A távolodó lemezek kialakulása

Az asztenoszférában végbemenő felfelé irányuló magmaáramlások megrepesztik az óceáni kőzetburkot. A repedés mentén(5) az asztenoszférából folyamatosan bazaltos kőzetolvadék nyomul a felszínre, ahol hozzánő a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceánközépi hátságok. Az állandó anyagutánpótlás szétfeszíti a hátságok központi hasadékvölgyét és így a hasadék két oldalán lévő kőzetlemezek fokozatosan távolodnak egymástól.

 

A távolodó kőzetlemezek vulkanizmusának legfontosabb jellemzői:

A magma: hőmérséklete igen magas 1100-1200oC, mert
– nagy mélységből, az asztenoszférából érkezik, ezért
– fémekben nagyon gazdag: magnézium, vas, mangán
– kovasavban (SiO2) szegényebb ( kevesebb, mint 52%)

Vulkánjainak működésére elsősorban a lávaömlés jellemző (effúziós vulkánok), hiányzik a tufaszórás.

Formái: az óceánközépi hasadékvölgyeken kibuggyanó lávafolyamról izzó magvú rögök válnak le, melyek a tengervíz hűtő hatására gyorsan megszilárdulnak. Jellegzetes gömbölyded formákat, párnalávákat hoznak létre.

A párnalávák kővánkosai még évmilliók múltán is elárulják az óceánfenéki eredetet. Ilyen párnalávák láthatók hazánkban a Bükk-hegység peremén fekvő Darnó-hegyen és a szarvaskői Várhegy sziklabércein.