Énkép, filozófia

1. Az intellektuális működés serkentése

A memória egocentrikus szerveződéssel működik, az emberek a self-releváns információkat jó hatékonysággal tudják előhívni.

A pozitív illúziók a pozitív hangulat révén is serkentő hatással lehetnek az intellektuális működés néhány aspektusára (de még

közvetlenül nem vizsgálták).

A pozitív érzelem: – hatékony emlékezeti előhívó szerep,

                    facilitálhatja az eredményes, gyors problémamegoldási stratégiák

                    alkalmazását,

                    megkönnyíti a többszörös jelzőingerek összekapcsolását a kódolt

                    információval

                    serkenti a szokatlan szerteágazó asszociációkat, melyek kreatívabb

                    problémamegoldást eredményezhetnek.

 

2. Motiváció, kitartás, teljesítmény

A pozitív énkép keményebb és kitartóbb munkavégzéssel jár együtt, a kitartás viszont hatékonyabb teljesítményt, és a célelérés nagyobb esélyét eredményezi. Magas önértékelésű személyek magasabbra becsülik a jövőbeni teljesítményre vonatkozó eredményeiket.

A személyes hatékonyságba vetett hit erősebb motivációval és a sikerre való nagyobb erőfeszítéssel kapcsolódik össze.

Az optimizmus megnövekedett motivációval és teljesítménnyel kapcsolódik össze, magas fokú sikerelvárás inkább ösztönzi az embereket a feladattal kapcsolatos keményebb munkára.

Witkin: pszichés differenciáció és különböző patológiás formái.

Mezőfüggő: bizonyos emberek krónikusan alkalmatlanok arra, hogy beállítódásukat módosítsák.

Mezőfüggetlen: rugalmasak.

A differenciáció szintje: milyen komplex egy pszichológiai rendszer szerkezete. Integráció: a pszich. rendszer részei, valamint a

rendszer és a környezet közötti funkcionális kapcsolat jellege. Adott szinten meglévő integrációból következő megfelelő

alkalmazkodás bármilyen differenciációs szinten létrejöhet. A differenciálatlanabb személyiségben másképp jelentkezik a

patológia. A személyiség az az egyedi mód, ahogyan az ember környezetét észleli, beleértve önmagát is. Az érett személyiség követelménye: kognitív stílusa nyitott, bizalomteljes és rugalmas legyen; tevékeny ura környezetének; személyisége biz. Fokig egységes; képes arra, hogy pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát.

Erikson: meghatározza azokat az életszakaszokat, amelyekben normális fejlődés során az egyes sajátosságokat elérjük. (Pszichoszociális fejlődés szakaszai ld. 6. tétel). Az én-azonosság érzését hangsúlyozza elsősorban – azt az érzést, amelynek kialakulása a serdülőkorban olyannyira égető problémává válik. Anélkül, hogy szilárdan meg ne alapoznánk identitásunkat (“ki

vagyok én?”), nem juthatunk el az igazi érettség fokára.

Énkép – éntudat

Az éntudat kialakulása a kisgyermek fejlődésének egyik legfontosabb történése, ezért fontos kiemelten foglalkoznunk ezzel a témával a következő három szempont alapján:

1. Az éntudat fejlődése.

2. Az éntudat jelentősége.

3. Pótolható-e, illetve hogyan pótolható az éntudat kialakulása?

  A felnőtt éntudatának lényege az én egységének, azonosságának, időbeli folytonosságának tudata, de tartalmazza azt is, hogy az ember milyen meggyőződésűnek vallja magát, milyen elvekért hajlandó kiállni. Kifelé

ez adja a személyiségnek, a meghatározott jellemnek a képét; belső átélésben azt a tudatot, hogy „én ilyen vagyok”, sőt hogy „ilyen szeretnék lenni”. Ez a felnőtt éntudat csak nagyon lassan, fokozatosan alakul ki.

1. A test – én kialakulása

A coenaesthesia azt jelenti, hogy az ember a testét saját magához tartozó, összefüggő egésznek érzi. Ez mélyen belénk gyökerezett érzés; egy séma él bennünk testünkről, az ún. testséma. Ez a gyermekben csak kb. a 3. évben alakul ki, több lépcsőn keresztül. A 3–6 hónapos korig terjedő időben a csecsemő a látóterébe került testrészeit figyelemmel, érdeklődéssel nézi, játszik velük, de ugyanúgy, mint a külvilág egyéb tárgyaival. A látás és mozgás érzékelésének egyidejűsége (érzékeli a mozgást, és látja, hogy keze-lába elmozdul) lassan-ként hozzásegíti, hogy testrészeit a külső tárgyaktól megkülönböztesse. Idővel a különböző mozgásokat már szándékosan próbálja előidézni. Miután a gyermek az egyes testrészeket már felismeri és tudja, hogy azok az övéi, ezek még nem állnak össze testi énjének egészévé. Sok gyakorlás, tapasztalat, tükör előtti mozgás – ez utóbbi nem elengedhetetlen, hiszen tömegével nőnek fel úgy gyerekek, hogy nem ismerik a tükröt – következtében alakul ki a test-én.