Kibernetika

A kibernetika, a rendszerelmélet és az informatika, mint tudományterületek lényege, összefüggései; a rendszerelmélet főbb irányzatai (elméleti irányzatok, szemléleti irányzat, alkalmazástechnikai irányzatok)

Kibernetika

(Az irányítás tudománya)

Görög eredetű szó: kormányzás

Egy komplex tudományos kutatási irányzat, amely a szabályozás, vezérlés, izoláció, informácó feldolgozás/gyűjtés, általános törvényszerűségeivel foglalkozik, melyek valamennyi mozgásformában érvényesek, s együtt hatnak az adott mozgásforma specifikus törvényeivel.

Feladata a különböző rendszerek célirányban tartása: a rendszert érő hatásokat úgy semlegesíti, hogy a bemenetek módosításával a kimenet változatlan maradjon.

Rendszerelmélet

Célja a rendszer elemzése, a rendszer tulajdonságainak / rendszerképző ismérvek / azonosítása, a rendszer elemei között lévő kapcsolatok feltárása

Alapvetően a rendszerek felépítési, viselkedési, működési jellemzőinek feltárásával foglalkozik.

A rendszer elemzése során definiálni kell a rendszer célját, környezethez fűződő viszonyát, a felhasznált erőforrásokat, a működés jellegét és az alkotóelemeket.

Az általános rendszerelmélet a rendszerelméletek egy specifikuma, mert törekvése, hogy minden rendszerre érvényes általános elméletet fejlesszen ki.

A specifikus rendszerelmélet egy tudományágra vagy területre vonatkozik.

A rendszerelméletek gyakorlati lényege abban áll, hogy feltárják a rendszer tulajdonságainak, felépítéseinek, viselkedésének, működésének és fejlődésének törvényszerűségeit és azt interdiszciplináris alapú elméletként leírják.

Informatika

Informatika: számítógépes modellezés.

Az informatika a természet, a társadalom mozgásának tükörképe, adatmodellje.

Az informatika az információ megszerzésével, tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos ismeretek összessége.

Szerves része a számítógépek, információ feldolgozó eszközök fejlesztése.

Legfontosabb eleme az információ.

Fő feladata a rendszer működéséhez, szabályozásához szükséges információ biztosítása.

Rendszerelméleti irányzatok:

A rendszerelméleti irányzatok módszertani kérdésekkel foglalkoznak.

A XX. század ’50-es éveiben jelent meg az általános rendszerelmélet. Ötvözve számos tudományág ismeretanyagát arra törekedett, hogy feltárja a valamennyi (vagy legalább 2) tudományágra érvényes törvényszerűségeket.

Elméleti irányzat: azon irányzatok összessége, melyek kifejezetten a rendszerelmélettel mint általános módszertannal foglalkoznak

2 jelentős irányzata van: biológiai és a matematikai

Biológiai irányzat:

Legjelentősebb képviselője Ludwig von Bertalanfy. Élő szervezeteken folytatott vizsgálatot, arra jutott, hogy ezek állandó változás közepette tartják fenn magukat. Vizsgálatai során a rendszerfogalmak és módszerek lényegét alkalmazta az élő szervezetekre.

Matematikai irányzat:

A rendszerként definiált jelenséget matematikai összefüggésekkel próbálja leírni. A rendszer meghatározásából vezetnek le következtetéseket és ezt valamint a definíciót matematikai modellel oldják meg.

Szemléleti irányzat:

Képviselője K. E. Boulding, aki a világ bonyolultságát hierarchiába rendezte. Az irányzat rendszerelmélettel közelíti meg a problémákat, alkalmazza azonban más tudományágak eszköztárát is. Az általános rendszerelméletet a tudományok alapjának tekintik, melyre a speciális tudományágak ráépíthetők.

Alkalmazástechnikai irányzat:

Operációkutatás: Angliában alakult ki a hadászat tervezési, szervezési, elemzési kérdéseivel kapcsolatos problémák megoldására. Alapvetően sok területre kiterjedő, számos véletlen tényezőt is alkalmazó modelleket dolgoznak ki optimalizálási feladatokra. / pl.: szállítás, termelés programozás /

Rendszertechnikai iskola: Hasonló az opkut.-hoz, de új rendszerek tervezésével foglalkozik.

Management science: vezetéstudomány, a vezetői teendők összességével, a vezetés szakaszaival, folyamatával foglalkozik.