A dadaizmus
A dadaizmus
A legelfogadottabb és legelterjedtebb nézet szerint a Dada az I. világháborúban semleges területre, Svájcba menekült, különféle nemzetiségű művészek csoportosulásából jött létre, egészen pontosan 1916-ban Zürichben (genfi előzmények után). Hugo Ball 1916. február 6-án bérelt ki egy helyiséget Zürich Niederdorf negyedében, és Cabaret Voltaire-nek keresztelte el. Itt megdöbbentő, sokkoló, abszurd művészeti eseményekre került sor, néha a happeninget előlegezve meg. A Cabaret Voltaire-ben eltöltött estéknek leghívebb dokumentációját pedig a magától Balltól származó feljegyzések jelentik.
Arról, hogy a mozgalom elnevezése hogyan született, szintén megoszlanak a vélemények. A névadás módja is mutatja, hogy a dadaisták vonták be először, hivatalos alkotó módszerként a véletlent a mű (az antimű) születésébe. Ebben folytatóik a szürrealisták.
A Dada irodalmi vívmányai közül a legfontosabb a hangköltészet „feltalálása”, amelyet Ball maga kapcsol egy emlékezetes fellépéséhez a Cabaret Voltaire-ben. Ez a kísérletezés a nyelv belső szerkezetét, az érzelmi hatások keltésére mutató képességét kutatja. Végeredményeként a szóhoz nem is társul már jelentés. Egyik versalkotási módszerük a véletlen bevonásával, újságokból kivágott szavak, szótagok esetleges egymás mellé helyezésével, a szürrealistákra is nagy hatással volt. A szimultán költemények (mint valamiféle kórus, több különböző nyelven, egyszerre szavaltak) előadása, és a futurista alapokon kibontakozó bruitizmus (a lármamuzsika, zajzene) is dadaista újdonság.
A dadaista tipográfia is a nyelv ilyetén szemlélete miatt szerepel kiemelt helyen az irányzat munkásságában. A betű, mint kép a konstruktivizmusban is kulcsfontosságú.
Lapozz a további részletekért