Az ión természetfilozófia és Hérakleitosz (arkhé, apeiron, kauzalitás, logosz, dialektika)

Ión természetfilozófia

Milétosz fizikusai túllépve a köznapi vélekedésen, a természet felé fordultak és számottevő előrelépést tettek a tudományos gondolkodás alapjainak megvetése terén. Kiindulva az érzéki valóság létezőinek sokféleségéből keresték a valóság egységét biztosító őselvet, az archét. Az iskola képviselőinek felfogását naiv materializmusnak nevezzük, hiszen az őselvet anyagi természetűnek tartották, de felfogásukat nem vetették alá módszeres ellenőrzésnek.

• Thalész
  • ŐSELV: A VÍZ
  • Napfogyatkozás megjósolása (háború befejezése)
  • A félköríven nyugvó háromszögek mindegyike derékszögű
  • Piramisok magasságának mérése –> ismert nagyságú bot árnyéka – piramisok árnyéka–> hasonló háromszögek
  • Magyarázat a Nílus áradására (téves) –> borostyánkőnek lelke van – Nap felé fordul
  • A világfolyamat kezdetét egy személytelen őselv működéséből eredeztette (víz)
  • A Föld korong alakú
• Anaximandrosz
  • ŐSELV: APEIRON (nem konkrét anyagforma)
  • Kutatta az égitestek Földtől való távolságát, a Hold és a Föld egymáshoz viszonyított nagyságát
  • Azt vallotta, hogy a Föld gömb alakú, és a kozmoszban szabadon lebeg
  • Őt tartják az első térképésznek
  • Maguk az élőlények is fejlődés eredményei és a tengerből származnak. A tengeri állatokból alakultak ki a szárazföldiek. Az embereknek pedig a halak az ősei.
• Anaximenész
  • ŐSELEM: A LEVEGŐ
  • Tagadja a csillagok körmozgását, és úgy vélte, hogy a Hold a Nap és a csillagok félkör alakú pályát tesznek meg, miközben látjuk őket, majd pedig a horizont alatt egy egyenes mentén visszatérnek kiindulópontjukhoz.
  • A Nap saját fényű égitest, és a Hold és csillagok tőle kapják fényüket.
  • A Föld korong alakú, amely a levegőben szelek hatására lebeg (ritkulás-tűz, sűrűsödés- felhő, víz, föld, kő)

Hérakleitosz

• Elkeseredetten bírálja a korabeli társadalmi állapotokat
• Elítéli a törvényeket semmibe vevő önzést (hübrisz) – az emberek többsége nem tud különbséget tenni jó és rossz között
• Ésszerű cselekvésre csak a bölcsesség teszi képessé az embert
• Szemlélete arisztokratikus, de nem születési, hanem szellemi arisztokrácia uralmát sürgeti
• Elutasítja a demokrácia egyenlősdiét, mert nem tesz különbséget kiváló és silány között
• A logosz:
  • többértelmű fogalom
  • Az örök igazságról tudósít, de az emberek nem vesznek róla tudomást, noha minden általa történik
  • A logoszban az általánosság fogalmazódik meg kettős értelemben:
  • Állandó kapcsolat
  • Szabályszerűség
  • A mai tudományos törvény-fogalom elővételezése
  • ŐSELEM: TŰZ –> a logosz a tűznek, mint őselemnek a jellemzője, amely örökké ég
  • Minden tűzből keletkezik, és oda is tér vissza
  • Ellentétes meghatározottságok egysége a logosz
• Az ellentétek és a változás
  • A dolgok ellentétes meghatározottságok egységei. Ezek az ellentétek felléphetnek egyidejűleg (egészség-betegség), vagy egymást követően (nappal-éjszaka)
  • A dolgok a sokféleség egységei
  • „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba” –> ha feltételezzük, hogy a dolgok tulajdonságai változnak, akkor miként beszélhetünk mégis ugyanarról a dologról? –>  a dolgok mélyén megmarad az őselem, a tűz.
  • A változás nem esetleges vagy önkényes, hanem a logosz megszabta formában törvényszerű szabályossággal zajlik le.
• Ismeretelméleti nézetei
  • Érzéki észlelés: a látás fontosabb a hallásnál
  • „a gyermekek: szüleik fiai” –> a gyermekek ismereteik döntő hányadát szüleiktől kapják
  • A megfigyelést a gondolkodás előfeltételének véli, de ez elégtelen a tudáshoz, sőt csalóka is lehet, ha barbár lélekhez társul.
  • A valódi tudás megszerzésének módszerét a dolgok elemzésében, alkotórészekre bontásában látja.
  • A gondolkodás minden ember közös java, de ezzel az emberek nem tudnak egyformán élni, jobban tennék, ha tudatlanságukat elrejtenék.
  • Ő a dialektika atyja: az egész világfolyamatot mint ellentétes erők küzdelmét fogta fel