A Föld nagyszerkezeti egységei

·         Gleccser (jég):  Hóból kialakult jégtömeg, ami a nagy mennyiségű hó saját súlyának nyomása, az alacsony hőmérséklet és a terepviszonyok miatt lassan, folyamatosan csúszó mozgást végez. ·         Szél: Munkáját leginkább száraz éghajlaton, kopár felszínen tudja kifejteni. A többi külső erőhöz hasonlóan pusztító és építő munkát egyaránt végez. A szél építő munkájának következtében jönnek létre a homokbuckák, homokdűnék. ·         Víz: A folyóvíz rendkívül változatos munkáját elsősorban a domborzat határozza meg. A hegységekben nagyobb sebességének köszönhetően pusztító munkát végez: a törmelékét elszállítja, közben V alakú völgyeket mélyít. A hegység lábához érve a folyóvizek sebessége lecsökken, ezért a nehezebb hordalékukat lerakják. ·         Élővilág

Belső (geológiai) erők:

·         Lemeztektonika:  Geológiai elmélet, amely a Föld litoszférájának nagy léptékű mozgásait magyarázza. Magába olvasztotta és meghaladta a kontinensvándorlás kora 20. századi és a tengeraljzat-szétterülés 1960-as években kifejlesztett elméleteit.

·         Hegységképződés: Az egymással ütköző lemezek szegélyén megy végbe. Az ütközés két óceáni lemez, egy-egy óceáni és kontinentális lemez, illetve két kontinentális lemez határán egyaránt lejátszódhat. A különféle lemezhatárokon természetesen eltérő jellegű hegységek jönnek létre. ·         Vulkanizmus: Összetett folyamatok megnevezése, illetve e folyamatok egyes részszakaszainak jelölésére is használják. A vulkanizmus fogalma önmagában fedi a nagymélységi elsődleges magmakamra kialakulásától a magma felszínre jutásáig terjedő összes lehetséges geológiai folyamatot. A vulkanizmus ciklusokban zajlik. Ezek a tektonikus mozgásokat és egyéb eseményeket (litoszféra vékonyodás) követik. Az egyetlen, ami ebbe nem tartozik bele, a forrópontos vulkanizmus, ami szinte minden tektonikus környezetben megjelenhet.  ·         Földrengés: A földfelszín egy darabjának hirtelen bekövetkező és néha katasztrofális következményekkel járó mozgása. A földrengések általában a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkező lökéshullámok, melyek a keletkezési pontból gömbhéjszerűen terjednek minden irányba.

A hegységképződés, hegységrendszerek

Az egymással ütköző lemezek szegélyén megy végbe. Az ütközés két óceáni lemez, egy-egy óceáni és kontinentális lemez, illetve két kontinentális lemez határán egyaránt lejátszódhat. A különféle lemezhatárokon természetesen eltérő jellegű hegységek jönnek létre. Egy óceáni és egy kontinentális lemez ütközésekor a sűrűbb óceáni lemez a kontinentális lemez alá bukik. Az alábukás vonalánál mélytengeri árok keletkezik. Az óceáni lemez a mélyben beolvad a köpeny anyagába. Az ütközés hatására a szárazföldi lemezen törések, repedések keletkeznek és a heves vulkáni tevékenység andezit és riolit kőzetanyagú vulkáni vonulatokat emel a magasba. Így keletkezett az Andok. Két óceáni kőzetlemez ütközésekor az idősebb, jobban lehűlő, nagyobb sűrűségű lemez bukik a fiatalabb alá, és vulkáni szigetíveket emel a magasba. A két lemez találkozásánál mélytengeri árkok húzódnak. Így keletkeztek a Japán-szigetek, előterükben a Japán-árokkal. Két kontinentális kőzetlemez ütközése eredményezte az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulását. Az Afrikai-, Eurázsiai- és Indiai-kőzetlemezek köt a Tethys-tenger üledékréteggel fedett medencéje húzódott. A szemközti lemezek egymás felé közeledve felgyűrték a vastag óceáni üledéktakarót és kiemelték a fiatal hegységrendszer vonulatait. A nyugatról kelet felé, ollószerűen záródó Tethys-óceán üledékeiből, az afrikai és az eurázsiai lemezszegélyek kőzetanyagából gyűrődött fel az Eurázsiai-hegységrendszer. Tagjai: Atlasz-hegység, Kordillerák, Katalóniai-hegyvidékcsoport, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári hegység, Balkán-hegység, Kaukázus, Elburz, Pontusz, Toros, Örmény-magasföld, Zagrosz, Hindukus, Pamír, Karakorum, Himalája, Indonéz-szigetek, Maluku-szigetek. A Csendes-óceán peremvidékén az egymás felé közeledő óceáni és szárazföldi lemezek határánál pedig a Pacifikus-hegységrendszer gyűrődött fel. Vonulatai észak-déli irányúak. Tagjai: Sziklás-hegység, Andok, Kamcsatka, Kuril-szigetek, Japán-szigetek, Ryukin, Fülöp-szigetek, Maluku-szigetek, Szihote Alin. Az Eurázsiai-hegységrendszerben kevés az érc, de az egykori tengeröblökben gazdag a barnakőszén, kőolaj, földgáz és sótelepek képződtek. A Pacifikus-hegységrendszer vulkáni működéssel keletkezett, vonulatai viszont a Föld színes és nemesfémekben leggazsagabb területei (Andok). A Variszkuszi-hegységrendszer: A hegységek elhelyezkedése alapján megfigyelhető, hogy valamikor ezek a hegységek egy hegységláncot alkottak. Tagjai: Pennine-hegység, Francia-középhegység, Vogézek, Ardennek, Bretagne, Normandia, Mezeta, Német-középhegység, Lengyel-középhegység, Cseh-medence peremhegységei, Velencei-hegység, Rodope, Urál, Altáj, Szaján, Tien-san, Kun-lun, Nagy-vízválasztó hegység, Sárkány-hegység, Appalache déli része. A Kaledóniai-hegységrendszer tagjai: Skandináv-hegység, Skót-felföld, Észak-Írország hegyei, Kelet-Grönland hegységei, Appalache északi része. Elhelyezkedésük alapján megfigyelhető, hogy ezek a hegységek valamikor egy hegyláncot alkottak.