A filozófia iránti igény és a filozófia által célba vett fogalmi problémák

Érdemes itt tenni egy előzetes megjegyzést. Bár szinte mindenkinek vannak tapasztalatai a fogalmi feszültségekről (arról, hogy a rendelkezésre álló fogalmainkkal nem vagyunk képesek pontosan kifejezni magunkat, vagy hogy azért nem értjük a beszélgetőpartnerünket, mert nem látjuk azokat a fogalmi összefüggéseket, amelyekre az érvelése támaszkodik), az emberek ezeket a feszültségeket többnyire nem a filozófia segítségével próbálják kezelni. A fogalmi feszültségek nem mindig szülnek filozófia iránti igényt. Jóval elterjedtebbek a probléma kezelésének más módjai. Például az, hogy akivel értetlenül állunk szemben, arra nem figyelünk oda, vagy akár el is hallgattatjuk. Vagy az, hogy belenyugszunk a kölcsönös értetlenségbe (mondván, úgysem tehetünk semmit). Vagy az, hogy csak azokkal kommunikálunk, akikkel könnyen megértjük magunkat (nem törődve azzal, hogy ez talán annak köszönhető, hogy közösek az előítéleteink, ugyanazok a gondolkodási hibáink). Vagy az, hogy csak az egyszerű, bejáratott dolgokról kommunikálunk, amelyek nem gerjesztenek vitákat és félreértéseket.

A filozófiai gondolkodásmód úgy is felfogható, mint ami abból ered, hogy az efféle ‘technikákat’ (legalább alkalmanként) tudatosan elvetjük. Visszautasítjuk az egyet nem értés erőszakos elnyomását, de azt is, hogy beletörődjünk a kölcsönös értetlenségbe. A filozófia abban a hitben gyökerezik, hogy lehet tenni a jobb megértésért, a fogalmi problémáinkat (a fogalmaink hiányosságait, a gondolkodásunkban rejlő ellentmondásokat) legalább részben azonosíthatjuk, és legalább részben megszabadulhatunk tőlük. A filozófia bátran felvállalja a kommunikáció határhelyzeteit, vagyis a nehezen kezelhető, erősen vitatott kérdéseket, és próbálja felmérni, hogy milyen feltételekkel tudnánk ezekről is értelmesen beszélni egymással. Felméri, hogy ebben mit segíthet az ész önkritikus használata.

Lássuk most a filozófiai szempontból releváns fogalmi problémák néhány változatát. Érdemes elsőként azt említeni, hogy alkalmanként rájövünk, hogy fogalmaink félreértéseket szülő kétértelműséget rejtenek magukban. Ilyenkor a megoldást az jelenti, ha olyan fogalmi megkülönböztetéseket vezetünk be, amelyek felszámolják ezt a kétértelműséget. A filozófia születésének egészen korai korszakára visszanyúló és szemléletes példát nyújt erre az antik költő, Hésziodosz felfedezése, mely szerint az erisz (viszály), amit hajlamosak vagyunk magától értetődően rossz dolognak tekinteni, valójában nemcsak rossz dolog lehet.

Ahhoz, hogy ezt a felismerést érvényesítsük, egyfajta ‘fogalomhasítást’ kell végrehajtanunk: meg kell különböztetnünk a pozitív értelemben vett eriszt, amely a versengésben (például a sportpályán) nyilvánul meg, és hozzájárul az erények kifejlődéséhez, illetve a negatív értelemben vett eriszt, amely pusztító erőként nyilvánul meg az emberi világban (például háborúkat robbant ki). Ha pedig olyan példát keresünk, amely közelebb áll a mi világunkhoz, utalhatunk arra a felismerésre is, hogy a kötelesség fogalmát többértelműen használjuk. Ha egyfajta fogalomhasítással megkülönböztetjük a jogi és az erkölcsi kötelességeket, sokkal világosabban látunk majd egy sor élethelyzetet. Mert az erkölcsi és a jogi kötelességek egybemosása komoly félreértések forrása lehet.

A fogalmi problémák egy másik változata nyilvánul abban, amit (Ronald Dworkin nyomán) ‘teoretikus egyet nem értésnek’ nevezhetünk. Az egyet nem értés az emberek között gyakran banális és filozófiai szempontból érdektelen okokra vezethető vissza. Például arra, hogy a vitázók egyike vagy mindegyike tájékozatlan az adott kérdésben: nincs tisztában bizonyos tényekkel. Az ilyen egyet nem értést könnyen fel lehet oldani azzal, hogy megállapítjuk a vonatkozó tényeket. Máskor azonban a problémának mélyebbek a gyökerei. Arra kell rájönnünk, hogy az egyet nem értés abból fakad, hogy más értelemben használjuk a fogalmakat, amelyeket egy adott helyzet leírására használunk, vagy más fogalmakkal tartjuk megfelelően leírhatónak a vitás helyzetet, vagy hogy mást gondolunk arról, hogy az adott összefüggésben mi tehetné igazzá az állításainkat. Ekkor kerülünk szembe teoretikus egyet nem értéssel.