Térképismeretek, térkép ábrázolási módszerek, műholdak

A Föld gömb alakja miatt kinézetét leginkább földgömbbel ábrázolhatjuk. Ezen, valamint a térképeken láthatóak a kontinensek és óceánok elhelyezkedése, mélysége, magassága, kiterjedése és még sok más tájékoztató jellegű adat. A térképek a földfelszín síkra vetített, kicsinyített képei. Térképeket nagyon sokféle célra készítenek: földrajzi térképek, bizonyos téma alapján kidolgozott tematikus (éghajlati…) térképek, gazdasági térképek, történelmi térképek, csillagtérképek stb.

A térképeken a földrajzi fokhálózat segítségével tájékozódhatunk. A fokhálózat szerint a térképeken és így a földgömbökön szélességi és hosszúsági körök futnak keresztül. A szélességi körök egy északi és egy déli félgömbre osztják a Földet, az Egyenlítőtől a sarkokig tartanak és mind az északi, mind a déli félgömbön 90 db van belőlük. A hosszúsági körök ugyanígy két félgömbre osztják a Földet de keleti és nyugati félgömbre és mindkét félgömbön 180 db van belőlük. A kezdő hosszúsági kört még a 19. század végén jelölték ki London Greenwich nevű csillagvizsgálóján keresztülhaladva.

A térképek földgömbre való leképezése során azonban gondok adódhatnak, nevezetesen, hogy ha térkép területtartó, akkor nem szögtartó és fordítva. Előbbit főleg földrajzi térképek készítésénél, utóbbit viszont a tengeri és légi közlekedés számára készítik. E probléma kiküszöbölése végett különböző vetületek szerint ábrázolják a térképeket, mely vetületeknek három fő fajtája ismeretes:

A síkvetületek (azimutális vetületek) különösen a körrel határolható területek ábrázolása használhatóak. A síkvetületeknek három alfajtája létezik:

• normál elhelyezésű, sarkkörök ábrázolására
• ferde tengelyű, horizontális                                földrészek bemutatására
• transzverzális (egyenlítői) vetületek

A kúpvetületek főleg a közepes szélességeken található illetve kelet-nyugati irányban elnyúlt területek ábrázolására alkalmas. Két alfajtája van:

• érintő kúpvetület egy hossztartó szélességi körrel
• metsző kúpvetület két hosszúságtartó szélességi körrel – ezek közt a méretek csökkennek, tőlük északra illetve délre pedig nőnek

A hengervetületek elsősorban az Egyenlítő vagy valamelyik hosszúsági kör menti terület ábrázolására alkalmas. Ennek is két alfajtája létezik:

• normális helyzetű, szögtartóak és navigációs célokra alkalmasak
• transzverzális szögtartók érintő hosszúsági körökkel, ezek a közepes és nagyarányú térképezés célját szolgálják (Gauss – Krüger vetület)

Léteznek egyéb, speciális célokra kialakított térképvetületek is, mint például a világvetületek vagy az égitesteket ábrázoló ortografikus vetületek.

A világvetületek a valódi területektől eltérő fokhálózatot adó térképek és általában általános torzítású vetületek ezek, melyek a terület- és szögtartó térképek közti ellentmondást igyekeznek ellensúlyozni, így a földrészeket és óceánokat megfelelően ábrázolják.

Az ortografikus vetületek az égitesteket is fokhálózat segítségével ábrázolják, melyek azonban látszólag a végtelenből jönnek és egymással párhuzamosak.

A térképen való tájékozódás egyik fontos eszköze a távolságmérés is. Ezt kétféleképpen mérhetjük:

• a térkép kicsinyítése során megadnak egy centiméterben mért arányszámot és ez alapján a vonalzón lemért centiméteregység beszorozva az arányszámmal megadja, hogy a térképen a két kijelölt pont közti távolság valójában hány centiméter (kilométer inkább). Erre a távolságmérésre gördülő távolságmérőt is használhatunk – ezt végiggördítve a mérni kívánt szakaszon a méretarány figyelembe vételével szintén leolvashatjuk a távolságot.
• a másik módszer már matematikai módszer és képlet tartozik hozzá. Eszerint a két pont távolsága megadható a Föld sugarának, a pí-nek és egy központi szög szorzatának 180°-kal való elosztásával (központi szög: cos δ = sin γA * sinγB + cosγA * cosγB * cos(λa-λB), ahol λA és λB a két pont földrajzi hosszúsága és γa és γB a földrajzi szélessége)

Területmérést is végrehajthatunk a térképeket, ilyenkor egy milliméterpapírt helyezünk a mérni kívánt területre, körberajzoljuk a határvonalát, megszámoljuk a milliméternégyzeteket és a méretarány figyelembe vételével kiszámítjuk a területet.