Hirdetés

Az irányítás

5 perc olvasás
sticky notes on corkboard

Az irányítás fogalma, az irányítás alapvető módszerei,  a szabályozási folyamat lépései

Az irányítás fogalma:

Az irányítás a rendszer célirányban történő tartása, melynek célja a tervezettel megegyező vagy attól megengedett mértékben eltérő működés biztosítása. Az irányítást a rendszert érő külső és belső zavarás téríti el a kívánt iránytól.

Hirdetés

Az irányítás tárgya:

Az irányítás tárgya maga a gazdasági rendszer. A rendszerek specifikus tulajdonsága pedig az, hogy képesek önmaguk irányítására. A rendszer két alapvető részre osztható:

  • a rendszer irányított részére (ez maga a gazdasági rendszer)
  • a rendszer irányító részére (ez közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozók együttese)

Az irányítás elemei (tevékenységei):

  • meg kell határozni a rendszertől elvárt teljesítményt leíró előírásokat
  • mérni kell az elért teljesítményeket
  • össze kell hasonlítani az elért és az előírt teljesítményeket
  • végre kell hajtani a módosításokat

Az irányítás módszerei:

1. Izoláció (elszigetelés, hatástalanítás)

  • fel kell ismerni, előre kell jelezni azokat a zavarokat, melyek befolyásolhatják a rendszer működését
  • meg kell határozni az zavarok időszerinti bekövetkezését
  • a rendszer működését el kell szigetelni ezektől a zavaró tényezőktől
  • Alkalmazását erősen behatárolja az izoláció létrehozásának költségigénye és annak technikai megvalósítása.

2. Vezérlés

Nyílt hatásláncú irányítás. Ebben az irányítási rendszerben a vezérlő a prognózisra, előrejelzésekre támaszkodva meghatározza:

  • a rendszer jövőbeni tényállapotait, tervezett értékeit
  • a rendszert érő zavarok fajtáit és viselkedési jellemzőiket

Prognózis: az egyetlen legvalószínűbben bekövetkező tényállapot

Előrejelzés: különböző tényállapotok bekövetkezésére vonatkozó valószínűségek leírása

Az irányító a környezetből szerez információt, beavatkozik, mielőtt az impulzushatást gyakorolna. A beavatkozás a zavartól ellentétes hatású, így e kettő eredője nulla lesz. Feltételezi a környezet tényezőinek, a bemenő jelek és az irányított jellemzői között lévő összefüggések ismeretét. A vezérlő és a vezérelt rendszer nem alkotnak integratív egységet. Ha olyan zavarok érik a rendszert, amelyeket a prognózis vagy az előrejelzés nem vett számításba, akkor ezek kompenzálására vonatkozó beavatkozás sem jön létre.

A vezérlés fajtái:

  • Egyszerű vezérlés: a vezérelt rendszer egyszeri utasítást hajt végre
  • Önműködő vezérlés: folyamatosan ismétlődő feladatok megoldása
  • Programvezérlés: vezérlési folyamatok egymáshoz való rendelése

3. Szabályozás

Zárt hatásláncú irányítási rendszer, azaz a szabályozás alapvető eleme a visszacsatolás. Bonyolult rendszereknél alkalmazzák, ahol a prognózis bizonytalan. Úgy történik, hogy kiegyenlítik a rendszer tényleges teljesítmény értékének (output) eltérését az előre megadott teljesítmény értéktől (norma vagy terv). Információt a rendszer kimenetéből veszünk, és ha ez eltér a tervezettől, beavatkozunk (negatív visszacsatolás). Pozitív visszacsatolásról akkor beszélünk, ha valamely megindult folyamatot erősítünk fel.

Lépései:

  1. Alapjel képzés: norma, terv. A rendszer részére meghatározott cél megállapítása a mértékadó (jelentős) folyamatokra.
  2. Érzékelés: szabályozó impulzusokat szerez az irányított tevékenységéről, ellenőrző jelekkel méri a tényleges értékeket (ellenőrző egység).
  3. Különbségképzés: az érzékelt jeleket össze kell vetni a normákkal. Ezalatt figyelni kell a rendszert érő zavarokat is annak érdekében, hogy meghatározhassuk a szükséges beavatkozást is. A gazdasági életben az elemzés a megfelelője (Különbségképző- hibajel).
  4. Ítéletalkotás: döntés arról, hogy szükséges a beavatkozás vagy sem, illetve milyen legyen (Szabályozó, figyelő – rendelkező jel).
  5. Beavatkozás: (Szabályozó, beavatkozó – beavatkozó jel).

Alapjel (terv) szempontjából megkülönböztetünk:

  • Értéktartó: szabályozó rendszer állandó alapjelet kap
  • Követő jellegű: norma és egy tényező között függvényszerű kapcsolat áll fenn
  • Programvezérlésű: terv az idő függvényében változik
  • Nyomon követő: valamely külső hatástól függ az alapjel (pl.: vevő elvesztése)
  • Adaptív: bonyolult rendszerek öntanuló szabályozási mechanizmusa
  • Optimum szabályozás: az alapjelet valamilyen fv. szélső értékeként (max. vagy min.) határozzuk meg.
  • Komplex: egyszerre több szabályozási rendszer alkalmazását jelenti.
  • Teljes informáltságú: szabályozott alrendszerről minden információt meg tudunk szerezni, ismerjük a rendszert érő összes zavart
  • Nem teljes informáltságú: nem tud teljes információt szerezni a szabályozott működéséről, illetve az azt érő zavarokról. A megismert változást a bemenetek ellenkező irányú változtatásával próbálja elérni. Fekete doboz módszer.

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!