A rendszermodellezés

1. Az osztályozási struktúra modellje: a rendszer alkotója ezen a szinten a rendszer alkotóelemeit különbözteti meg, definiálja a rendszer ismereteiket és tulajdonságaikat. Ugyanakkor azonosítja a rendszer határait és a környezetet.
2. A statikus viszonystruktúra modellje: ezen a szinten a rendszer alkotóelemei között fennálló, időben állandó kapcsolatok összességét foglal össze. Feltárja a kapcsolattok mögött álló törvényeket, szabályokat vagy a rendszer célja által determinált szempontokat.
3. Dinamikus viszonystruktúra modellje: a modell szintje kibővül az időben változó kapcsolatok definícióval, a kapcsolatok okozati és hatás összefüggéseivel. Értelmezést kap a változás, a folyamat. A modell megjeleníti a rendszert jellemző folyamatok összességét, azok kapcsolatrendszerét, és a rendszer működését.
4. A rendszer integrált struktúra modellje: ezen a szinten a három struktúra integrálódik a rendszer modelljében. Az objektív valóság megismerésére szánt része rendszerré válik az alkotó rendszermodelljében.

Készülő rendszernél:

Folyamatos felbontás a rendszer legkisebb eleméig történik. Rendszerelem a felbontás során az a legkisebb önálló egység, amely még magán viseli a rendszer egészét.

Szintézis:

modell fölépítése újjáalkotása a rendszerszervező célkitűzéseinek megfelelően, elvonatkoztatás a konkrét folyamattól – szintetizálás.

Heurisztikus folyamat:

Amikor újat hozunk létre, ami az eredeti rendszerben nem volt jelen. Sajátos minősége lesz a rendszernek.

Időtényező:

komparatív statikus megoldás:

rendszert leképezzük állapotában, de időben egymást követő állapotában, állapot jellemzőket egymáshoz viszonyítjuk

Leképező szerkezet 3 csoportja:

1. osztályozási struktúra (rendszer elemeinek leírása) taxanómia rend: rendszer osztályozási struktúrája, meghatározza, hogy a rendszer milyen elemekből áll és ezeknek az elemeknek mik a jellemző tulajdonságaik.
2. statikus struktúrával a rendszerelemek időben állandó kapcsolatait írjuk le
3. dinamikus struktúra (a rendszer folyamatait is megpróbáljuk modellezni. Időben is változó ok – okozati struktúrák.

Hatásköri kapcsolatok:

meg kell határozni a rendszeren belül az információ áramlásokat és az elemkapcsolatokban a hatásköri függőségeket, ezek után a mozgásstruktúrát.

Rendszermodell mindig magában hordozza a 3 szintet egy sajátos egységben.