A filozófiai megismerés sajátosságai
A filozófia az ember világában való tájékozódáshoz, eligazodáshoz ad ismereteket és fejleszt ki képességeket. Nem lineárisan építkező tudomány, mint például a matematika, vagy általában a természettudományok. A filozófusok megállapításai nem végleges, hanem lehetséges igazságokat mondanak ki. Ismereteik és élettapasztalataik egyéni szintézisét adják, még ha támaszkodnak is a szaktudományokra, akkor sem csak megismétlik, hanem egyéni szintézisben használják fel az eredményeiket.
1. A filozófiának akkor is meg kell fogalmaznia kérdéseit, és választ kell keresnie és adnia rájuk, ha hiányos előismeretekkel rendelkezik. Hiszen az embernek élete során döntéseket kell folyamatosan hoznia és ehhez kapaszkodókra van szüksége.
A filozófiának joga van rákérdezni minden korábbi „igazságainkra” , álláspontunkra újabb megerősítést vagy éppen korrekciót igényelve. Arra például : alá kell e rendelnie az egyénnek saját érdekeit a közösség érdekeinek, vannak e olyan jogaik, amelyeknek prioritása van a közösségi érdekekkel szemben? Ha igen miért? Stb. Csupa olyan kérdés, amelyekre az igényes ember választ keres. Fenntartja a jogot magának, hogy ezeket a kérdéseket feltegye és önmaga számára érthető Választ kapjon rájuk. E kérdések feltevésekor és a válasz keresésekor, megtalálásakor az ember tulajdonképpen filozofál. A filozofálás lényege: újabb és újabb próbára kitenni korábbi bizonyosságainkat, és újabb bizonyosságokat találni, amelyek megbízható kiinduló pontjai lehetnek állásfoglalásainknak, magatartásunknak.
A filozófia lényege a bölcsesség szeretete és a bölcsességre való törekvés. Jaspers így fogalmaz: „A filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése, tekintet nélkül arra, hogy hány filozófus hamisítja meg a szó értelmét dogmatizmusával, az oktató elvek tömegével, azzal a szándékával, hogy végérvényes és teljes legyen. A filozófia úton-levést jelent .Kérdései lényegesebbek válaszainál, s minden kérdése további kérdéseket szül.”
2. A tudomány és a filozófia sokban hasonlítanak, de legalább ennyiben különböznek is.
Mindkettő az absztrakt fogalmi gondolkodás olyan rendszerét épí ti ki magának, amelyben logikai koherenciára törekszik. Ebből adódóan a tudomány eredményei beépíthetők valamely filozófiai rendszerbe.
Mindkettő a tárgyukon belül az „általánosra” vonatkozó objektív törvények feltárására törekszik. A szaktudomány a szakterületének keretein belül a filozófia a „világegész” keretén belül.
Lényeges különbségük, hogy a tudomány az emberi tapasztalat tényein alapuló – a logika szabályainak eleget tevő – általánosításokon nyugszik és hipotéziseit csak tudományos igényű bizonyítottság esetén emeli be tételei közé. Egy tudományos kérdésre egy igaz feleletet ad a tudomány még akkor is, ha az adott tétel is magán viseli a relatív ( a nem teljesség , a pontosíthatóság jellegét). A filozófiai gondolkodást kevésbé kötik a bizonyítási kötelezettségek. A tényanyag és érvanyag itt inkább a demonstráció, a példaszerű bemutatás szerepét játsza. A hipotéziseket mint lehetséges igazságokat kezeli mindaddig, amíg azok nem kerülnek feloldhatatlan logikai ellentmondásba az adott filozófiai gondolatrendszer más tételeivel, illetve a tapasztalattal.
3. A világban tájékozódni,
és cselekedni akaró embert nem elégíthet ki egy olyan helyzet, hogy kérdéseire még nincs válasz, nem elégedhet meg a „tudományos hallgatással”. Ha nincs bizonyítottan igaz válasz , akkor megelégszik a számára elérhető lehetséges igaz válasszal.
Ez a magyarázata annak, hogy a különböző filozófiai irányzatok egy sor kérdést másként, gyakran egymásnak ellentmondóan válaszolnak meg. A tudomány csak bizonyított állításokból építkezhet, a filozófia tudományosan nem cáfolt hipotézisekből is. A filozófia az emberi lét lényegét kívánja feltárni a világlétben és más emberekkel való létviszonyában. Világnézetén keresztül az egyén fogalmazza meg az értékelését és viszonyát a világhoz. A világ az ember számára adott és ebben az értelemben objektív, de a hozzávaló tudatos viszonyát ő alakítja ki és fogalmazza meg (jól vagy kevésbé jól), így az szubjektív. Ez a szubjektív elem a világnézeti – filozófiai – sokszínűséghez vezet. A világot teljes mélységében csak az ismerheti meg, aki „kívülről” néz le rá, aki nem része ennek a világnak. Ha van transzcendens lény (Isten), akkor ő, ha nincs akkor marad a viszonylagos emberi megismerés, és marad a filozófia, ami az útonlevő embernek segít – nem általános érvénnyel, hanem bizonyos élethelyzetekben, bizonyos viszonyok megítélésében – eligazodni, segít helyzetének megítélésében, lehetőségeinek feltárásában. A filozófiai megismerés sajátosságából adódóan a filozófia oktatás célja sem lehet más, mint kifejleszteni a hallgatóban a világnézeti tájékozódó képességet.
Lapozz a további részletekért