A filozófiai és szakantropológiák viszonya

     A XIX. Század első felében nagy hatást gyakorolt G. Cuvier katasztrófaelmélete, amely részben J. Lamarck evolucionizmusát, részben az ekkor kibontakozó új tudomány, a geológia evolúcióra utaló állításait volt hivatott megcáfolni. A geológia klasszikus műve 1835-ben jelent meg Ch. Lyell angol geológus és antropológus tollából. Művében kimutatja azt, hogy a fosszíliák olyan lények maradványait tartalmazzák, amelyek ma már nem léteznek, illetve, hogy a földkéreg mélyebb rétegei nagyon primitív élet maradványait őrzik.

– Darwin: Fajok eredete – 1859. Az evolúció érvényes az ember kialakulására is. A fajokat változékonyság jellemzi. Az életben maradás legfontosabb feltétele az alkalmazkodás, a fajok és az egyedek viszonyát a létért való küzdelem jellemzi, s ennek egyenes következménye a természetes kiválasztódás.

– A darwini elmélet legfontosabb következménye: az ember elveszítette „különleges” helyét a természeti világban. Ha az univerzum életkorát 1 napnak vesszük, az ember az utolsó 10 másodpercben lépett a színre.

A FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA

– Filozófia története = Antropológia története. A filozófiai antropológia a XVII. században kezdődik, de csak a XX. századra teljesedik ki, magától értetődően tekinti az embert legfőbb tárgyának, nem akarja leszűkíteni az ember vizsgálatát egy meghatározott diszciplína területére.

– A görög filozófia nem ismerte az ex nihilo teremtés gondolatát. Valamiféle isteni értelem káoszból kozmoszt teremtett. Az ember mint ennek a megformált természetnek a része részesedik az isteni értelemből – értelemmel bíró lény.

– Az athéni klasszikus filozófiát az etikai nézőpont határozta meg. Platón: az emberi lélek immateriális, szellemi eredetű és természetű – ez magyarázza értelmi tevékenységét. A lélek ebből fakadóan halhatatlan. Az ember természete szerint államalkotó lény (zoon politikón) ezért a legmagasabb rendű tudomány a politika tudomány, ehhez szorosan kapcsolódik, de ennek van alárendelve az etika.

– A tulajdonképpeni filozófiai antropológia alapjait a reneszánsz gondolkodás rakta le (XV-XVI. sz.) Az antik hagyományból két axiómát vett ál: 1. az ember természeti lény 2. az ember társadalmi lény. De emberfelfogása a) dezantropomorf, b) dezantropocentrikus.

– Descartes metafizikájában Platón antropológiájának dualista szemlélete éledt újjá és teljesedett ki. A legvégső szubsztancia mellett létezik még két másodlagos szubsztancia: res extensa és a res cogitans. Kettőjük (test és lélek) között nincs semmiféle közvetlen kapcsolat. Descartes koncepciója meghatározóan tematizálta az újkori és a modern filozófiai antropológiát, ami Kanttal kezdődik. 4 híres kérdése: 1. Mit lehet tudnom?(metafizika) 2. Mit kell tennem? (morál) 3. Mit szabad remélnem? (vallás) 4. Mi az ember? (antropológia) Az egészet antropológiának nevezhetnénk, mivel az első három kérdés az utolsóra vonatkozik. Az ember cselekedeteit nem az ösztönszerűség, hanem az ésszerűség irányítja, az etika alapkategóriái ily módon az akarat és a kötelesség.

– Az angolszász antropológiát általában kulturális, módszerét tekintve pedig funkcionális antropológiának definiálják, az irányzat erősen támaszkodik a régészet, a nyelvfilozófia, a pszichológia és az etnográfia eredményeire. Szemléletére lényeges hatást gyakorolt az angol-amerikai pozitivizmus. Az antropológia tárgykörét jelentősen leszűkítik, tehát végső soron nem tudják elkerülni a redukcionizmus veszélyeit. Álláspontjuk lényege, hogy a különböző kultúrák egyenrangúak, ezért jogosulatlan „primitív” illetve „magas” kultúráról beszélni. Malinowski: minden társadalom tökéletesen megérthető az ember alapvető szükségleteiből, illetve az arra adott kulturális válaszokból. 1. anyagcsere-ellátás 2.szaporodás-rokonság 3.testi kényelem-hajlék 4. biztonság-védelem 5. mozgás-tevékenységek 6. növekedés-oktatás 7. egészség-higiénia. Ez a funkcionalizmus biologizmuson alapszik, emiatt kell eltekintenie az emberiség társadalomtörténetétől.

– A francia antropológia lényege a szociologizmus, fő területei a szociológia és az etnológia; alapítója Durkheim, maradandó hatást gyakorolt a szociológia és az antropológia történetére. A társadalom önálló valóság, amely különbözik az anyagi és pszichikai valóságtól, ily módon a társadalom határozza meg az ember összes életfolyamatát. E koncepció követője Lévi Strauss, kinek elmélete a strukturális antropológia. Alaptézise: az egyes jelenségek csak egy adott összefüggésben, a rendszer egyéb elemeivel való kapcsolatukban vizsgálhatók és érthetők meg. Az ember egy adott társadalom (struktúra) „függvénye”. Az antropológia feladata az emberi szellem tudat alatti struktúráinak feltérképezése; kutatási célja pedig a „történelem nélküli társadalmak” vizsgálatában jelölhető meg.