Természetjog

  Az újkori gyakorlati filozófiában meggyengült az ontológiai természetjogtan helyzete. Különösen fontos ebből a szempontból Hume-nak az a kritikája, amely az ilyesfajta gyakorlati filozófiákat a normatív és a leíró elméletek szempontjainak összekeverésével vádolta meg. Ennek hatására megkérdőjeleződött az az érvelési stratégia, amely a természetjogot a metafizikára visszanyúlva próbálta megragadni. Egyesek azzal kezdtek kísérletezni, hogy az objektív gyakorlati mércéket ontológiai szempontokra tekintet nélkül tárják fel. Ez lett az ún. deontológiai természetjogtan. A deontológiai természetjogtan mindmáig legbefolyásosabb változata Immanuel Kant gyakorlati filozófiája. A későbbiekben igyekszünk majd alaposabban tisztázni Kant gyakorlati filozófiai nézeteit.

Az ontológiai természetjogtan azonban nem tűnt el, úgyhogy a mai gyakorlati filozófiában az ontológiai és a deontológiai természetjogtan változatai együtt (és egymással vitázva) vannak jelen. Az ontológiai természetjogtant elsősorban az arisztoteliánus gyakorlati filozófiák kortárs változatai reprezentálják.