A Föld nagyszerkezeti egységei

A földrészek hosszú fejlődés eredményeként alakultak ki. Az ősi kéregmaghoz, az ősmasszívumokhoz hegységek forrtak hozzá.

Ősmasszívum (ősföld, pajzs)

 A Föld legősibb kéregdarabjaiból és a hozzájuk forrt ős-, és előidei hegységek lepusztult maradványaiból állnak.. Az ősmasszívum szerkezeti-földtani fogalom, de nem domborzati egység. Az ősmasszívumok domborzatilag lehetnek síkságok (Balti-pajzs nagy része), és hegységek is (Brazil-felföld egyes részei). ·         Fedetlen ősmasszívumok: Az ősmasszívumokat a külső erők koptatták, így az üledéktakaró lepusztult és kialakultak a fedetlen ősmasszívumok. A fedetlen ősmasszívumok területén az ősi kőzetek (mélységi magmás: gránit, diorit, gabbró és az átalakult kőzetek: kristályos pala, gneisz) a felszínre is bukkannak. ·         Fedett ősmasszívumok: A merev ősmasszívumok a későbbi hegységképződések során emelkedtek és süllyedtek. A süllyedő ősmasszívumokra tengeri elöntések halmoztak üledékes kőzettakarót. Főként itt találhatók szerves eredetű üledékes ásványkincsek (kőszén, kőolaj). A kőzetek nagy mélységben találhatók. Minden ősmasszívumban találhatók mélységi magmás ércek (vasérc, nikkel, platina, krómérc), ezen kívül rézérc, cinkérc, az arany és az ezüst érc.

Gyűrthegységek

A hegységképződések egyik legfontosabb folyamata az üledékes kőzetrétegek gyűrődése. Az így kialakult hegységeket gyűrthegységeknek nevezzük. A Föld jelenlegi gyűrthegységei a ma is aktív lemezszegélyek mentén alakultak ki. A gyűrthegységekben egymással többnyire párhuzamos vonulatokat találunk, hosszanti völgyekkel tagoltak. A vonulatok más-más kőzetből állnak (üledékes, vulkáni és kristályos vonulatok). Magashegységként a jég felszínalakító munkáját mutatják a hegyes csúcsaikkal, éles gerinceikkel és meredek, szakadékos lejtőikkel. Alacsonyabb tagjaikat a mélyre vágódott folyóvölgyek jellemzik. Egyes hegységek láncszerűen csatlakoznak egymáshoz. Ezeket lánchegységeknek nevezzük. A hegységek szerkezeti formái a különböző gyűrődéses formák. A gyűrthegységek közül a Pacifikus-hegységrendszer amerikai tagjai (Kordillerák, Andok) a Föld színes és nemesfémek érceiben legdúsabb hegységei. Az Eurázsiai-hegységrendszerben gazdag barnakőszén, kőolaj, földgáz és só telepek keletkeztek.

Röghegységek

 Az óidőben alakultak ki. Kialakult a Kaledóniai-hegységrendszer, majd a Variszkuszi-hegységrendszer. A röghegységek részben gyűrthegységek feldarabolódásával, részben törésekkel tagolt és különböző magasra megemelt középidei üledékeken alakultak ki. A gyűrthegységek feldarabolódásakor törések éledtek fel, a törések mentén rögök emelkedtek ki, és árkok, medencék süllyedtek be. A röghegységek általában közepes magasságú vagy alacsony hegységek. Az óidőben keletkezett Kaledóniai és Variszkuszi hegységrendszer tagjai már röghegységgé alakultak át. A variszkuszi röghegységek peremén levő egykori tengerágakban jöttek létre a Föld leggazdagabb feketekőszén-telepei. A röghegységek formakincsei a vetődéses formák. A vetődés feltétele a szilárd kőzetanyag és a törés megléte. A vetődés alapegysége a rög. Maga a vetődés az a folyamat, amikor a rögök vagy kőzettömbök a törési síkok mentén függőleges irányban elmozdulnak egymáshoz képest.

Lánchegységek

Láncszerűen húzódó párhuzamos vonulatai közé mély völgyek, rohanó folyók és besüllyedt fiatal medencék ékelődnek. A fiatal lánchegységek a röghegységek övezeteihez gyűrődtek. Ezzel tovább növelték a kontinensek területét. A Föld lánchegységei részben az Eurázsiai-hegységrendszerbe, részben a Pacifikus-hegységrendszerbe tartoznak. A lánchegységek vulkanikus területe a színesfémek érceinek fontos lelőhelye, peremvidéke kőolajat, barnakőszenet, kősót és kálisót tartalmaz. A lánchegységek formakincsei a gyűrt formák. A gyűrődés feltétele a képlékeny kőzetanyag és az oldalirányú erők megléte. A gyűrődés alapegysége a redő. Maga a gyűrődés pedig az a folyamat, amikor az egymáshoz közeledő kőzetlemezek képlékeny rétegei az oldalirányú nyomóerő hatására felboltozódnak, felgyűrődnek. A gyűrődés eredményeként boltozatból és teknőből álló redők jönnek létre. Négy féle redőtípust különböztetünk meg: álló, fekvő, ferde, áttolt.

Síkságok

A süllyedékek (tengeri, tavi medencék) kitöltésével alakultak ki. A síkság az a felszínforma, ahol a felszín viszonylagos szintkülönbségei nem haladják meg a 200 métert, a térszíni lejtése nem nagyobb 6%°-nál. Tengerszint feletti magasság alapján a síkság lehet: ·         Mélyföld: A tengerszint alatt található sík terület. ·         Alföld: 0 és 200 méter tengerszint feletti magasság között elhelyezkedő sík terület. ·         Fennsík: 200 méter tengerszint feletti magasságú sík terület. Kialakulása szerint a síkság lehet: ·         Feltöltött síkság: Feltölthetik a folyók, tavak (Alföld, Tiszántúl, Kínai-alföld, Mezopotámia, Hindusztáni-alföld, Mississippi-alföld), a tenger (Nyugat-szibériai alföld), a szél (Belső-Ázsia), a jég a hordalékmorénával (Lengyel-alföld, Germán-alföld, Kelet-Európai síkság középső része). A folyók, tavak és a tengerek által feltöltött síkságok tökéletes síkságok (1 km2-nyi területen a felszíni szintkülönbségek nem haladják meg a 10-20 métert) ·         Táblás síkságok: Üledékek (homokkő, mészkő, bazalt) egymásra rakódott rétegeiből táblás vidék alakul ki (Brazil-, Préri-, Szír-Arab tábla, Dekkán). ·         Letarolt síkságok: A belföldi jégtakaró tarolta le őket. A koptatás a kőzetminőségtől függ, ezek tökéletlen síkságok (1 km2-nyi területen a felszíni szintkülönbségek meghaladják az 50-60 métert – Kanadai-, Balti masszívum).

A földfelszín formálódása a külső (földrajzi) és a belső (geológiai) erők felszínformáló tevékenysége

A belső és a külső erők hatása egymással ellentétes. A belső erők kiemelkedéseket és mélyedéseket hoznak létre, míg a külső erők az évmilliók során lepusztítják e kiemelkedéseket, a mélyedéseket pedig feltöltik, vagyis elegyengetik a felszínt. 

Külső (földrajzi) erők:

·         Aprózódás: A kőzet kisebb-nagyobb darabjaira töredezik. Ennek egyik oka a jelentős hőingás. A felmelegedés hatására ugyanis a kőzetek kitágulnak, lehűléskor összehúzódnak. A gyakori térfogatváltozás következtében keletkező repedések mentén a kőzet szétesik, törmelék keletkezik. A másik előidézője a fagy okozta aprózódás. A kőzetrepedésekbe beszivárgott víz jéggé fagy, térfogata megnő, így fokozatosan szétfeszíti a kőzetet.