A kőzetburok egymáshoz képest elmozduló lemezekből áll. A Föld felszínét hét nagy kőzetlemezre osztjuk:

Eurázsiai, Észak-Amerikai, Csendes-óceáni (Pacifikus), Dél-Amerikai, Afrikai, Indoausztráliai, Antarktiszi. Kisebb kőzetlemezek: Nazca-lemez, Kókusz-lemez, Karibi-lemez. A lemezek közül néhány csak óceáni területen (Csendes-óceáni, Nazca), néhány viszont óceáni és szárazföldi területen található (Afrikai). A kőzetlemezek határai óceánközepi hátságok, mélytengeri árkok, hegyvidékek.

Az óceánközepi hátságok mentén az asztenoszférából felnyomuló bazaltos kőzetolvadék (magma) szétfeszíti az óceánok aljzatát. Itt a kőzetlemezek távolodnak egymástól (távolodó lemezszegélyek).
A mélytengeri árkok vonalában a kőzetlemezek egymáshoz közeledve ütköznek, és a nagyobb sűrűségű óceáni lemez a szárazföldi lemez alá bukik (pusztuló lemezszegélyek). A több ezer méter mély árkokban törmelékanyag is felhalmozódik. Egy részük tengeri üledék, amely az óceáni lemezek hátán érkezik, másik részük szárazföldi üledék, amely a szárazföldi lemezről érkezik.

A harmadik csoportot az egymás mellett elcsúszó, elnyíródó kőzetlemezek alkotják.

Távolodó kőzetlemezek: Afrikai és Dél-Amerikai lemez, Afrikai és Antarktiszi lemez, Afrikai és Indoausztráliai lemez

Közeledő kőzetlemezek: Dél-Amerikai és Nazca lemez, Indoausztráliai és Eurázsiai lemez

Elcsúszó kőzetlemezek: Csendes-óceáni és Észak-Amerikai lemez (Szent-András-törésvonal)