb műve ezt az ellentétet ábrázolja a groteszk és az irónia eszközeivel, kiengesztelődés a humor jegyében és csak a mesevilágban jöhet létre.
Hoffmann világirodalmi hatása óriási volt a XIX. és XX. század irodalmi irányzatai számára (Gogol, Dosztojevszkij, Bogakov, Balzac, Dickens, Edgar Poe és a francia szimbólizmus szürrealisták : Kafka, Thomas Mann.
A francia romantika
Victor Hugo (1802-1885)
A francia romantika legnagyobb költője. Hírnevét az 1862-ben megírt Nyomorultak-nak köszönheti, melyben a Waterloo-i csata eposzi leírásában az 1832-es párizsi felkelés külön betétének is beillő rajzában mutatja be a nemzeti költői tartást. Fiatal korában katolikus és monarchista, nézetei azonban fokozatosan demokratizálódnak. III: Napoleon ellenfele, ezért csak annak bukása után tér vissza száműzetéséből, mint a demokrácia harcosa. (III. Napoleon ellen 1853-ban Fenyítések c. , és a Rettenetes év című műve.) Katolicizmusát panteista vallásosság váltotta fel.
1830-ban Hernani c. darabbal aratott a romantikus iskola. „A romantika nem más, mint a liberalizmus az irodalomban ”
1831-ban A párizsi Notre-Dame, melyben a fény és az árnyék alakjai állnak egymással szemben.Eszmeralda a hősnő a fény és a tisztaság képviselője, mint Phoebus (Napisten nevét viseli,) Claude Frollo a sötétség megtestesítője( Kapcsolatban áll a fénnyel, de ez a fekete mágia fénye.) Ő a racionalista a műben. A sötétség alakja Quasimodo, a harangozó is. Ő viszont a maga ösztönös létében közelebb áll a megváltás lehetőségéhez, mint a démoni pap. Mindketten a nagy katedrális sötét épülettömbjéhez kötődnek, így a Notre Dame valóban a regény központi jelképe.
1829 Keleti énekek című kötete megjelenik. A középkori Spanyolország helyett a Notre Dame helye a középkori Párizs. 1862-ben megjelenik a Nyomorultak és 1873-ban a Kilencvenhárom is a bűn, bűnhődés, sors és kiengesztelődés, boldogságkeresés és a végzet problémáival foglalkozik. Ez a mű Vendee ellenforradalmi lázadásról szól. Tulajdonképpeni tartalma: hogy küzdi le a sors a regény főszereplőit. Az ellnforradalmár tiszttel : Lantenack-al a forradalmi táborban saját unokaöccse Gauvain áll szemben, aki visont nevelt fia a forradalmár Cimourdim-nek. Mindhárman végűl feláldozzák magukat. Lantenack sem menekűl, mikor megtehetné. megment három gyereket, Gauvain szabadon engedi, mire Cimourdim kivégezteti Gauvain-t és öngyilkos lesz. Hugo hisz abban, hogy az ember alapjában jó, a rossz a környezetben, a világban van, és a sorsban ami magával ragadja a szereplőket. Ez a jó – rossz problematika Hugo regényeinek kulcsa, ezért tűnnek regényei „fekete-fehér”-nek.
Hugo Magyarországon elsősorban regényíróként ismert, holott életművének legértékesebb része lírai költészete. Amikor André Gide-ot a XX. század regényíróját megkérdezték ki a legnagyobb francia költő, ezt a szállóigévé vált válasz adta: „Victor Hugo – sajnos”. Híres az Hugo által festett kép : „sorsom” címmel.
