Hirdetés
Hirdetés

George Berkeley (1685-1753)

3 perc olvasás

Az, hogy a szubsztancia-probléma kiélezésével hogyan lehet a locke-i filozófiát kifordítani a sarkaiból, George Berkeley mutatta meg. Berkeley-t nem izgatta a tudományos megismerés megalapozásának problémája: ő nem tudós volt, hanem egyházi ember (Cloyne püspöke). Azt gondolta, hogy a Locke filozófiáját terhelő feszültségtől úgy szabadulhatunk meg, ha Istent is bekapcsoljuk a tapasztalati megismerés filozófiai tisztázásába.

Hirdetés

Berkeley kiindulópontja az volt, hogy amikor éppen nem érzékeljük a tárgyakat, akkor értelemszerűen nem lehet bizonyítékunk arra, hogy léteznek. Minden olyan bizonyíték, amely valamilyen (külső) tárgy létezése mellett szól, abból ered, hogy az adott tárgyat valaki érzékelte. Mi a helyzet tehát azokkal a dolgokkal, amelyeket pillanatnyilag senki sem érzékel? Nos, két lehetőségünk van. Az egyik az, hogy az érzékelt tulajdonságok akkor is léteznek, ha éppen senki nem érzékeli őket — mert egy szubsztancia (vagy ‘anyag’) hordozza őket. A másik magyarázat az, hogy ilyenkor nem állnak fenn, merthogy nincsen szubsztancia, amely hordozná őket. Csak akkor, és csak addig léteznek, amíg valaki érzékeli őket, mert Isten kelti, mintegy az alkalomnak megfelelően, a tárgyak képzeteit az érzékelő tudat (ember) számára. Ha távozunk egy másik helyre, és ha más sincs, aki érzékelje a tárgyakat, akkor Isten nem tartja fenn őket létezésükben. Ha visszatérünk, akkor újra létrehozza őket érzékelhető mivoltukban.

Vajon a két lehetőség közül melyiket kell elfogadnunk?

Bár intuíciónk az előbbihez vinne közel bennünket, Berkeley mégis az utóbbi magyarázat mellett érvel. Azt gondolja ugyanis, hogy ha nem érzékeli senki a tárgyakat, akkor létezésüknek nincs értelme. Így ha Isten olyannak teremtette volna a világot, hogy a tárgyaknak tartós (szubsztanciális) létezést biztosít, akkor fölösleges dolgot cselekedett volna. Márpedig istenkáromlás lenne feltenni, hogy Isten fölösleges dolgokat tesz. Így viszont azt kell mondanunk, hogy létezni annyi, mint érzékelve lenni (esse est percipi). A tárgyak csak akkor és annyiban léteznek, amikor és amennyiben valaki érzékeli őket.

Ez a megoldás idealista irányba tolja el a locke-i filozófiát. (Vagyis itt a megismerés tárgyai nem függetlenek a megismerő tudattól: ha nincs megismerő tudat, a megismerés tárgya nem is létezik.) Egy olyan idealizmus felé, amely meggyőzőereje egy bizonyos istenfogalom meggyőzőerejéből származik. Azt kell elhinnünk Berkeley-nek, hogy biztosak lehetünk Isten létezésében, és hogy úgy kell felfognunk Isten tökéletességének következményeit, ahogy ő ábrázolja őket. Ez tehát egy újabb kísérlet arra, hogy Istent állítsuk a metafizika középpontjába.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!