A gyakorlati filozófia tárgyterülete
Különbséget kell tenni az ész elméleti és gyakorlati használatára vonatkozólag. Az elméleti ész van munkában, ha azzal kell tisztába jönnünk, hogy milyen vélekedéseket fogadjunk el igaznak. A gyakorlati ész viszont arra próbál válaszolni, hogy mit tegyünk (mi lehet egy cselekvés végrehajtásának jó indoka). Az észhasználat mindkét változata lehet filozófiai vizsgálódások tárgya. Mondhatjuk azt, hogy az elméleti észhasználat a spekulatív filozófia, a gyakorlati észhasználat pedig a gyakorlati filozófia vadászterülete.
A gyakorlati filozófia ennek megfelelően a ‘mit tegyek?’ kérdés körül forog. Ugyanakkor a gyakorlati filozófia nem a gyakorlati ész egyik megnyilvánulása: mint minden más filozófia, ez is az elméleti észhasználat területéhez tartozik. Csak éppen a gyakorlati észhasználatot teszi a tárgyává. Úgy is fel lehet fogni, hogy a gyakorlati filozófia azt kutatja, hogy az elméleti ész mivel járulhat hozzá ahhoz, hogy az emberek jó választ adjanak a ‘mit tegyek?’ kérdésre. A gyakorlati filozófia számára a cselekvés elméleti problémaként vetődik fel.
A gyakorlati filozófiai okoskodásokat közvetlenül nem az hívja életre, hogy az emberek cselekednek, hanem az, hogy beszélnek a cselekvésről (a cselekvés előtt vagy után). Az emberek gyakran szóba hozzák, hogy nekik maguknak vagy másoknak mit kellene tenniük, milyen indokok figyelembe vételével kell cselekedniük, és miként kell megítélniük a már végbement cselekvéseket. Ebből a cselekvésről való beszédből (vagyis a gyakorlati diskurzusokból) bontakozott ki és bontakozik ki újra meg újra a gyakorlati filozófia. A cselekvésről való beszédben jelennek meg azok az elméleti szempontok, amelyek a gyakorlati filozófiát mozgásban tartják.
